A Fidesz bukásának útja.
Prológ: Fidesz a bukásnak útja
Az 1989-es politikai puccsot követő idő immár történelem. A Fidesz felemelkedés és bukása ennek a történetnek múlandó eleme. Ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy a Fidesz "tündöklése" nem vezetőinek zsenialitása miatt következett be, inkább a körülmények összjátéka hozta helyzetbe őket. Anno egy MSZMP-s MSZP-s belső puccs volt teremtőjük a regnáló hatalom teljes támogatásával. Orbán Viktort, Nagy Imre temetési beszéde tette ismertté, amit a falmelléki hírek szerint Pozsgai elvtárs is látott, és lektorált. A Fidesz liberális-jobboldali-antikommunista politikai pozícionálása sokáig sikertelen volt. Torgyán József, a Kisgazda Párt elnöke a harmadik szabad választáson visszaléptette képviselő jelöltjeit, és ezzel megteremtette a Fidesz számára a kormányzás lehetőségét. A következő választást simán elvesztették, majd az ezt következőt az atomizálódott ellenzéki összefogás hiánya miatt megnyerhették.
A 2/3-al elkezdhették politikai ámokfutásukat, felszámolva a demokrácia intézményrendszerét, és illiberális-kereszténydemokrata irányzat felé vették az irányt. Egy titkolt stratégia, és egy hazug propaganda kamuflázsával. A szerzés vágya hajtotta őket, és 16 év alatt nemzeti kultúra váltási programba kezdtek. Híveikkel feltöltötték a fékek és egyensúlyok szerepét ellátó intézményeket, és diktatúrát teremtettek. Ideológiai alapú kormányzásba kezdtek, és teljesen elszakadtak a társadalmi valóságtól. Ezt elégelték meg a választók, és küldték őket a csúszdára, aminek még nem értek az aljára. Ott a totális megsemmisülés várja őket. Jól látható, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a szituációval, mert hiányos a szervezeti, és társadalom ismeretük. Fejben gyengék. Kormányzásukból hiányoztak az elvek. Mert erkölcsileg támogatható elveik nem voltak.
Nekrológ a FIDESZ halálára. Első rész. Bevezetés
Volt egyszer egy MSZMP, egy MDF, egy SZDSZ, egy MKDP, egy MSZP, egy DK egy JOBBIK… és most egy Fidesz. Porból jöttek, porrá lettek. Lefőtt a kávé, és zaccból csak jósolni lehet. Persze valami lesz. Egy minoritásnak is törpe. Fideszecske. Mint ahogy van MSZMPécske és így tovább.
A Fidesz születése visszavezethető a rendszerváltásnak hazudott puccsról, amit Pozsgay elvtárs generált Horváth István belügyminiszterrel, a Kádár köré szerveződött „kipróbált öreg elvtársak” hatalma ellen. A 80-as években Magyarország lett a legvidámabb barakk. A háztájis gazdálkodás, a vállalkozások szabadsága kitermelte egy középosztály gazdasági alapjait, akiknek nagyobb tér kellett a fejlődésükhöz. A szocializmus politikai, gazdasági rendszere korlátokat jelentett számuk. Létrejött egy nagyon érett, és jól gondolkozó társadalmi-politikai-gazdasági vezetői gárda is, amely kiutat keresett a szocializmus válságából. A Szovjetunió meggyengülésével, felbomlásával és a nyugat keleti irányú elmozdulásával nemzetközi téren is kedvezőbbek lettek a feltételek a radikális változásokra is. És ne feledjük! Szent István óta a nyugathoz tartoztunk. A II VH után létrejött területmegosztás eredményeként kelethez kötöttek minket.
A nyugathoz tartozás lehetőségét az egypólusú világrend teremtett meg. A változáshoz mozgósították a fiatalokat, akik Horváth lányán és férjén Stumpf István okos szervező munkáján keresztül kezdetben egyetemi kereteken belül, szakkollégiumban, majd pártosodva mint FIDESZ jelent meg a színen. Az ellenzéki kerekasztalnál helyett foglaló potentátok a „békés” átmenet jelszavával kompromisszumot kötötte, ami lehetőséget teremtett arra, hogy akinek volt valamilyen tőkéje, az megmaradjon és növekedjen. DE! Megmaradjon az MSZMP „háttér hatalmi” struktúrája is, amit ez alapján nem kellett erőszakos eszközökkel szétverni.
Első kormányfőnk, hal volt a gazdasághoz, ám azonnal megkezdte a Horthy rendszer rehabilitációját. A kárpótlási jegyekkel sikeresen átverték a népet, mert fedezet nem volt mögötte, elinflálódott, de okos kezekben arannyá változott. A Fidesz nem írta alá az „ELLENZÉKI KEREKASZTAL” dokumentumát, és elkezdte a tőkefelhalmozást. A székház ügy kapcsán a tőke, a társadalmi kapcsolatokon belül kapcsolati relációkban. Ehhez Soros úr megfelelő, anyagi hátteret és nemzetközi kapcsolatokat generált.
Szumma szummárum. Elindultak a hatalom felé. A mozgalomból egy Bolsevik típusú pártot generáltak. Ez lett a vesztük. Orbán vasfegyelmet tartott. Nem tűrt sem ellenvéleményt, sem kritikát. Kialakult körött egy hitekre épülő burok, a szemberek helyét szerviensek vették át, és totálisan elszakadtak társadalmi valóságtól. A folyamat abszolút beillik a szervezetek életciklusába. A társadalmi kapcsolatokra építő kezdeteket egy hatalmi centrum világlátása vette át. A kapcsolat elveszett.
Az első sorokban látható felsorolás kitűnően jelzi a süllyesztők irányát. Valamennyi pártnak voltak elgondolásai a jövőre vonatkozóan, de valamennyi hamvába dőlt. Megőrizték az öregeket, és lenyomták a fiatalok törekvéseit. (hosszan sorolhatnánk a JEGECEKET) A Fidesz egyenlő az egykori kollégistákkal és Orbán Viktorral. Ha ezeket cserélik, vége a pártnak. Nincsenek jól nevelt utódok, csak szerviensek. Ha nem cserélik, akkor sem lesz jövőjük. Thürmer Gyula kitűnő példája a hanyatlás menedzselésének.
A bukás után elindult a Kibeszélő Shaw. Ha klaszterekbe soroljuk a megszólalásokat, akkor két dolog látszik. A hatalom közeliek harcról, háborúról, gazdasági ellehetetlenülésről, Brüsszelről, gondolkodásra képtelen félrenevelt fiatalokról hadoválnak. És újabban az árulókat ostorozzák. Nem igazán saját felelősségük okait boncolgatják. Tovább is a Rogáni propagandát szajkózzák. Mit mondja erre: ennyi esszük van. Orbán magára vállalta a felelősséget, kellően megdicsérte beosztottjait, de marad. A szolgalelkűekkel
A másik oldal, a TÁRSADALOM GONDOLKODÁSRA KÉSZ RÉSZE érintettsége alapján szólal meg. Túlságosan széles sávot fognak át ahhoz, hogy ezt a Fidesz jelenlegi vezérkara kezelni tudná. Ez a társadalom hangja. Itt van a kutya elásva. A szervezetek jövőjét a külső és belső megfelelés dialektikája határozza meg. Magyarul: úgy alakítani a szervezeti viszonyokat, hogy képesek legyenek reagálni a társadalmi változásokra.
IGEN! A potentátok figyelmét elkerülte az a tény, hogy ők is fiatal vállakon, és underground művészeti, kulturális eseményeken keresztül érkeztek a hatalomba. Felesleges ostorozni őket, mert ….
A Fideszes döntéshozók legnagy tévedése az volt, hogy István királyunk intelmeit feledve spirituális nemzeti érzésünkkel szembe menve keletre orientálódtak. Elfeledték, hogy a nemzeti kultúra a legmagasabb szintű magatartásszabályzó rendszer, ami a nyugati liberális kultúrába ágyazva létezik. Persze ennek is oka van. De arról majd később.
Nekrológ a Fidesz halálára. Második rész: az előérzet.
A Fidesz És a KDNP óriási hibát követett el, amikor ellentmondásos információkkal „alapozta meg” az emberek problémamegoldását meghatározó előérzetüket. Ez alapérzelem, csak emberre jellemző tulajdonság, és egy TERVEZÉSI eljárást foglal magába. Minden jövőben döntésünkhöz, választásunkhoz egy érzelmet rendel, ami lehet pozitív, de negatív előjelű is. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk. Minden mozdulatuk, gondolatuk egy választásra szerveződik. Hogy fogjuk a kést, hol menjünk át az úton, a boltban mit vegyünk. Csak hogy érthetőbb legyen. Beleszagolunk a húsos szendvicsbe, és a szagától, színétől, állagától, korától azonnal hányingerünk lesz. Nem harapunk bele. Azért ez a hosszú felsorolás, mert döntésünkben valamennyi érzékszervünk részt vesz, és a kérdéses dologhoz tudatunkból hozzárendeljük az agyunkban elraktározott ismereteket. A szagok, a színek, az állag, a kor… általunk ismert jelentését. Személyiségfüggő. Az így a látott, érzett, és „elraktározott” információk alapján lesz, aki rá se bír nézni, más ökrendezni fog, a harmadik befogja az orrát, a negyedik…. eltakarítja. De van, aki a kukából is kihalássza és megeszi. Sokféle megoldás létezik. Van, aki zacskóba teszi, jól megköti, hogy másnak ne okozzon problémát. De be lehet dobni a szomszéd ablakán is, … szóval sokféle variáció létezik. Erkölcsi szabályaink alapján.
Ez az a terület, ahol éles ellentétet alakított ki a Fidesz szólamaival, és gyakorlati tevekénységével. Felépített egy Patyomkin országot, ami éveken keresztül elkápráztatta az emberek egy részé. Mára kiderült, hogy a király meztelen. A Gőz a sípra ment, és nem a kerekekre. Az emberek tudatában elfér minden információ, és annak ellentéte is. Hogy ne szenvedjünk kognitív disszonanciában, az egyiket „elengedjük” és azzal operálunk, amit valósnak hiszünk. Ezek egységes halmazként élnek bennünk, és részei összekapcsolódnak. Mindaddig dominálják problémamegoldásunkat amíg a másik halmaz túl nem nő rajta. Van egy bizonytalansági időszak, de mert nehezen viseljük ezért átbillen a felhasználásuk. Csak hogy értsük. Imádhatjuk életünk párját. Ám ha kiderül róla, hogy mással is megosztja melegségét, kiábrándulunk belőle. Sokak életében így járt a Fidesz is.
Ezt az alapérzelmet megfektette a Fideszt. - Tudom, hogy nem így tudják. Mindenki más – „ A” hibás.
Az előérzet nem az a kategória, ami megérintené a politika tudomány művelőit. Az átlagos Fidesz szavazó elsősorban vidéken él, szegény, nem igazán művelt, és könnyen manipulálható. Nehezen igazodik el a társadalmi valóság összetett rendszerében. Az Orbánék által teremtett illiberális demokrácia egyszerűsített világképet adott számukra. Az ellenséges Eu-val szemben egy a baráti keleti nyitást.
Egy fontos közbevetés. A Fidesz törzsszavazói vallásként tekintenek a pártra, messiásként Orbán Viktorra. Ez a nem igazán IQ fighter társaság éveken keresztül erős alapokat adott a kormányzáshoz. Végre felébredt a többség. Tudatosult bennük, hogy EZEK a jövőnket is ellopják, és előérzetük alapján végre elmentek szavazni.
Az emberek nagy része nehezen visel a bizonytalanságot, különösen nem a félelmet. De a félelemhez hozzá lehet szokni. Kiképzéssel elviselhetővé is lehet tenni. Erre épül a katonai kiképzés, a vállalati tréningek nagy része is. Hiába beszéltek háborús veszélyről. Nem érintett meg minket. (az érintettségről később írok). Migránsokat sem láttunk, csak a rezsim által importált vendégmunkásokat. Akik „nem vették el” a magyarok munkáját.
A Fidesz kettős játékot játszott. Egyrészt megteremtette a káoszt a migránsokkal az állandó háborúskodással az unió elleni propagandával, és irányt is teremtett a problémák „megoldására” vallásos hittel, nacionalista politikájával, keleti nyitással. Egy új szövetségi rendszerhez történő tartozás lehetőségének a megteremtésével. Ennek ezer arca volt, és bele tartozott a türk „vértestvérek” keresése is.
Orbánék szabályokat teremtettek a szociális érintkezéshez. Mi vagyunk a többség, mindenkitől mindent jobban tudunk, mindenki más ellenség. Nincs kettős beszéd, nincs szükség egyéni értelmezésre, választásra. Adottak a magatartásszabályok a saját „fajtájúak” között, és az idegenekkel szemben. Elutasítják a multikulturalizmust, és azon vannak, hogy homogén társadalmat hozzanak létre. Nálunk a kereszténység lenne a homogenitás alapja. Fontos, hogy tudjuk.
Előérzetünknek nincs látható jele. Az alapérzelmek egyetemesek, és jól láthatók. Ez viszont sem nem öröm, sem nem harag, sem nem szomorúság, sem nem félelem. Ezek már előérzetünk következményei. DE itt sem vagyunk egyformák, mert van, aki élvezi a a Fideszes megmondó emberek trágárságát, más alapból elutasítja. Sőt Elfogadja Bayerét, és elutasítja az ellenzékét.
Minden politikai megszólalásnak címzettjei vannak. A mai világban ez már nehezen követhető, mert sokaknak bár ki van a „végük” a gatyából, de korlátlan internet hozzáférés mellett nyomkodják a telefonjukat. ÉS! eljut hozzájuk is minden információ. Agyuk felszívja, és éjszaka álmainkban belekerül valamilyen tároló rekeszbe. Előérzetünk onnan hívja elő, ha szükség van rá. Tudatunknál nincs jobb „kereső”
Itt kibicsaklott a Fidesz kommunikációja. és került szembe az emberek előérzetével
A keleti nyitás felébresztette az emberek félelmét. Az orosz barátság elutasítása történelmünk része. 1848, az első, és a második VH végül 1956 sokakban mély nyomokat hagyott. Az emberek nem tudnak választ adni arra, hogy miként fordulhat elő a „ruszki konyec” után a nagy barátkozás. Kulturális identitásunknál fogva, állam alapításunk kezdetétől a nyugathoz tartozunk. Ez olyan tudati konstrukció, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Félelem keltő a nagy kínai barátkozás. A biblia valahol a sárga veszedelmet emlegeti. Aki keresztény, az valahol hallott róla.
Az EU és vezetői, intézményei ellen indított támadás bekapcsolta aggodalmunkat. Ezek ki akarnak lépni. Mi lesz velünk. Az EU életünk részévé vált. Amit itt nem érhetünk el, az ott prezentálva van. Ha szeretsz dolgozni. A kutatások szerint a tartósan külföldön élők és a külföldön dolgozók száma egyaránt magas, 500 000 és 700 000 fő között mozog. Gondolkozzunk! Lassan nincs olyan család, ahol ne lenne kint élő dolgozó. És ne feledjük. Ez a munkaképes lakosság nagy része, mert a 25-60 év körüliek vannak benne.
Isten, haza család. Éles ellentét alakult ki a Fidesz erkölcsi alapelveinek malasztja, és a társadalom valóságérzete között:
Magyarországon a hívő keresztények száma drasztikusan csökkent, különösen a 2011 és 2022 között. Ez jórészt a Fidesz kormányzásának időszaka. A római katolikusok száma az elmúlt húsz év során mintegy millió fővel csökkent. Félelmetesen sok emberről van szó, ráadásul a többség nagy részük nem él vallásos életet.
A katolikus klérus kirekesztő módon viszonyult a baloldali emberekhez. Sok embernek visszatetsző volt az is, amikor főpásztorunk kijelentette, hogy az egyház nem jótékonysági intézmény. Elveszítette Krisztus emlékét? Iskola rendszere szegregált, és a gazdagok számára nyitott. Ez sem bocsánatos bűn. De az sem, amennyi pénzt elnyelt a rendszer. Főleg a vidékiek szemét bántja az, hogy a tízparancsolatot a „Ne ölj” kivételével meg sem próbálták betartani. Templomba alig járnak. Viszont 100 milliókból felújítják őket. És ezzel szemben sem iskola, sem orvos, sem patika, sem bolt, sem normális út nincs a településen. Valahol beépült az emberek tudatába az is, hogy szállodákat, vendéglőket, és stadiont építenek. Azt nem is tudják, hogy az egyház nem fizet adót, és ezek a vállalkozások jórészt pénzmosodák.
„Haza csak ott van, ahol jog is van. És a népnek nincs joga” Mondta volt Petőfi Sándor. Ezt még általános iskolában verték belénk. Az embereknek gőze sincs a demokráciák működéséről, de azt tudják, a rendeleti kormányzásnak semmi köze sincs hozzá. Azt hiszem, hogy ez a terület a tudatlanok számára is szenzitív mert a Fidesz által működtetett rendszerből 100 ezrek kerültek lehetetlen helyzetbe a devizás adósságok miatt, de félre vezették az embereket nyugdíj megtakarításaikat is „lenyúlásakor” is. „HAZÁNK” sárülései oldalakt tölthetnének meg. Már csak az ellopott milliárdok miatt is. Node miért is nem nyitották meg az ügynök aktákat, vagy miért nem csatlakoztunk az európai Ügyészséghez?
Befejezem a kérdések feltevését. Ez a rész az egyéni érintettségek alapján végteleníthető szalag. DE! Feledhetetlen akkor is ha ezekben a kérdésekben az emberek nehezen fejezik ki magukat.
A családról szóló malasztot maguk a politikusok személyes példáikkal tették kérdőjelbe válásaikkal, homoszexualitásukkal. Sajnos nem vicc az sem, hogy országunk első polgárának, családos nőnek egy református püspök volt a szeretője. Az pedig a fertő csúcsa, ahogy az intézetekben élő fiatalokról gondoskodtak. Ezekről csak az nem hallott, aki nem akart. A tények beégtek az emberek agyába. Sokan személyesen szembesültek azzal, hogy a családtámogatások nagy részéhet nem férnek hozzá, mert nincs munkájuk, nincs jövedelmük, és a bankok előtt nem hitelképesek.
Az előérzet egy sajátos érzelem. Alapérzelmeink egyik legfontosabb összetevője. Mondhatjuk azt is, hogy észlelésünk egészének az eredmény. Ennek során a bennünk elraktározott ismeret, tudás, szakértelem, gyakorlat valamennyi eleme hozzáférhetővé lesz az agyban zajló mérlegelés - az esély, a lehetőség, a kockázat, és a várható nyereség optimalizálása - során. Ebből összerakódik egy olyan információ halmaz, amelyből lehetőségeink, vizsgálata közben egy - a jövőre irányuló céljaink eléréséhez kapcsolódó következtetés, az előérzet rajzolódik ki. Az előérzet egy meglehetősen amorf képződmény, amelyet az egyre jobban rendelkezésünkre álló információk formálnak, alakítanak. Előérzetünkre épül jövőtervezésünk, jövőlátásunk folyamata. Előérzeteink irányt ad az információk gyűjtéséhez.
Az egyének szempontjából, az életvezetésünk előérzetükhöz kapcsolódik. Minden jövőbeni eseményhez –alternatívához - egy érzelem, mint előérzet kapcsolódik, amelyet vagy elfogadunk, vagy elutasítunk. Az egyének normális életre történő
Ne tévesszük össze az intuícióval, a ráérzéssel, … Ezek már tudatosult elemeket tartalmaznak.
Nekrológ a Fidesz halálára. Harmadik rész. Az érintettség
Az „érintettség” egy olyan megközelítés, amely azt vizsgálja, hogy milyen hatással vannak az emberekre a környezetből érkező ingerek. Ezek feldolgozását befolyásolja a személyiségünk valamennyi eleme, mindenek előtt attitűdjeik és a társadalmi jelenségekhez való viszonyunk.
Mielőtt bonyolult tudományos magyarázatba fognánk, két példát szeretnék megosztani ezzel kapcsolatban. Ruandában 1994-ben nagyjából egymillió hutit mészároltak le a tuszik. Igazi népírtás volt. Szemünk sem rebben. A délszláv háborúban Barcsnál a szerbek véletlenül a temetőre dobtak egy bombát. Az egész ország felhördült. Megérintett minket a háború szele.
Az a kérdés, hogy mi érinthet meg minket, nagyon személyes. Mert lehet az a táj szépsége, a pultos figyelmessége, gyerekeink boldogsága, és elborzadhatunk egy politikus, vagy egy influenszer bunkóságán. ami minket felkavar, az mások számára lehet, hogy érdektelen. Percepcióinkat befolyásolják egyéni tapasztalataink, társadalmi jelenségekhez való viszonyunk, elkötelezettségeink.
A politikai kommunikáció célja adott párt üzeneteinek választóikhoz történő eljuttatása. Megosztani a választókat. Kapcsolatokat erősíteni, és elutasítani. Bevonzani embereket, növelni érintettségüket. A tömegesség hatalmat érintő elem. Ennek érdekében folyamatosan monitorozzák az embereket. A közvéleménykutatás olyan választási eszközzé vált, mint az ígérgetés. A tömegesség, a győzteshez tartozás vonzza az embereket. Ha a választási stratégák nem érzékelik az elutasítást, annak bukta a vége. Ezek kutatásmódszertani kérdések. Ha mellé nyúlnak, a megrendelő álmait igazolják vissza és nem a valóságot mérik, annak csúnya vége van. Kontraproduktív lesz. A „megmondó emberek” követésében ezt is érzékelhettük. Túlságosan sokan voltak. És különböző forrásokból – érintettségi területekről - származó unszimpatikus fazonok. Bérmegszólalók. Korrumpálódott, hitelüket vesztett médiamunkások, művészek, sportolók… Minden szándék ellenére puszta megjelenésükkel is az elutasítást növelték. Ezt láthattuk most, amikor nemzeti kultúránkat érintő területeken „jégre léptek”.
Az érintettség mérése fontos feladat lenne. Egyrészt a „tömegek” bevonzása, másrészt a szűk vezetés tájékoztatása az üzenetek tartalmi kérdéseiről. Az elmúlt években a Fidesz preventíven tematizálta a közbeszédet. Most ez sikertelen volt. A meggyőzés stratégiája nem működött. Nem arról szóltak az üzenetek, ami növelte volna az emberek érintettségét. Sőt. Megjelent az érzelmi elutasítás. A Fideszt letarolta a csoportgondolkodás nevű jelenség. Ez természetes következménye annak, hogy a párthierarchiában, a holdudvarban a szakmai kvalifikációk helyébe is a lojalitás lépett. (Majdnem royalistát írtam. Pedig itt van a kutya elásva) De erről a következő nekrológban lesz szó
Az érintettséget sokan másként élték, és élik meg. A Fidesz centrumában a vakon elkötelezettek nem tudnak szabadulni a mantrától. Sokan az elhibázott kampányt okolják a vereségért. A szokott módon riogatással, félelem keltéssel nem sikerült megszólítani a választókat. Az előző részekben már írtam róla, hogy a kettős beszéd megzavarta az emberek gondolkodását. Az EU, Ursula és Zelenszkij elutasítása, OO és Kína dicsőítése miatt felmerült az emberekben, hogy ki akarunk lépni „Európából” és Kínához OO-hoz kötnénk szekeret miközben elutasítottuk az együttműködést a szent család védelmében, de mégis Európát választjuk. Szóval akár ez a mondat, olyan ellentmondásos volt minden. Egy La Fontaine vers jutott eszembe „A szatír és a vándor.”
Az emberek tudatában a Fidesz kampányát az elmúlt 16 év validitálta, ami érvényesítést, hitelesítést, megerősítést jelent. Ez az, emberekben kétségeket ébresztett. Őket ugyanis más érdekelte. Az életminőséget befolyásoló kérdésekről nem volt szó. Ezeknek a már ismerjük hiteles történetét. Választásokhoz kapcsolódnak, és az ígéret szintjén maradnak. Ezeken felül körzetemben ilyen egy „új Tisza híd” A Tiszaligeti strand, a …Hotel.
A választások előtt több elemzés is született a Fidesz bűneiről. Nekem egy 100-as lista tetszett. Nem semmi ennyi hibát összeszedni. Csakhogy az embereket ez nem érinti meg, mert nem is látnak a dolgok mögé. Számukra elolvasni is sok. Csak egy példa: a felsorolásban benne van, hogy a nyugdíjasokat kár érte a Svájci indexálás kivezetésével és a nyugdíjrendszer átalakításával. Ez egy szakmai kérdés. Mivel nem értik a lényegét, nem is érinti meg őket. Viszont voltak olyan dolgok, melyek hatása aló ki sem tudták vonni magukat. Számukra ez volt a való világ. Az infláció, az élelmiszerek, a gyógyszerek drágulása, az orvosi, egészségügyi ellátás ellhetetlenülése, a közlekedés nehézségei. A falvak „közszolgáltatásainak” leépülése, megélhetési nehézségek, iskolarendszer alkalmatlansága, a helyi kiskirályok kivagyisága, a NER luxizása, a körön belüliek törvények felettisége, hihetetlen vagyongyarapodások, a be nem tartott tízparancsolat… Hosszan sorolhatók azok a tényezők, melyekre szinte mindenki figyelt.
Voltak szociális réteg tényezők is. A társadalom gerincét a középosztály adja. Mindenhol. Őket érintette legjobban a lecsúszás. A nekik járó szakmai beosztások NER-esekkel, pártkatonákkal történő feltöltése, a kitüntetési lehetőségeik celebekre átruházása, szervezeteik szétverése. Az egész felsőoktatás leamortizálása, ami különösen az alsó középosztály számára volt fájdalmas, mert nincs hová visszacsúszniuk, vagy vállalniuk kell hozzájuk méltatlan munkát. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy szakmunkás többet keres, mint egy egyetemi tanár. Ők lesznek azok az érintettek, akik közül sokan mentek külföldre, a professzionális teljesítményre képes szakmunkásokkal együtt, és maradtak a Mekk mesterek. Horribilis árazással. A Kulturális, a művészeti világ is teljesen szétesett. Elcelebesedett. Társadalmi tudatformák üresedtek ki.
A gondolkodók látták régión belüli lecsúszásunkat. Az egykori „bezzeg” országból az EU páriái lettünk. Minden téren Albánia szintjére csúsztunk, miközben a Rogáni Propaganda Gyár az ellenkezőjét hazudta. Csakhogy túlságosan sokan lettek „látók” a határokon túlról szerzett tapasztalataikkal. Nagy lett a kontraszt.
Külön szót érdemelnek a fiatalok, és az őket kiszolgáló művészvilág. Látták, hogy ha ez igy folytatódik, akkor számukra nem lesz jövő. Kontrasztként ott voltak velük szemben a playback énekesek, a lecsúszott, piaci alapokon megélni képtelen művészek.
A tárdadalom nagy része az elmúlt 16 évet, mint romlást, lecsúszást élte meg. Sokak több területen váltak érintetté. Rendszer szinten lettek hátrányos helyzetűek. Nem mindenkiben tudatosult, sokakban az előérzet szintjén maradt a társadalmi értékrend felborulása, és a sokszoros érintettség. Hogy a Főninél maradjunk: Ha egy focistát meccs közben tö…ön rúgnak, az fájdalmas, de betudható véletlennek. Ám ha a bíró szeme előtt még a földön is megkínálják, az már bűn.
- Ha tanárként gondolkodom, szomorú dolog, hogy egy adjunktus 235-250 ezer Ft-ot visz haza. Egyetemi végzettséggel, nagyjából 30 évesen. És ebből neki még doktorálnia is kell. Egy szakmunkás sok helyen rá sem mozdul erre a pénzre, és ez számára nem havi bér.
- Kalányos Péter 5 gyerekes cigányembernek munkája sincs, esélye sincs igénybe venni a családi kedvezményt, és más hangzatos támogatásokat, és bár alig fogyaszt áramot, szemebe találja magát rendszerhasználati díj emelkedésével. Az évtizedek óta változatlan családi pótlékból kell megélnie. Nos őt és családját minden szociális hátrány elérheti. Gondoljunk egy 500 fő alatti határmenti - bár mindegyholmenti - falura. Nagylányának intim betétre sem futja…
- Hosszú a többszörösen érintettek sora. Gondoljunk az oktatási asszisztensekre, a szakápolókra, az alacsony végzettségűekre, a fiatalokra, a fészekrakókra… stb. A kormány azt ígér, amit akar. Meg is teszi. PR. Jól hangzik. A végső verdiktet úgyis a bankok mondják ki.
A társadalom jelentős tömege veszítette el bizalmát a politikai pártokban, vezetőikben, helyi képviselőikben. Lényegében ide vezetett az első „rendszerváltás” a NAGY KOLLABORÁCIÓ. A méltányos fizetésért szóló megalkuvás…
Kellett egy intelligens, nagy teherbírású ember, aki képes volt felébreszteni a társadalmat. Benne azokat, akikben még volt spiritusz, és szakmai témákban beálltak a támogatóik közé. Face-to-face sikerült megszólítania az embereket. És ütésálló volt.
Sikerült felébresztenie a társadalmat. Megszólítani az választókat. Leader módjára.
Itt most befejezem. Hosszan lehetne elmélkedni az érintettség politikai-gazdasági-szociális NER - rendszer problémáján. Olvasóim képesek az absztrahálásra, ami egy olyan gondolkodási folyamat, amely során a lényegtelen részletek figyelmen kívül hagyásával a dolgok alapvető, lényegi jellemzőire, összefüggéseire fókuszálunk. Absztraháljunk? Íme a sorvezető.
Az érintettség szociológiai aspektusai leggyakrabban a következő területeken jelennek meg:
- A munkanélküliség, az alacsony jövedelem közvetlenül befolyásolja, hogyan viszonyulnak az emberek a jóléti rendszerekhez és a társadalmi igazságossághoz. A Fidesz törzsszavazói jórész vidéki szegény, és tanulatlan emberek. De már nekik is elegük lett. Tömény hazugság a Fidesz állítása a foglakoztatásról. Ehhez elég volt a statisztikai módszertan megváltoztatása
- A bűnözés, médiatartalmak kapcsán kialakuló morális pánik egyik alappillére az, hogy a közösség mennyire érzi fenyegetve magát. És megjelentek külföldi vendégmunkások, akik összességében többe kerülnek, mint a magyar dolgozók, csakhogy ezek javadalmazása költség tényezővé vált. Bár ezek ártatlan emberek, de a külföldi médiatartalmak átvétele félelmetessé tette őket
- Lecsúszás és elégedettlenség szorosan összefügg az élettel való elégedettség mértékével.
- Az egyén kapcsolatait, baráti körét és a társadalmi tőkéjét a családi háttér a munkahelyi környezet határozza meg. Ezek visszafogták fejlesztéseiket, saját maguk tökéjét élik fel. Igen. Ha valaki túlnyúlik egy határon, jön a NER egy fényes ajánlattal.
- Szinte csak a Fidesz által, patronál civil szervezetek számára volt élettér. A Norvég Alap támogatta volna a civil világot, de Fidesz számára ez elfogadhatatlan volt.
- A korrupt cselekményekben való érintettség vizsgálata a társadalmi normák és a bizalom kérdéskörébe tartozik. Normális országokban. Nálunk más normák vannak.
Összefoglalás helyett: az érintettség segít megérteni, hogy a személyes tapasztalat miként alakítja a társadalmi valóság észlelését. A most zajló kutatások szerint az emberek életében hangsúlyosan jelennek meg a megélhetési gondok, a kormányzati kommunikáció hitelességével kapcsolatos kritikák, valamint a politikai stílus és a kormányzás módja is.
Utóirat.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a Fidesz miként értékeli a helyzetét. A következő nekrológ a Fidesz szervezeti-emberi magatartásáról szól. Erre magam is kíváncsi vagyok, de készülök rá. Láthatóan szétestek, mint nemzeti nagy madarunk széklete a levegőben. És még nem értek földet.
Nekrológ 4: A csendes ellenforradalom.
A szocializmus politikai rendszerének restaurációja
A Fidesz a korábbi választásokon megtanulta a leckét. Ki kell kapcsolni a demokratikus rendszer fékekre és korlátozásokra irányuló szabályait, át kell venni a médiák feletti hatalmat ezzel örökidőkre hatalomban maradhat. 16 évi regnálás alatt lecserélte az Alkotmánybíróság tagjait. Pártkatonákat ültetett a végrehajtó hatalom csúcsaira, kiüresítette az önkormányzatokat, létrehozott egy totális Hivatali hatalmat. Felszámolta a civil mozgalmakat. Vidéken a tényleges döntéshozatal a Fidesz megyei elnökeinek, a Kormányhivatal vezetőinek, és a képviselőknek a kezébe került. A döntések előkészítését hithű Fideszesek végezték.
AKINEK KÉTSÉGEI LENNÉNEK AZOKNAK MONDOM: EGY ÚJ POLITIKAI-HATALMI SZABÁLYOZÁSI RENDSZERT ÉPÍTETTEK KI. Középpontba helyzeték Orbán Viktort, a NER szükségleteit és a nemzeti élcsapat hatalmát, amit a továbbiakban nevesíteni is lehet. Orbán néven. Hasonlósan a Horthy, és a Kádár rendszerhez.
Aki nem tudja mit jelent az élcsapat, azoknak mondom. Egykor Lenin elvtárs hozta létre, hogy örökre bebetonozza OO Kommunista Pártjának a hatalmát. Fiatal demokraták a mai kor követelményeinek megfelelően korszerűsítették a rendszerét. Szigorúan centralizált, antidemokratikus szervezetet hoztak létre, ahol az első számú vezető és egy szűk kör kezében van a vezetés. Azon vannak, hogy a hatalmukat mindenáron megtartsák. Ehhez felhasználták mindazt, ami a hatalom működési feltételeit biztosítja. Közben megöregedtek, és ezzel megváltozott a figyelmük fókusza is. Hiba volt.
Az új kormány csak akkor tud eredményt felmutatni, ha FELSZÁMOLJA ezt a rendszert, mert mint PASSZÍV HATALOM bármit megakadályozhat. Ennek van törvényes útja, ami sokak számára a börtönbe vezet. Mert loptak, és nem azért, mert bárki bosszúra éhes.
Az új politikai rendszer kiépítésében közrejátszott az elidegenedés, mint társadalmi-szociális folyamat. Ehhez elég volt lebutítani a társadalmat, és felépíteni egy intézményesített társadalmi tudatformát, amiben masszív főszereplők voltak a határon túlról importált figurák. Ők viszont messze voltak Acél elvtárs intellektusától. Ez lett az a rendszer, ami ellen gondolkodásra kész emberek l…om tablettákat szedtek. Mert ez ellen az illiberális demokrácia (diktatúra) ellen más lehetőségük nem volt. A titkosszolgálatokkal megtámogatott Rogán művek gondoskodtak róla. Volt más is.
Az elidegenedés a modern társadalmak terméke. Marx használta először, és véleménye szerint a munkás és terméke közötti olyan kapcsolatról van szó, mert munkája végeredménye felett a tőkés rendelkezik. Magyarul: a munkás elidegenedik az általa előállított terméktől. De érezhetjük akkor is, hogy képességeinkkel másvalaki rendelkezik. Idegenként érezzük, nem kötődünk hozzá, és nem számíthatunk a segítségére, ha arra szükségünk van rá. Ez egy tipikus munkaadói attitűd. Itt és most politikaivá transzformálódott. Gondoljunk a külföldön dolgozó családtagjaink kényszerhelyzetére. A Fidesz sok területen lépett a lábunkra. Lenyúlta a nyugdíjmegtakarításainkat, támogatta a svájci frank alapú hitelezést, és gazdasági téren a saját oligarcháinak, liblingjeinek, celebjeinek kedvezett. Szétverte a normális szakmai karrierlehetőségeket. Kellett a hely a nyalonczoknak.
Az elidegenedés, ezer formában létezik. Létünk egyik meghatározó eleme. Mindenki másként éli meg, mert szoros kapcsolatban van az elhidegüléssel, az eltávolodással az elmagányosodással, és azzal is, ha értelmetlennek érezzük az életünk valamelyik elemét. A kiégés ennek egy erősebb változata. Pesszimistává válhatunk, ha visszapergetjük az életünket, és számolni kezdjük mikor, mitől, kiktől szakadtunk el. Elidegenedhetünk önmagunktól is, mert elveszítettük céljainkat, önértékelésünket. Inkább ne is kezdjünk bele veszteséglistaink írásába. Környezetünk ezernyi okot nyújt növelésükhöz.
Vannak területek, ahol azonnal észleljük a „távolságokat”. Érzelmi veszteségeinket le sem tagadhatjuk. De vannak olyan elemei is, ahol tudatlanságunk, érzéketlenségünk, félrevezetettségünk okán nem tudatosul bennünk elidegenedésünk folyamata. Most ezen a politikailag kényes vonalon fogunk végig menni.
Fontos!
A szervezeteket társadalmi szükségletek hívják életre, és életük során kettős feladatot kell megoldaniuk. Egyrészt követni kell a környezet szükségleti változásait, másrészt ezek kielégítésére folyamatos belső átalakulásokra van szükség. Gondoljunk az egykor oly fontos kőbalta „gyárakra”. Ez lenne külső és belső megfelelés törvénye.
A Fidesz elidegenedett attól a társadalmi formációtól, amiben a pártok a „rendszerváltás” környékén az ellenzéki kerekasztalnál megegyeztek. Elidegenedett a kapitalizmustól, és ellenforradalmat kezdett valamiféle szocialista formáció visszaállítására. Csak emlékeztetőül: a kapitalizmus létformája a verseny, egy állandó evolúciós folyamat, melyben a leghatékonyabb szervezetek képesek hatékonyságuk növelésére, a fennmaradásra, a haladásra. A szocializmus ideológiai érdeket követve preferenciákat követett, amit a tervgazdálkodás folyamatában személyes kapcsolatokon keresztül realizált. A „kijárás,” a külön érdekek követése, személyek informális kapcsolatán keresztül kikapcsolta a versenyt, és sokadlagos cél szintjére degradálta a hatékonyságot. Ez természetesen megjelent a termelési költségeinkben is. meg is bukott a szocialista rendszer. Mint világrendszer is.
A Fidesz a szocialista hagyományoknak megfelelően számos helyen korlátozta a külső-belső megfelelés kötelezettségét. Pályázati rendszere gyakorlatilag kikapcsolta a versenyt. Az állami támogatások leosztása létrehozott NER-es oligarchiának nem volt érdeke a hatékonyság növelése érdekébe semmilyen befektetés. Sem tudásba, sem innovációba. Felvásárolta a számára fontosnak tartott gazdasági területeket, ott monopóliumokat hozott létre, amit saját bankon keresztül finanszírozott, és azon keresztül osztotta tovább az állami támogatásokat. A NER-en kívüliek számára is érdektelen lett a hatékonyság növelése. Ha mégis sikerült, elindult egy „felvásárlási” lenyúlási folyamat. Az eredmények láthatók. Az EU-ban az egykori bezzeg országból sereghajtókká váltunk.
A Fidesz elidegenedett szövetségi rendszere valamennyi országától. Ez kemény aggályokat vetett fel a kapcsolatok fejlődésében, hiszen a külföldi befektetések olyan versenyhelyzetet teremtettek a NER számára, amit különadókkal igyekzett korlátozni. Amit hoztak az szinte semmilyen hozzáadott értéket nem jelentett. A közbeszerzések cinkelt lapjait is ismerték. Nem volt érdemes pályázni sem.
Az elidegenedés az alapvető szociális értékeket is érintette. A liberális demokrácia helyébe megjelent az illiberális színjáték a demokráciáról. A legnagyobb hibát mégis erkölcsi károkban mérjük. A Fidesz elidegenedett az EU értékrendjétől, a szövetséget összetartó kohéziós erőtől, és egy kleptokrata országgá változtatta hazánkat.
A Fidesz restaurálta a szocializmus politikai rendszerét. A szocialista diktatúrákban - így a kádári Magyarországon is - a rendeleti kormányzás a totális pártállami kontroll fenntartásának és a parlamenti törvényhozás kiüresítésének a legfőbb eszköze volt. Bár létezett Országgyűlés és Alkotmány, a valós jogalkotás és a mindennapi élet irányítása az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletein, valamint a Minisztertanács határozatain keresztül zajlott. A társadalmi szabályozás legfontosabb elemei a Kádárhoz kapcsolódó informális rendszerben születtek, majd végig mentek a szocializmus által megteremtett rendszeren. Nagyon nagy az áthallás az MSZMP és a Fidesz által organizált döntéshozatali rendszer között
A pártállami döntéshozatal mechanizmusában prioritása volt az MSZMP-nek. Miután a pártvezetés meghatározta az irányvonalat, a Minisztertanács (kormány) vagy a minisztériumok rendeleti úton, azonnal és társadalmi vita nélkül ültették azt át a gyakorlatba. A Demokratikus centralizmus elve biztosította, hogy az alsóbb szinteken végrehajtsák a felsőbb szintű rendeleteket és utasításokat. (tudtuk: demokrácia a többségnek, diktatúra a kisebbségnek.) A rendeleti jogalkotás így közvetlenül kiszolgálta a párt érdekeit. Kiiktatta a pluralizmust, feleslegessé tette a politikai vitákat, és biztosította a pártelit számára az ország gyors, központosított és teljes körű irányítását.
A Fidesz elidegenedett létrehozótól. Az emberek anno személyes kapcsolatok láncolatán keresztül vonták be munkájukba. Napjainkban már nincs rájuk szükség. A Fidesz felnőtt önjáró hatalom lett. De eltávolodott egykori céljaitól filozófiájától, a kapitalista társadalomtól is, és ez vezetett a bukásához. Ne feledjük, hogy a kapitalizmus lényege a verseny. A szocializmusé, az elosztás, és a termelési alku.
A Fidesz megteremtette saját sírásóját. A verseny korlátozásával, az ár sapkákkal, a celebek társadalmi szerephez juttatásával gyakorlatilag lenullázta a középosztály gazdasági, politikai szerepét, amely minden normális demokráciába létszámánál, személyes kapcsolatainál, a társadalmi tudatformák ápolásában betöltött szerepénél fogva hatalmi tényező. Magára maradt a párt, a bürokratikus hatalmi gépezet, az oligarchák, a Fidesz hívők, és velük szemben ott állt az egész társadalom.
Aki a korábbi nekrológokat olvasta, azoknak szeretném felhíni a figyelmüket egy dologra. A Fidesz gyakorlatilag megváltoztatta a társadalmi-gazdasági alapot. Természetes módon változott az emberek ehhez fűződő viszonya. Az emberek kritikusan, és saját kárukon élték meg a változásokat. A lecsúszást, és egy úgy oligarchikus dinasztia felemelkedését. Olcsó poén lenne a nemzet gázszerelőjének kognitív teljesítményén és meggazdagodásán élcelődni. Sajnos nem poén. Igazság az, amit alig fél tucatnyi ember az ország rovására elért.
Készülök a következő nekrológra, ami a felépítmény és társadalmi tudat változásaival foglalkozik. Addig is ajánlom a honlapom releváns írásait. Keressenek rá. www.gondolatolvasas. hu
Nekrológ 5. Merénylet nemzeti kultúránk ellen
A Fidesz legnagyobb kárt a társadalmi tudat, a társadalmi kultúra rombolásával követte el. Míg a gazdasági alapokban bekövetkezett változások, anomáliák, törvényekkel viszonylag gyorsan helyrehozhatók, addig az emberek, csoportok, szervezetek kultúrájában, tudatában bekövetkezett változások hosszú folyamatok révén korrigálhatók. A Fidesz nemzeti szintű kultúraváltási akciókat indított. Liberális demokráciából az illiberális diktatúra felé. 16 év. Sok volt. Nem lesz könnyű visszatérni a helyes nyomtávra.
Minden politikai párt tevékenységének vannak haszonélvezői, és a változások folyamatát pozícióik megtartása érdekében akadályozni fogják. Különösen akkor, ha az egyházak oldaláról is támogatást kapnak. A Fidesz amíg hatalmon volt, jelentős erkölcsi hátteret kapott a Római Katolikus Egyháztól, a Reformátusoktól, és a Hit gyülekezettől. Pénzért, és nem harminc ezüstért megvették őket. Ellentételezésként megosztották a társadalmat. Keresztényekre és másokra. Szégyenteljes módon fordultak el a krisztusi eszméktől. Kiforgatták a kereszténység értelmét. Kereszténynek lenni ugyanis ÉRTÉKREND, ami az európai kultúrából, másnéven a nyugati kultúrából származik, és szocializációs folyamatok révén sajátítjuk el. Ehhez nem kell egyetlen vallási szervezethez sem tartozni. Azért sem, mert a nyugati társadalomban egymással spirituális vitában álló egyházak állnak egymással szemben. A Vatikánban sem tudják hány keresztény vallás, szekta sajátítja ki az üdvözülés egyetlen lehetséges útját. Nálunk a katolikusok vannak többségben, és adódott az alkalom, hogy segítségükkel organizálják a keresztény Magyarország eszméjét. Ehhez saját szegregált iskolarendszert hoztak létre, hogy így növeljék befolyásukat.
A tizenhat éves regnálása alatt a Fidesz elmozdította kultúránkat az álkereszténység és az illiberális diktatúra irányába. A történelem kerekének visszaforgatásától és múltunk meghamisítástól sem riadtak vissza. A bukást követően a Katolikus Konferencia elnöke tüntetően távol maradt a Tisza kormány beiktatásáról. Mondvacsinált ürüggyel kiállt a bukott rezsim mellett. Önsors rontóan, mert az egyházak tevékenysége támogatások csökkentése révén viszonylag könnyen korlátok közé szorítható. A reformátusok elkezdték a mea culpát. A Hit gyülekezet hallgat.
A Fidesz által okozott kár abból adódik, hogy a társadalmi tudat és kultúra az adott társadalomban élő emberek közös gondolatainak, eszméinek, nézeteinek, hiedelmeinek és értékeinek összessége, amely tükrözi és egyben formálja is az adott kor valóságát. A társadalmi tudat problémája központi szerepet tölt be a társadalomtudományok területén és a „kollektív tudat” fogalmához, valamint a marxista filozófia lét-tudat elméletéhez kapcsolódik.
Vezetéstudományi paradigmám szerint a társadalmi tudatot szervezeti kultúraként aposztrofálom, és a társadalom személyiségeként értelmezem. Szervezet lehet egy család, és az ország is az. Mindegyik programozottan halad céljai irányába. Magyarul: célkövető magatartást mutat. Tudjuk. Vannak nyilvános, és rejtett célok. A Fidesz bővelkedett az utóbbiakban, és ezeket álságos módon a hazafiság, kereszténység, család … jelszavával és kirekesztő címkézéssel álcázta. Ellenséggé vált mindenki, aki a nyilvánvaló valóságról próbált kommunikálni. Amit soha sem vallottak be: a Fidesz igazi paradigmája a HATALOM. Megszerezni, és megtartani minden áron. Hasonlóan az élcsapat típusú pártokhoz.
Nem egységes sem a tudat, sem a kultúra. Emberi, csoport és szervezeti dimenziók, értékek, szükségletek, szokások… mentén differenciálódik. Ezzel együtt vannak központi elemei, melyekre mindenki felzárkózik. Mivel magatartást formáló erőként működik, minél több ilyen található egy ország életében, annál nagyobb eredmények elérésére képes. Tegyük hozzá, hogy a régió, a szövetségi rendszer is. Ezt a területet szabályosan szétbarmolta a Fidesz.
- Politikai ideológiájuk megosztotta az embereket. Kelet, vagy nyugat. A Fidesz a keleti despotizmust, a társadalom többsége a nyugati demokráciát választotta. De elindult egy rossz emlékű személyi kultusz kiépítése is.
- A társadalom tagjainak elképzelése a jogról és az igazságosságról a jogtudatban fejeződik ki. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy a Fidesz familiárisainak mindent lehetett. Érdemes volt a hatalomhoz dörgölőzni. A celebek kanyarban előzték a normalitást. A rendeleti kormányzással, az ad-hoc törvényhozással, az alaptörvény rendszeres változtatásával maguk felé hajlott a kezük, illetve egyre jobban a kelethez kötötték az ország szekerét
- A közösség által elfogadott jó és rossz normái az erkölcsben fejeződnek ki. A Fidesz, és tegyük hozzá az egyházak számára a tízparancsolat üres dekrétum maradt. A püspöki kar egy része a főbűnök területén is követte a politikusokat. Csak hogy tudjuk. Ezek alól nincs feloldozás. Pokol jár a megsértőire.
- A transzcendenssel és a hittel kapcsolatos közös meggyőződések a vallásokban fejeződnek ki. Odáig jutottunk, hogy az állam határozza meg mi tartozik a vallások közé. Jóllehet a vallás szigorúan magán jellegű dolog.
- Ebben a Fideszes konstrukcióban a tudomány sem más, mint lenyúlandó dolog. Főleg, hogy anyagi javak felett is rendelkezik. Sajnos kuszaszemű „tudósok” is beálltak a rezsim mögé. Néhány nyílt tekintetű emeritussal együtt.
- A művészeteket politikailag elfogult személyek irányították. Természetesen egy irányba. A középszer és az alja felértékelése társadalmi gyakorlattá vált. Ez a terület különösen fontos a kultúraváltási folyamatokban, hiszen az általuk legyártott szimbólumok életünk szerves kísérői.
Van egy értékcsoport, amiről eddig egy szó sem esett. Aki szívével és eszével is keresztény, az ismeri a főbűnöket, és kerüli is valamennyit, mert tudja: üdvözülése függ tőle. Egy kicsit absztraháljunk, és gondoljuk végig, hogy a helyi potentátokra, a kiskirályokra, a véleményvezérekre, az egykori kormánypárti politikusokra és sajnos a püspöki kar tagjaira is mennyire jellemző az:
- az önteltség, a saját nagyságuk túlértékelése. A püspökök a Próféták utódainak tartják magukat. Középkori jellemzőkkel bíró abszolút hatalmuk van. Körülnézhetünk saját környezetünkben is, hogy helyi „szószólóink” közül 16 év alatt hányan növesztettek nagy arcot, vettek fel túlméretezett mellényt, játszották az eszüket, és álltak kisszékre, mert egyébként emberi törpék voltak.
- mértéktelen vágy a vagyon, a pénz és az anyagi javak birtoklása iránt. Fösvénység akkor, amikor adni is kellett volna a rászorulóknak. És látjuk az egyházi befektetéseket szállodákat, borászatokat, éttermeket, és nem látjuk azt a szociális védőhálót, amit a Krisztusi szeretet és gondoskodás hozott volt létre. A szegények szükségletei valahol eltörpültek a gazdagok kiszolgálása mögött. A katolikus egyház a gazdagok egyházává vált
- a nemi vágy túlzó, rendetlen és öncélú kiélése a bujaságban a pedofiliában, félrelépésekben, kettős mércében ölt testet. És hallottunk vezető politikusról, akik eresz csatornán menekült szégyene elől.
- túlméretesekké váltak a papok, a püspök urak. Nem betegség, hanem mértéktelenségük okán az evésben és ivásban, a testi élvezetek hajszolásában.
- háttérbe került a szociális gondoskodás. Teret nyert a lelki lustaság. Krisztus és a szegények szolgálata. A kötelességekkel szembeni közöny, lelki tunyaság, a cselekvés és a jó elhanyagolása. „Első” püspökünk óta, akit sokan archaikus módon hercegprímásnak is neveznek tudjuk, hogy az egyház nem szociális intézmény.
Három következtetést máris le kell vonnunk:
A történelmi materializmus szerint a társadalmi lét határozza meg a társadalmi tudatot. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági viszonyok és a mindennapi anyagi élet feltételei alakítják ki a társadalom kultúráját és eszmerendszerét. A Fidesz mélyen belenyúlt a lét összességét jellemző gazdasági szférába. Kreatív trükkökkel segítette a NER nagyjainak a tőke támogatását. Központban a Szent Családdal, és vértestvérével, a nemzet gázszerelőjével
Emile Durkheim a kollektív tudatban látja azt a mindenek felett álló kényszerítő erőt, amely összetartja a társadalmat, és meghatározza az egyének cselekvési és gondolkodásmódját. Anno egyetemi tanári kinevezésem során a parlamentben találkoztam régi ismerősökkel, akikkel a tudomány révén egymás mellé sodort a szél. Középszerű emberek voltak, akik egy rendes szakmai közösségben valahol a docens szintjén ragadtak le. Átigazoltak a frissen létrehozott vallási egyetemekhez. És mert az egyetem nem létezik egyetemi tanárok nélkül, ott szintet léptek. Széleslátásuk hiányában álltak be a Fidesz narratívájának a szolgálatába.
A vezetéstudomány társadalmi, szerzeti kultúráról beszél. Ez nagyban hasonló a kollektív tudat problémájára, és a személyiség dimenzióihoz. Szélesebb, de a lényege az, hogy kollektív tudatként működik, és döntéseink premisszáit tartalmazza. Önsors rontó módon a magyarok mindig megosztottak voltak. A Fidesznek nem volt nehéz szembe fordítani egymással a társadalmi nagycsoportokat. 12-ig működött is a dolog. Ám most sokan felébredtek.
Feltehető a kérdés! Miért fontos számunkra a társadalmi tudat.
A válasz egyszerű. A kultúra döntési paradigmaként jelenik meg az életünkben. Minden differenciáltsága mellett is programozott döntési rendszerként működik. Az érték, szükséglet, és hitbeli megosztottság komoly akadályt jelent stratégiai problémák megoldásában. A nemzeti egység kialakításában. Egyértelmű volt a Fidesz célja. Minél nagyobb a befolyása a kultúra teremtés folyamatára, annál inkább elvakítja a társadalom nagy részét, mert ez szolgálja annak a szűk csoportnak az érdekeit, akik OV köré szerveződnek. Az állandósított szembenállás, a háborús retorika, a konfliktusok élezése elfedi a kleptokrata diktatúra valóságát. Ha végig nézünk ennek a körnek az intellektuális színvonalát, a miniszterektől a véleményvezérekig siralmas képet kapunk.
A társadalmi tudat és kultúra folyamatosan változik a technológia, a média és a gazdasági folyamatok hatására. Befolyásolja a fogyasztói szokásokat, a politikai választásokat, a környezettudatosságot a válsághelyzetekre adott közösségi reakciókat is. A Fidesz tudatosan építette fel ennek a gondolkodásnak az elemeit. Számolta fel a demokráciát, a fékeket, és ellensúlyokat. Karl Marx híres tézise szerint: „Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.” A Fidesz ennek létnek az elemeit rombolta, és építette a maga érdekinek megfelelően, és teremtett meg egy hamis tudatot. Ennek eredményeként a szavazók az előző választások alkalmával saját érdekeik ellenére is támogatják a fennálló rendszert. A terelés mindig a félelem keltés eszközeivel valósult meg. Migráció, háború, Brüsszel. Itt kapott szerepet a vallás, amely a túlvilági boldogság ígéretével és felújított templomokkal, iskolákkal terelte a figyelmet az igazságtalanságokról.
A legkevésbé kommunikált probléma: létünk és tudatunk kölcsönös meghatározottságára vezethető vissza. Hosszan sorolhatók azok a gazdasági és versenyjellegű korlátozások, melyek kikapcsolták az innováció, a hatékonyság növelésének a szükségességét esélyeit, követelményeit. Visszacsúsztunk, nemhogy fejlődtünk volna. A tudat fejlesztésének igénye nem kapta meg azokat a hajtóerőket, amely az oktatás, képzési rendszer fejlesztését szolgálták. volna. Nem volt rá szükség, mert adott volt a NYERtesek köre. Nem volt érdekük a tudás és szakértelem fejlesztésébe történő befektetés. Az extraprofitot túlárazással biztosították maguknak. Kormányzati támogatással. Foci nyelven szólva: bundázással
Megalakult az új kormány, és máris kirajzolódott a Fidesz által követendő politizálás módszertana: folytatódik a megosztó politika. Szakmailag, erkölcsileg, és a hivatalos választási rendben hátra soroltak kaptak képviselői mandátumot a hírhedt kommunikátorok. Pusztán azért, mert gondolkodásra képtelen módon csak egy narratívát képesek követni. A Fidesz vezetőinek nincsenek erkölcsi gátjai. A tagság egy része letargiába esett, mások csodát várnak, sokan passzívan várnak a véderőre, vagy mire. A parlamentben a kötekedésre, a bajkeverésre megy el minden energiájuk.
A Fidesz most a legrosszabb utat választotta. MERT a vezetés lényege a kommunikáció. Amit most csinálnak, az elrettenti a választók nagy részét. A jelenlegi elaggott „fiatal” demokrata vezetők képtelenek szembe nézni a társadalmi valósággal, politikájuk torzulásával, hatalmi rendszerük összeomlásával. Elfelejtik, hogy meg kellene értenünk a másik felet, nem csak a kormánypártot, hanem az egész országot - és erre kell építenünk saját meggyőző politikájukat. Erre Ők Ott képtelenek, és már látható, hogy lassan eltűnik a hátországuk, leépül a médiabirodalmuk. Mintha egy barlang mélyéről osztanák az észt. Lesz egy sor dolog, ami megrengeti a világukat, mert eljött az igazi rendszerváltás ideje. Amit annak nevezünk az egy kompromisszum volt az MSZMP öregjei, az ezt megpuccsoló fiatalabb generáció, és a hatalomra törő ellenzék között. Most fognak igazán hullani a csontok. Az égből is. A püspök urak jelentős része is szerepel azokon a bizonyos ügynök listákon.
Zárszó helyett:
Saját tudományomon, a szervezeti és emberi magatartáson: érdek, érték, hit, szokás, szükséglet, erkölcs, jog, hajtóerők, motivációk, célok, hatalom, együttműködés, csoport, tanulás, szerzetfejlesztés, munkacsoport és szervezeti jellemzők területén bizony visszafejlődtünk. A tizenhat év a kogníciók területén maradandó sérüléseket okozott különösen a fiatalabb korosztálynak. Olyan, magukat szakembernek kikiáltott véleményvezérek, influenszerek, egyházak, politikusok, közszereplők, művészek és médiák kerültek a társadalmi befolyásolás csúcsaira, kiknek eredendően más lenne a funkciójuk. Normális körülmények között közelébe sem kerülhetnének annak, amire önjelöltként vállalkoztak. Pontosabban: ahová a Fidesz felemelte őket. A hamis tudat formálása érdekében. Elég, ha a csak egyházakra mutatunk. Az állam és az egyház szétválása a feudalizmus végén megtörtént. Nálunk főszerepet kaptak.
Az alja nép is. A vidéki kiskirályok bizony-bizony leképezték a csúcson levőket. Most kisfalumban is messiást várnak.
Nekrológ 6. Elszakadás a választóktól
A politikai pártok legfőbb célja a kormányzati hatalom megszerzése, megtartása vagy az abból való részesedés. Egyre figyelemreméltóbb azonban, ami a Fidesz háza táján történik a választási vereség óta. Eddig a megszokott hárítás ment: a hibás közvélemény-kutatások, a rossz kampány, Brüsszel, a fiatalok vagy éppen a szerencsétlen körülmények hibáztatása. Navracsics Tibor Mandinernek adott interjúja viszont megtörte a jeget. Végre valaki a kormánypártok belső köréből kezdett el őszintén beszélni a politikai összeomlás valódi okairól. Szavai rendkívül súlyosak.
Navracsics elismerte: „alig volt olyan jelentősebb társadalmi csoport, amellyel valamilyen szempontból ne kerültünk volna konfliktusba”. A kormány az évek során szisztematikusan szembefordult a tanárokkal, az orvosokkal, az ápolókkal, a diákokkal, a kutatókkal, a művészekkel, a vállalkozókkal, a civilekkel és az önkormányzatokkal. Sokszor még azokat a jobboldali érzelmű polgárokat is elidegenítették, akiknek egyszerűen elegük lett abból, hogy a hatalom minden kritikára ellenségkép-gyártással reagál. Ha valaki megszólalt, azonnal Soros ügynökeként, brüsszeli bérencként, hazaárulóként vagy „balliberális hisztizőként” bélyegezték meg.
Ez a politika hosszú távon felemésztette önmagát. Miközben a Fidesz retorikájában a polgári Magyarországot képviselte, a valóságban éppen a polgári réteget idegenítette el. Az interjú kulcsmondata szerint: „Mi egész egyszerűen leértékeltük a középosztályt, a polgári értékeket.” Ez súlyos látlelet attól a párttól, amely a kilencvenes évek végétől pont a dolgozó, felelősen gondolkodó középosztályra építette identitását.
A polgári értékek helyét az évek során átvette a NER-luxus: a jachtok, kastélyok, magánrepülők, a mészárosi léptékű gazdagodás és a milliárdos propagandaipar pökhendisége. Miközben a hétköznapi embereknek a hazaszeretetről és a nadrágszíj meghúzásáról prédikáltak, a kontraszt a hangzatos szövegek és a rideg valóság között fenntarthatatlanná vált. Az emberek nem dőlnek be a végtelenségig a propagandának, a lakosság türelme egyszer elfogy.
Navracsics rámutatott arra is, hogy a Fidesz egy elvont, ideologikus „élcsapat jellegű párttá” vált, amely meg akarta mondani a választóknak, mit kell gondolniuk. Miközben a lakosság az inflációval, a megélhetéssel és az egészségügy válságával küzdött, a politika elszakadt a valóságtól, és folyamatos kultúrharcot, migránsozást és háborús riogatást folytatott. Az emberek azonban nem állandó ideológiai frontvonalakon, hanem nyugodt, kiszámítható környezetben szeretnének élni. Amikor Navracsics a vereséget a „hanyatlás kezdeteként” értékeli, valójában a rendszer végletes kifáradását ismeri el. Az erőből történő politizálás és az ellenségkeresés ideje lejárt; a rendszer elérte azt a pontot, ahol a külső bűnbakok helyett a saját tükörképével kell szembenéznie. Ez már nem egy elrontott kampányról, hanem egy korszak végéről tanúskodik.
Nekrológ 7. A Fidesz atyja is temeti a Fideszt
Stumpf Istvánt elsősorban azért nevezik a Fidesz szellemi atyjának mert a pártot alapító egyetemista generáció (Orbán Viktor, Kövér László, Fodor Gábor és társaik) az ő szárnyai alatt, az általa vezetett intézményi háttérben vált politikailag éretté és szervezetté. Bár formálisan nem volt ott a 37 alapító között 1988-ban a Szabó Ervin téri klubban, a Fidesz megszületése elképzelhetetlen lett volna az ő tevékenysége nélkül.
Mint „szellemi atya” vezetője volt a Bibó István Szakkollégiumnak Ez biztosította azt az infrastrukturális, szellemi és fizikai teret (a Budaörsi úti, majd Ménesi úti épületet), ahol a későbbi Fidesz-alapítók együtt laktak, tanultak és politizáltak. Igazgatóként politikai és jogi védőernyőt nyújtott a radikális, rendszerkritikus diákoknak a kommunista állambiztonsággal és az egyetemi vezetéssel szemben. Stumpf hozta be a kollégiumba azokat a modern politológiai, szociológiai és jogi ismereteket, amelyekből a fiatalok építkezhettek. 1985-ben alapító főszerkesztője lett a Századvég folyóiratnak, amely a rendszerváltó fiatal értelmiség legfontosabb elméleti orgánumává és vitafórumává vált. Kiváló kapcsolati tőkével rendelkezett. Horváth István belügyminiszternek volt a veje kiváló rálátással és kapcsolatokkal bírt a késő kádári elitre. Ezek között megtalálható volt az a radikális oldal is, amely már nehezen viselte a késő kádári elit hatalmát. Emeljük ki Pozsgay Imréhez fűződő kapcsolatát. Bár óvatosságra intette őket, aktívan támogatta, hogy a szakkollégisták önálló politikai erőként lépjenek fel a KISZ-szel szemben. Amikor a Fidesz 1998-ban először kormányra került, Orbán Viktor Stumpf Istvánt kérte fel a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek (kancelláriaminiszternek). Ő alakította ki a modern, centralizált Fideszes kormányzati gépezet alapjait. Kapcsolata a párttal a későbbi években alkotmánybíróként és kormánybiztosként is megmaradt, rendszeresen intette mérsékletre a Fideszt a túlzott hatalomkoncentráció és a morális lemorzsolódás idején.
A politikai elemzők és a hazai sajtó szerint Stumpf István felszólalása volt a rendezvény egyik legdrámaibb pillanata. A beszéd rávilágított a párton belüli feszültségekre és a vereség utáni belső vitákra.
NÉLKÜLE NEM SZÜLETHETETT VOLNA MEG A FIDESZ.
Maradjunk abban, hogy a rendszerváló puccsban elévülhetetlen szerepe volt. Most is kitűnt éleslátásával.
A beszéd háttere és főbb pontjai:
- Rendszerszintű bírálat: Stumpf kijelentette, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) megbukott, és az Orbán-korszak véget ért. Ez az első alkalom, hogy a párt egyik alapító-közeli, tekintélyes formátumú politikusa ilyen nyíltsággal kritizálta a rendszert magán a Fidesz-kongresszuson.
- A bukás okai: A politikus szerint a polgári értékeket – mint a tisztességes munka és az individualizmus – háttérbe szorította a kivagyiság, az Orbánig érő korrupció és a „kalmári közszellem”. Hiányolta az érdemi belső kritikát és visszacsatolást a döntéshozatali mechanizmusokból.
- Generációs és strukturális feszültség: Rámutatott, hogy a vak lojalitás felülírta a szakmaiságot, miközben a középosztály fellázadt a státuszának féltése miatt. Sürgette a generációváltás felgyorsítását. [1]
- Következmények: Hangsúlyozta, hogy a választási vereség miatt sokan súlyos egzisztenciális krízisbe kerültek az állásuk elvesztése okán.
Miközben Stumpf István a NER bukásáról és a kampány „egybites”, kontraproduktív üzeneteiről beszélt, a párt más vezetői – például Deutsch Tamás vagy Kövér László – inkább a külső körülményeket, Brüsszelt vagy a politikai ellenfeleket okolták a kudarcért.
Meg kell jegyezzem, hogy a Fidesz belső magjából Stumpf István segítségével sem tudnánk egy intellektuális kvartettet összeállítani. Nehéz ide tartozó személyeket megnevezni. Én annak tartom Varga Mihályt, aki látható módon túléli a NERT. Szájer József a másságával diszkvalifikálta magát. Navracsics is kiemelkedik intellektusával, de Ő nem volt tagja a belső magnak. És vége is a felsorolásnak. Csodálkozunk-e, hogy Rogáni csinovnyikokból épült fel a döntéselőkészítési rendszer. A bukás szellemi alapja. A 37 alapító nagy része is lemorzsolódott. A rendszergazda Orbán nem tűrt semmilyen konkurenciát. Gondolom a Köztársasági elnökök kiválasztása is ezért lett sikertelen.
Engedjetek meg egy társadalomlélektani közbevetést.
Egy végkövetkeztetést a 7 nekrológból.
A Fidesz alapítása óta megváltozott a nemzeti kultúránkat hordozó társadalmi közeg. Lassan elkopnak a múlton merengők. A trianonisták, a 45-ös és 56-os hazudozók, a két világrendszerben gondolkodók, a vallásokra társadalmi hajtó erőként asszociálók. A ma gondolkodója számára mindez az archaikus múlt tovább élése. Kapaszkodóként sincs szüksége rájuk. Az időközben felnőtt társadalomban immár többségben vannak a jövőre koncentrálók. Innen kell visszatekinteni a választási eredményekre. Hamarosan azt fogják kérdezi: ki a fasz az az Orbán Viktor. Mint ahogy erre a sorsra jutott Kádár, és a hamvaiból feltámasztott …. ki is?
Ne feledjük. A Fidesz Nem szerves fejlődés, eredményeként jött létre. Egy hatalmi-politikai harc hívta életre. Társadalmi beágyazódása a hatalomhoz kapcsolódik. A karmesteri pálca Pozsgay elvtárs kezében volt, aki informális szövetséget kötött a belügyminiszterrel, kinek a veje, Stump István létrehozott egy fiatalokból álló ellenzéki csoportot. Országos szinten az un. ellenzéki bázis nagyjából 600 tagot számlált. Egy szervezetlen, és erősen megosztott lazán szervezett értelmiségi társaság volt, lényeges társadalmi befolyás nélkül. Ehhez kapcsolódott a Fidesz, és azonnal hozzákezdett a pártépítéshez. Élcsapat mintára. Ugyanis ez a leghatékonyabb szervezeti forma a hatalom felé vezető úton.
Az MSZMP és hatalmi gépezete nem igazán számolt az ellenzékkel. Valakiknek érdeke volt felemelni, és tárgyalóképes állapotba hozni őket. Ez a csoport az MSZMP-n belül szerveződött.
Az MSZMP reformkörök a pártállami múlttal radikálisan szakítani kívánó, alulról szerveződő ellenzéki csoportosulások voltak. A mozgalom 1989 elején bontakozott ki. Fő céljuk a merev kádári nómenklatúra lebontása, valamint a demokratikus átmenet felgyorsítása volt. Nem hagyták el az MSZMP-t, a párton belül szerveződtek platformmá, hogy belülről kényszerítsék ki a változást a Grósz Károly-féle merevebb, hatalommentő centrummal szemben. Elutasították a diktatúrát, helyette többpártrendszerű parlamentáris demokráciát és a szabad, demokratikus választásokat szorgalmazták. Gyors és hatékony párbeszédet követeltek a valódi ellenzéki erőkkel az Ellenzéki Kerekasztallal a békés hatalomátadás érdekében. Céljuk egy modern, nyugat-európai típusú szociáldemokrata vagy demokratikus szocialista párt létrehozása volt, amely versenyben, legitim módon nyeri el a választók bizalmát. Főként fiatal értelmiségiek, KISZ-vezetők és helyi pártfunkcionáriusok alkották a magját. Helyi alapszervezetekből kiindulva országos szintű tanácskozásokon hangolták össze a fellépésüket, ami végül elvezetett az MSZMP 1989. októberi megszűnéséhez és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakulásához.
A Fidesz felzárkózott ehhez a folyamathoz. A kezdeti elgondolás arról szólt, hogy Pozsgai elvtárs lesz az új Köztársasági elnök. Csakhogy közben kiderült, hogy az MSZP tárgyalóbizottságot vezető Fejti György folyamatosan megkapta a belső elhárítás anyagait, melynek ügynökei jelen voltak minden új politikai csoportosulásban. (Nem kell nagy logika ahhoz, hogy kitaláljuk miért nem hozták nyilvánosságra eddig az ügynök aktákat. Valószínű, hogy „nagy” nevek is vannak közöttük.) Feltámadt egy antikommunista hangulat, ami elsöpörte a korábbi egyetértést, és a Fidesz a négy igenes népszavazással ráérzett a hatalom ízéhez. Intenzív szervezőmunkába kezdett, és felülről kezdve feléptették a pártot. Elindultak a hatalom felé. Ide jutottak. Kiment alóluk a társadalom. Új szervezeti működési rendszerre lett volna szükség a külső és belső megfelelés érdekében. Ez elmaradt. Nem a társadalom söpörte el a Fideszt, hanem merevségével a Fidesz számolta fel önmagát. Mivel nem rendelkeznek szervezeti önismerettel, csupán vízióik vannak, és nincs társadalmi beágyazódásuk sem, a társadalom szemétdombjára kerültek. Gyorsabban, mint azt bárki gondolta volna.
Nekrológ 8. A Fidesz halotti beszéde
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mondja egy halk hang a Fidesz koporsója fölött. Halottról vagy jót, vagy semmit.
A Tények maguktól beszélnek
A Fidesz döntési rendszerének paradigmájáról lesz szó. Ez a korlátozás nélküli hatalom. Fidesz néven: illiberális demokrácia. Magyarul: diktatúra. A NER diktatúrája. A Fidesz döntéshozóinak az elgondolásaiban - annak a féltucat személynek, a kemény magnak - a problémamegoldásában ez a központi elem. És mert abszolút centralizált rendszerről van szó, alacsonyabb szinteken nem alakultak ki a döntéshozatal kompetenciái. Ha ez a vonal meggyengül, nem lesz, aki átvegye az ezzel járó felelőséget, és biztos, hogy oly sok lesz a jelentkező, hogy a vezetés legitimitása gyakorlatilag leamortizálódik ezek vetélkedésben.
A Fideszes vezetők „racionalitásának” forrása: szocializációs folyamataikban megszerzett tapasztalatok, értékek, hitek, szükségletek, és magatartás minták összessége. Jóról, rosszról vallott felfogásuk. Számos változáson átesett tapasztalatok summája. Orbán Viktor személyéhez kötődő minden tudományt nélkülöző víziók összessége. Liberálisként indult, ennek tagadása kezdetekben elszólásokban, gondolati inkonzisztenciában jelent meg. A 2002-es bukás után egyértelmű akaratként. A 2010-es hatalomra kerülésük után kétharmados többséggel elindult a demokrácia felszámolása is. Ehhez megalkották alaptörvényüket és több száz jogszabályt módosítottak. A fékek és ellensúlyok rendszerét is átszabták. Ez megmutatkozott a bírói kar átalakításában, az új választási szabályokban, a kulcsfontosságú intézmények vezetői posztjainak betöltésében is. A gazdasági célú döntések, pályázatok, pénzosztás államosításában. Utolsó aktusként bevezették a rendeleti kormányzást. Visszatértek a szocialista rendszer politikai rendszerének módszertanához.
HALOTTUNK kleptokráciát teremtett. Érzelmi felhangok nélkül legyünk tárgyilagosak. Politikai akaratból látta meg a napvilágot. Kívánt gyerek volt egy csendes puccs szükséges kellékeként. Szépen hangzó liberális demokráciából illiberális diktatúrává, pénznyelő hatalommá nőtte ki magát. Nehogy elhiggye valaki, hogy az MSZP hatalmi gépezete a III/III szemei előtt létrejöhetett volna bármi nemzetellenes szerveződés úgy, hogy a kemény magon belül is voltak informátorok. Mára a vezetők és a szervezet is megöregedett. Rendszer idegen tényezővé vált.
Orbán Viktor körül kialakult a személyi kultusz. Nagy Imre temetésén elmondott nagyhatású beszédével érzelmileg, és tartalmilag magasan kiemelkedett a rendszerváltásnak nevezett puccs langyosságából. Megszületett OV hitelessége.
A Fidesz alapítói kezdetekben a liberális demokrácia mellett álltak ki, erős antikommunista éllel. Később rá kellett jönniük, hogy ezen a térfélen nagy a tülekedés, és az emberek a „nyugodt erő” az MDF programja mellett tették le a garast. Elkezdték az igazodást. A negyedik országgyűlési választáson 1998-2002 szerezték meg a kormányzás lehetőségét. Köszönhetően Torgyán József gesztusának, aki 82 helyen léptette vissza jelöltjeit, és ez elég volt egy sima győzelemhez.
Az „igazi” vezetői kör átpozícionálta a Fideszt. A liberális demokráciától eljutottak annak tagadásáig. A demokratikus politikai rendszerből egy illiberális (értsd: antidemokratikus, autokrata) politikai berendezkedés gondolatáig. A tömegnek megadták a nyugodt erő” és a kereszténység spiritualitását. A háttérben elkezdték saját - értsd: szűk vezetői kör - hatalmának stabilizálását. A demokratikus végrehajtó hatalmat saját embereikkel töltötték fel. Jogszabályokat alkottak az alkotmánybíróság, az ügyészség, a bíróságok és a hatalom erőszak szervezeteinek saját potentátjaikkal történő feltöltéséhez. Leuralták a médiát, a kultúrát, és az iskolarendszert. Ehhez kilóra megvették az egyházakat. Gyakorlatilag felszámolták a civil társadalmat. Egypólusú hatalmi rendszert hozott létre.
Különleges szubkultúrát alakítottak ki, ami normális esetben természetes jelenség. Ilyenekre épül a többségi társadalomtól elkülönülő, sajátos értékrenddel, szokásokkal, normákkal rendelkező csoportok kulturális azonosságtudata. Minden politikai párt szubkultúrát képvisel, ami a többségi társadalom kultúrájából fakad, mert ez a szavazatszerzés normális útja.
DE! A Fidesz szubkultúrájának volt egy specifikuma. A kettősége, és a rátelepített kamuflázs. Létezett egy titkos „vezetői stratégia” az út a „demokratikus diktatúrába” és a jelszavakkal fedett „virtuális” valóság. A kamuflázshoz hozzátartozott a NÉPNEK szóló méz-máz. A nemzeti érdekek hangsúlyozása, védelme, a migráció és a multikulturalizmus elutasítása, a háborús és mindenféle félelem gerjesztése, az ellenségek keresése, …. stb. A rendeleti kormányzással, tikosított határozatokkal felszámolták a parlamenti demokráciát.
Gyakorlatilag:
- visszatértek a szocializmus politikai rendszerének módszertanához
- gazdasági téren a pályázati rendszerrel és az árszabályozással aláásták a kapitalizmus lényegét adó versenyt. Ezzel konzerválták a gazdasági kapcsolatokat, leállították az innovációt, és kétes gazdaságpolitikai irányokba mozdultak el. Mint anno a szocialista gazdaságban.
- létrejött a kedvezményezettek köre. Egyrészt a CSALÁD, és a közvetlenül hozzájuk kötődő vállalkozói szféra, másrész azok a vállalkozók, akik már az előző rendszerekben is voltak valakik, és most megfogták az isten lábát. A két körön kívül levők aggódhattak, hogy mikor nyúlják vállalkozásaikat. Megalkották az közpénzek lenyúlásának és elosztásának rendszerét is
- állami szintre emelték a propagandát, és vigyáztak arra, hogy mindig legyen ellenzékük. Olyan, amiben nincs semmilyen potenciál és ahol bukott politikusok osztják az észt.
- önálló hatalommá tették a médiát. Megfosztották a demokráciákban szokásos funkcióitól. Mondjuk azt, hogy a „kritikai hangtól.
- végül a legfontosabb: olyan intézményi rendszert alakítottak ki a választási ciklusokon átívelő vezetői megbízatások rendszerével, ami esetleges vereség esetén is biztosítja egy negatív hatalmi rendszer és az ALAPÍTÓK befolyását.
Csak megjegyzem, hogy a szocializmus politikai rendszere demokratikusabb volt, mint amiről írok, mert ott nem tagadták a rendszer diktatórikus voltát. Akkor OTT ez úgy szólt: demokrácia a többségnek, diktatúra az ellenségeinknek. Itt a diktatúra alternatívájaként megjelent a totális ellehetetlenítés, amit szakmai hiátusokkal bíró középszerű, de nagy hatalommal bíró „loyalisták” erkölcsi gátak nélkül végeztek.
OV 2014-ben hirdette meg a programját. Illiberális kereszténydemokráciát alkotott. Ezzel feliratkozott a diktatúrák sorába. A félelemre építve sajátos rendszert alakított ki az Európai Unióval szemben, és elindult a keleti irányba. Ott kitűnő szövetségeseket talált Kína, és Oroszország személyében. Hasonló kapcsolatokat épített ki Európa szélsőséges pártjaival is. Az illiberális rendszert összemosta a kereszténydemokráciával. Elindított egy társadalmi szintű kultúraváltási modellt.
A hatalommal kapcsolatban most csak egy közbevetésem van. A Fidesz felszámolt minden olyan lehetőséget, ami akarva, akaratlanul is hatalmi pozíciót jelenthetett volna totális hatalmával szemben. Erre a sorsra jutott a közigazgatás, a civil világ, a kultúra, az oktatási rendszer, és a szakszervezetek is. Velük szemben megjelent a „hivatali hatalom” a pénzosztás, a támogatások monopóliuma, a lojalitás mindenoldalú bizonyítása.
Innen már nincs visszatérés, mert társadalmi rendszerünktől idegen döntési rendszert hoztak létre. A kemény mag, a döntéshozók szocializációs folyamatai az MSZP káderkeltetőjéből, a Ménesi úti kollégiumból indult fejlődésnek. Ennek alapja a kommunista, az élcsapat pártok választási stratégiájára épült. Szerezd meg, és őrizd meg a HATALMAT. Nincs más alternatíva. Stumpf István ezt fejelte meg, a demokráciák legfontosabb téziseivel. Ami hab volt a tortán. Írhatnám azt is, hogy a mergán, amit aztán lenyomtak az emberek torkán. A Fidesz alapítóinak a fejében ez a kettősség élt. Az Első elveszített választásig.
A kérdés az, hogy miért halott a rendszer. Halott, mert ez a kettősség már nem elfogadható a társadalom számára. Sokan írtak róla, most csak annyit, hogy lefőtt a kávé. De vannak ennek racionális okai is. A betonba öntött vezetők alkotmány módosítással kiüthetők. Folyamatban van, látjuk. Ugyanez a sors vár a közpénzek visszaszerzésére is. Adott helyeken vissza kell vezetni a tőkearányos szavazást. Számos szervezet lopja a közvagyon hozadékát. Ez a folyamat is elkezdődött, az alapítványok területén. És még nincs vége.
A rendszerből „leválasztásra” kerülnek a pályázati rendszer működtetői és haszonélvezői. Nem kevés ember. A papírmunkát hivatalnokok végezték. A Közig hivatalban, a Leader program irodáiban, és Mészáros bankjában. Ők védelmük érdemében el fogják mondani kiknek az utasítására követtek el bűncselekményt. Igen. Őket informálisan keményen instruálták a Fidesz megyei vezetői, parlamenti képviselői, a felettes polgármesterek és a hatalommal bíró emberek. Erre a sorsra jutnak azok a pályázók, akik meghágták a pályázati, a pénzügyi szabályokat. A Fidesz nagy rész elvileg börtönbe kerül, vagy vádalkut kötve egyre magasabb szintre emelik a befolyásolók körét. Biztos vagyok benn, hogy eljutna a miniszteri szintekig.
De meghal a Fidesz, mint szervezet is. Ki fog derülni az illegális pártfinanszírozás valósága. Elvonás lesz. Nem lesz pénz a működtetésre. Hasonló módon kerülnek számonkérésre a Fideszt támogató alapítványok. Ezek pénzügyi fegyelme szinte biztos, hogy nem állja ki a törvényesség minimum elvárásait.
Összefoglalva
A Fidesz jelenlegi vezetőiből hiányzik a stratégiai gondolkodás, az ön- és szervezetismeret, valamint a társadalom ismeret hiánya. A Fideszt mindig a rövid távú érdekek, a szerzés és lenyúlás vezérelte. Egy két éves költésvetést sem voltak képesek megcsinálni.
Döntéseinek nincs tényszerű alapja. Jelenleg is csak propaganda szólamokat puffogtatnak. Nem képesek a helyzet elemzésére.
A Fidesz támogatói elsősorban az alacsony iskolázottságú osztályokból kerülnek ki. Esélyük sincs arra, hogy innen valaki vezetői szerepekre tehessen szert.
A Dolgok mai állása szerint a Fidesz nem képes váltani kommunikációs sémáin és stílusán. Még nem tudatosult bennük, hogy ez is hozzájárult bukásukhoz, mert a kommunikáció a megértésre, és megértetésre épül. Vakon, ideológiai alapon keresik követőiket.
Eltűnnek a szervezeti lehetőségeket biztosító pénzügyi források. Nem lesz állami „támogatás”, és a szponzoroktól” sem várhatnak semmit, Az oligarchák, és más szervezetek által nyújtott források is elapadnak, mert félik az új kormány hatalmát.
A Fidesz vezetőit, közbenső döntéshozóit visszaéléseik miatt levadássza a hatalom. A vezetés minden szintje darabokra esik. De hasonló sors vár a polgármesterekre is. A vezetői lánc gyakorlatilag megsemmisül
A megsemmisülés vár a hátérhatalom egész rendszerére, amely informálisan kiszolgálta a rezsimet. Sokan már most is menekülnek Fideszes múltjuktól.
A közigazgatás visszanyeri pozíciót, megerősödik a helyi érdekek képviselete, és csodálkoznék, ha ezekbe befogadnák az egykori Fideszes hangadóikat és szervezeteiket.
A nemzeti, társadalmi kultúra új értelmet kap, tagadva a Fideszes értékrendet.
A vallások új regulátorokat kapnak. Visszalépnek a Fidesz támogatásától. A KDNP-ről pedig kiderül, hogy pusztán taktikai okból hozták létre. Nincs társadalmi támogatottsága,
A Fidesz ideológiai alapokon működő szervezett hozott létre, amit elsősorba OV személye tartott egyben. Nincs utód, aki képes lenne átvenni a szerepét.
Utószó:
A Fidesz történelmi bűnt követett el. Kísérletet tett a társadalmi rendszer megváltoztatására. A demokrácia intézményrendszerének kiürítésével, az árnyékhatalom létrehozásával diktatúrát hozott létre. Ezért ők büntetőjogi felelősséget viselnek. Csak remélni tudom, hogy lesznek mások is, akik ezt felismerik, és mert értenek hozzá, megteszik a szükséges lépéseket.
RENDSZERVÁTÁSRA VAN SZÜKSÉG.