Az érzelmi megismerés és tudatosság alapjai

            Az érzelmek fontos szerepet töltenek be az emberi kapcsolatokban és problémamegoldásban:

-        Irányítják figyelmünket, befolyásolják problémamegoldásunkat.

-        Beépülnek észlelésünkbe, ítéletalkotásunkba, attribúciós rendszereinkbe.

-        Automatikusam működtetik önvédelmi reakcióinkat, én védő mechanizmusainkat, és én képünket.

-        Részei attitűdjeinknek, melyek értelmi és érzelmi összetevőiknél fogva befolyásolják és rangsorolják értékválasztásunkat.

-        Alakítják embertársainkhoz való viszonyunkat a nyílt elutasítás és a mélyen átélt szeretet dimenzióiban

-        A hangulatok révén rátelepszenek hétköznapjainkra.

-        Erős késztetést, vagy gátlást képeznek motivációs rendszereinkben.

-        Meghatározzák, kijelölik az emberi együttműködés lehetséges tartalmát, és mélységét.

-        Kijelölik társadalmi létezésünk szociális tereit.

Az érzelmek természete[1]

Az emberek nagy része azt hiszi, hogy képes felismerni, megmagyarázni olyan érzéseket, mint: meglepetés, harag, öröm, undor, félelem, szomorúság. Mondhatjuk azt, hogy az alapérzelmeket. Ugyanakkor zavarban vannak, ha olyan összetett érzésekről kell számot adniuk, mint szeretet, behódolás, csalódottság, bűntudat, megvetés. A sort hosszan lehetne folytatni, hiszen több száz szavunk van érzelmeink kifejezésére. Arra még csak-csak választ adhatunk, hogy mi magunk miért vagyunk levertek, bosszúsak, de hogy mire vezethető vissza a rossz hangulatunk, mi az oka enerváltságunknak, - sokszor magunk sem tudjuk. Ezeket akár le is tagadhatjuk mások előtt, és hozzájuk hasonlóan ők is csak találgathatnak, ha valami problémát tapasztalnak nálunk. Depressziónk megértéséhez már lehet, hogy orvosra is szükségünk lenne. Az érzelmek saját belső világunkat jelentik. Nem örülünk neki, ha ez nyitott könyv mások előtt, ezért maszkoljuk, rejtjük, és félremagyarázzuk.

            Az érzelmek kialakulása az állati evolúció kezdeteire vezethető vissza. Már az egysejtűek is aktívan viszonyulnak környezetükhöz. Veszély esetén menekülnek. Más esetekben táplálékot keresnek, vagy pedig partnet a szaporodáshoz. Az érzelmek az észlelés részeként az alkalmazkodás szabályzóiként jelentek meg. Ez ma is így van! A fejlődés során az emberré válás folyamatában kialakult egy összetett, rendszerezett problémamegoldás is, amelyben ősi érzelmi programok, és növekvő számú racionális elemek keveredtek egymással. Darwin gondolkodását, és evolúciós fejlődéstörténetének kidolgozását is befolyásolta az állati, és az emberi érzelemkifejezések közötti párhuzam. Felismerte, hogy az evolúció folyamata a természetes szelekciót nem csak anatómiai struktúrák létrehozására fordította, hanem az elme fejlesztésére és egy reaktív magatartás kialakítására is.

Az érzelmi gazdagodás, fejlődés folyamata jól nyomon követhető az állatvilágban. Robert Plutchik erre építve kidolgozta az érzelmek pszicho-evolúciós fejlődésének az elméletét.

1. ábra kutyák érzelem kifejezése

 

Néhány érzelem evolúciós fejlődésmenetét könnyű azonosítani. A félelem, és az aggodalom az embereknél, és az állatoknál hasonló jeleket mutat az amikor saját magára, vagy utódaira vadászó ragadozót, vagy fenyegetettséget észlel. A szeretet és a hozzá kapcsolódó érzelmi állapot tisztán páros kötelék. Szülői befektetés a reprodukció az emberi létezés evolúciós biztosítására.

A kiindulási helyzetnek definiálási nehézségei vannak. Az érzelem ugyanis nemcsak egy érzelmi állapot. Az érzelem egy láncszerű folyamat, amely közvetlenül kapcsolódik a kiváltó okhoz. Magába foglal valamilyen érzést, pszichológiai változást, és egy specifikus, célirányos magatartást. Az érzések nem izoláltan jelennek meg. Szignifikáns válaszok egy specifikus szituációra, és gyakran motiválnak akciókat. Ezt a meghatározást differenciálás nélkül általánosítani lehet alacsonyabb állati szinteken is. Az érzelmek akkor aktiválódnak az emberekben, ha alkalmazkodási, vagy túlélési problémáik vannak. Az ilyen szituációk magukba foglalják a fenyegetettség, a támadás, a mérgezés, vagy a társ megtalálásának a lehetőségét. Az érzelmi állapot kapcsolatot teremt a kiváltó ok és az egyén között, ami érzésként jelenik meg. Meg kell jegyezni, hogy miközben egyesek felfelé mozdultak az evolúciós létrán, alig néhány száz génjük változott meg. Ám ez radikális változást hozott sejtjeik magatartásában. Egy ilyen folyamat eredményeként az amőba többsejtűvé vált. William Loomish a Kalifornia Egyetem fejlődésbiológusa 1988-ban azt publikálta, hogy a guppi és a főemlősök között alig néhány ezer gén eltérés található.[2] A genetikai, és az evolúciós folyamatosság nem csak a struktúrában és a funkciókban figyelhető meg, hanem képes befolyásolni a magatartás változását is.

Az érzelmek funkciói[3]

Az érzelem olyan folyamat, amelynek hatására a magatartás az egyensúly irányába mozdul el. Az emberi élet egy nagyon pontos és kiegyensúlyozott mérlegelési rendszeren nyugszik, amely megteremti a külső és belső alkalmazkodás lehetőségét. Az egyensúly megbomlásának súlyos következményei lehetnek az elme - test kapcsolatában. Gondoljuk arra, hogy milyen fontos belső szervek összehangolt működése. Testünk minden részének egységes rendszerben kell működnie. Agyunk direkt módon szabályozza ezek működését. Az alapvető életfunkciókba életveszély okozása miatt kívülről be sem lehet avatkozni. Mások közvetlenül kapcsolódnak a környezethez történő alkalmazkodás folyamataihoz. Ezeknek az állításoknak a központi gondolata az, hogy az egyének életében az érzelmeknek funkciója van. Ez az elképzelés az evolúciós megközelítésből fakad, és összhangban van a pszichodinamikus gondolkodással, amit egyre inkább elfogadnak a kortárs szakírók is. Például a babák kívánják az ételt, a védelmet, és a szállítást. A sírás a legfőbb eszközük, arra, hogy elérjék, amire szükségük van: gondoskodjanak róluk. A félelem védi a selfet, kezdeményezi a visszavonulást, vagy engedélyezi más általános funkciók folytatását. A szégyen lelkifurdaláshoz vezet, és csökkenti a lehetőségét annak, hogy megismételjünk általunk is helytelenített funkciókat. A felsorolt példák azt jelzik, hogy az érzelmek szociális szabályozás alatt állnak.

Az öröm, mint szubjektív reakció, akkor jelenik meg rajtunk, ha valamit nyerhetünk, ami a miénk lesz, amit birtokolhatunk, ami erőforrásainkká válhat, és arra ösztönöz minket, hogy megőrizzük. Nyereséggé szinte bármi válhat. Ráadásul nem csak tárgyiasult dolgokról lehet szó. Örülhetünk egy mosolynak, egy érintésnek, egy jó szónak. Az öröm a kapcsolatteremtés legfontosabb eszköze. Jelzi az elfogadást a közeledési szándékot, a kapcsolat jövőben minőségét. Ha ez tartós, akkor tartósan eluralkodik rajtunk, és hangulattá válik

A bizalom az egyik legemberibb tulajdonság. Összefügg a partner, a barát, a társkereséssel, akivel bármilyen közös akcióban támogathatjuk, erősíthetjük egymást. Minél erősebb, annál nagyobb lehet az együttműködés tétje. A bizalom egyet jelent legbelsőbb énünk, céljaink, szükségleteink másokkal történő megosztásával.

A félelem a fenyegetés vagy a fenyegetettség érzése. Veszélyt jelez és menekülésre ösztönöz, hogy időt nyerjünk a védekezéshez, az erőgyűjtéshez, a veszélyforrások kikerülésére. A félelem okának bizonytalansága tartósítja ezt az érzést.

A meglepetés váratlan esemény hatására következik be. Azonnal kikapcsol minden más érzelmi programot, és felkészít minket a gyors válaszadásra. Megállunk, és gyorsan elemezzük a meglepetés okát. Nem véletlen, hogy azonnal más érzelmi program indul, miután kiderítettük a meglepetés forrását.

A szomorúság mindig eluralkodik rajtunk, ha valamilyen értékes dolgot veszítünk el. Gondolatainkat a lemondás, és a visszaszerzés lehetőségei vezérlik. Sokszor sírásban jelenik meg, és tartós hangulattá is válhat. A szomorúsággal kiválthatjuk mások empátiáját, segítőkészségét, hogy képesek legyünk megbirkózni nehézségeinkkel.

Az undor tipikusan életvédelmi reakció, és akadályt képez arra, hogy romlott ételt fogyasszunk. Ha a méreg a szervezetünkbe jutott, akkor hányásban jelenik meg. Segíti a szervezetet a méregtől történő megszabadulástól is. Szociális érzelemként, erkölcsi alapállásként is megjelenik. A számunkra nem kívánatos személyek iránt érezzük. Ők ezt láthatják rajtunk, mert nehéz úrrá lennünk rajta.

A harag ellenségeinkkel szemben jelenik meg, akik valamilyen akadályt képeznek szándékainkkal szemben. A távolságtartást szolgálja. Támadási szándékot jelez, az ellenség távoltartása, eltávolítása céljából. A harag állandósulhat ismert ellenségeinkkel szemben

Az előérzet egy sajátos érzelem. Mondhatjuk azt is, hogy észlelésünk egészének az eredménye. Ennek során a bennünk elraktározott ismeret, tudás, szakértelem, gyakorlat valamennyi eleme hozzáférhetővé lesz az agyban zajló mérlegelés - az esély, a lehetőség, a kockázat, és a várható nyereség optimalizálása - során. Ebből összerakódik egy olyan információ halmaz, amelyből lehetőségeink, vizsgálata közben egy különleges következtetés, az előérzet rajzolódik ki. Az előérzet egy meglehetősen amorf képződmény, amelyet az egyre jobban rendelkezésünkre álló információk formálnak, alakítanak. Ezt az előérzetet sokan a hatodik érzékszervünknek, a láthatatlan szemünknek, isteni sugallatnak tekintik. Erre az előérzetre épül az innováció folyamata. Előérzeteink ugyanis irányt is adnak az információk gyűjtéséhez, ami egy idő után új minőséget hoz létre

Érzelmek legfontosabb jellemzői

Az érzelmek két úton fejtik ki a hatásukat. A túlélést biztosító alapérzelmek az észlelést követően azonnali testi válaszokat indítanak el. Úgy ugrunk el az autó elől, hogy nem gondolkozunk azon, hogy mit tegyünk. Az ilyen érzelmi folyamatokban nincs, gondolkodási elem. Amíg gondolkodnánk a legjobb megoldáson, elgázolna az autó. Ezek az érzelmek rövid idejűek, mert szervezetünk nem lenne képes sokáig elviselni mozgósító hatásukat. Gondoljunk arra a gyors mozdulatra, amikor ijedtünkben elkapunk egy leeső tányért, és a gyors mozdulattól megfájdul a derekunk. Sokuk a másodperc töredékéig tart. Szándékainktól függetlenül jelennek meg, és ténylegesen mutatják belső irányultságunkat. Ha ezeket felismerjük, pontosan megítélhetjük kommunikációs partnerünk igazi véleményét attól függetlenül, hogy mit mond.[4]

A magasabb szintű érzelmekben gondolkodási folyamatok jelennek meg. Ezekről belső monológot folytatunk. Erre kiváló példa a beszéd, amely gondolatok eredményeként születik. Fordulatait érzelmi folyamatok kísérik, melyeket fiziológiai változások is jeleznek. Ezek vagy szinkronban vannak a beszéddel, - és igazak, - vagy van közöttük egy kis fáziseltolódás, és ez által hamisak. A beszédnek, és az érzelemnek ugyanis összhangban kell lennie. Érzelmeinkkel önállóan is kommunikálhatunk.. Spontán akaratlanul, és szándékosan is. A probléma ott van, hogy a teljes szabályozásra nem vagyunk képesek, mert vannak olyan mimikai izmaink, melyeket akaratlagosan kevés ember tud mozgatni. Ha ezek nem mozdulnak, akkor hamis az érzelemkifejezés. A hazugságok felismerése erre a két-három egyszerű elemre is visszavezethető. A probléma tudatos kezeléséhez többet kell tudnunk az érzelmekről.[5]

 

  A pszichológia egyik legvitatottabb, és ezzel együtt leggyorsabban fejlődő területe az érzelmek kutatása. Az elmúlt évszázadban sok elmélet, közelítésmód született az érzelmek témakörében. Ezek közös vonása, hogy:

1.         az érzelem szubjektív élmény, az egyénre jellemző belső pszichikai tényező, amely

2.         testi fizikai reakciókkal párosul, amely

3.         megjelenik arcunkon, hangunkon, szervezetünkben, testünk egész felületén, amit figyelmes szemlélő észrevehet.

4.         Az így megjelenő érzelmekhez gondolatok, vélemények, kapcsolódnak, mintegy önelemzésként, erősítve, vagy gyengítve az érzelmi reakciókat.

5.         Az így kialakult érzelemre egy általános válasz születik, ami lehet egy hosszabb rövidebb hangulati tényező. Ennek alapján pozitívabban, vagy negatívabban látjuk a világot.

6.         Az érzelmek cselekvési folyamatokat elindítanak el, amelyek személyiségfüggők, és jellemzők az adott érzelemre.

 

  A felsorolás azt jelzi, hogy összetett problémáról van szó. Ha kilépünk a pszichológia keretei közül, több tudományág (szociálpszichológia, szociológia, kommunikáció) kutatási eredményeinek a felhasználásával előbbre léphetünk az érzelmi tudatosság területén. Az így megszerzett kompetenciák beépülhetnek érzelmi intelligenciánkba.

 



[1] Robert Plutchik. The Nature of Emotions. American Scientist. Volume 89. 2001 juli-August

[2] Loomish W.E. Four billion Years: An Essey on the Evolution of Genes and Organism. Sunderland , Mass: Sinauer Associates 1988

[3] Robert Plutchik. Emotions. A psychoevolutionary Synthesis. New York: Harper and Row 1980

[4] Paul Ekman: Telling Lies. WW – Norton New York 1992

[5] Paul Ekman: Emotions Revealed. Times books 2003

 

 

Elérhetőség

gondolatolvasás
5085 Rákóczifalva Rózsa út 5/a

20 3398345

A kép a Creative Commons Licenc alapján használható fel. Chill Mimi  © 2014 Minden jog fenntartva.