6 Hatodik rész. Az orosz nemzeti kultúráról
Sohasem fogunk megérteni senkit, és semmit, ha saját személyiségünk alapján tesszük rá kísérletet. Bele kell élni magunkat a másik helyzetébe. Ha a magunkéval mérünk, akkor a közöttünk levő különbséget erősítjük. Nem értjük meg céljait, motivációit. Így van ez az országok esetében is, azzal a különbséggel, hogy az országoknak kultúrája van. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a nemzeti kultúra nem más, mint az országok személyisége. Ez nem egy túlragozott fogalom, keveset tudunk róla, ezért érdemes szólnunk róla. A magyar környezetben a kultúra értelmezése többnyire irodalomhoz, zenéhez, tánchoz és hasonló dolgokhoz kötődik. A nemzeti kultúra ettől sokkal szélesebb területeket fog át. Egy ország, nép, társadalom egészének létét, tudati állapotát, létezésének környezetét, történelmét és életvezetését foglalja magába.
A nemzeti kultúra a világ legstabilabb emberi képződménye. Évszázadokon keresztül együtt élő emberek észlelésén, tapasztalatain keresztül fejlődött, és átitatja az egyének, csoportok, és szervezeteik egészét. Közvetítője a nyelv. Tudjuk nyelvében él a nemzet. Ne csodálkozzunk, ha Ukrajnában közel 10 millió orosz fellázadt a nyelvtörvény miatt, és az anyaország támogatja őket harcukban. Mi sem engedjük eltüntetni a magyarságot Ukrajnában. Ahol tudunk, betartunk nekik.
A nemzeti kultúra az emberek által elfogadott előfeltevések, értékek, meggyőződések, hiedelmek rendszere. Az ünnepek keretet adnak életünkhöz, és ezek századokat átívelő szokásokként élnek bennünk. Múltunk töreténelem-tudatként alapozza meg a jövőnket, erkölcsi, és magatartás mintákkal erősíti a jövőhöz történő alkalmazkodásunkat. Ezeket mindenki érvényesnek fogadja el, követik, mint a problémák megoldásának mintáit. Ezek az előfeltevések annyira természetesek, hogy tudat alatt működnek, és magától értetődő módon határozzák meg a közösségek számára a társadalom önértelmezését. A kultúra jelentéssel ruházza fel a környezetet, csökkenti annak bizonytalanságát stabilizálja azt, segít tájékozódni abban, hogy mi a jó és a rossz, mi a fontos, és mi a lényegtelen. Ez a közös értelmezés vezet az előre jelezhető, az egész nemzetre jellemző viselkedéshez. Ezért is nevezi Hofstede - aki a világ legnagyobb kultúra kutatója - a kultúrát a gondolkodás és a cselekvés közösségi programozottságának. A nemzeti kultúrát építi, erősíti az oktatás a tudományok, az irodalom, a zene, és ezernyi más dolog. Tudjuk, hogy erősen rétegzett, de ezek a különbségek csak színesebbé, gazdagabbá teszik. Gondoljunk a nemekre, a szakmákra, a korosztályokra, nemzetiségekre, melyek kapcsot jelentenek más kultúrákkal, de identitásuk magyarrá teszi őket.
A nemzeti kultúrák megerősödésére a feudalizmust követően került sor. Ennek előtte a nemzetet elsősorban rendi és vallási kötöttségek tartották össze. A kapitalizmusban ezek hatása csökkent, és előtérbe került a független állam, az azonos kultúrájú és egy nyelvet beszélő emberek összetartozásának érzete, illetve azok a létezést meghatározó tudati tényezők, melyek a nemzeti identitásban fejeződnek ki. Magyarul mondva, „másságuk alapján” elhatárolódtak más nemzetektől.
Az orosz ukrán háború okainak megértése nagyon mélyre vezetendő vissza. OTT elmaradt az a kulturális fejlődés, ami a nacionalizmus megerősödésével a nemzetté válás feltétele lett volna. Ne feledjük, hogy a területen egy-egy momentumig jelen volt Törökország, a Monarchia, Lengyelország. Mindez az egykori Oroszország, Szovjetunió területén. A szocialista forradalommal a cárizmusból azonnal szocialista útra léptek. A nacionalista eszméket a Leninizmus moderálta, és Sztálin rendezte le. A két népet párhuzamos fejlődés jellemezte, amit elsősorban az ortodox vallás tett rokonná, az orosz dominancia mellett. Az ukrán irány, mint nacionalista törekvés jelent meg ezen a területen. Ettől függetlenül nagyon helytelen két kulturális identitásra szűkíteni a konfliktust. Számos nemzetiség él ezeken a területeken. Ám ők sohasem voltak képesek létük önálló megjelenítésére. Ettől függetlenül az ukrán nacionalistáknak épp úgy célpontjaivá váltak, mint az oroszok. A legjobb példa erre Donbasz, és Odessza környéke, ahol fegyveres ellenállás is kialakult. Ismertek az eredmények is. Donbaszban állóháború alakult ki, míg Odesszában az Ajdar nevű jobboldali csoport népírtást követett el. Ez később az Ukrán hadsereg integráns részévé vált.
Az ukrán nemzeti nacionalista kultúrában a nyugathoz tartozás igénye, és az oroszokkal szembeni ellenállás került a középpontba. Saját kultúrájukban az oroszokkal szemben határozzák meg magukat. Tegyük hozzá. A nyelvtörvénnyel minden ott élő nemzetiséggel szemben. Nemzeti hősöket csináltak a náci kollaboránsokból. Sokak között Bandera neve a legismertebb. Úgy érzik, hogy Európában van a helyük, miközben nemzeti kultúrájuk kirekesztően nacionalista, fényévekre vannak a liberalizmustól a demokráciától, gyenge a központi hatalom, és oligarchák hatalmi konstellációja jellemzi őket.
Az orosz kultúrában domináns a haza védelmének szeméje, ezen az alapon ápolják második világháborús hagyományaikat, és elvetnek minden olyan irányzatot, ami történelmi identitásukat határozza meg.
Nem kell teoristának lenni ahhoz, hogy tudatosuljon bennünk. Az O-U kultúrában - leszámítva a politikai célokhoz kötődő közelítésmódokat, több a közös tényező, mint az Európához való viszonyukban.
Ami Ukrajnában történik, az nem az Ukrán kultúrából eredeztethető következmény, hanem az erre épülő manipulatív globalizmus és világhatalmai játék eredménye.