37. rész. A programozott háború. Proxi módra

NOTA BENE

    Amerika doktrínája szerint három háborúra képes. Egy nagyra, és két kicsire. Node a mai világban már nem tudjuk melyik milyen. Amerika valami nagy dologra készül. Átalakítja liberális belpolitikáját, - a demokraták, és a mély állam ellen - populista irányt vett fel. Átrendezi kapcsolati rendszereit, kiszáll az Ukrán háborúból. és leszámol vélt vetélytársaival és az Eu-val is. Most Irán és az öböl államok vannak soron, mint Kína beszállítói. Ezzel nagyot üt a non liberális kultúrákon. Folyik egy erős Csendes Óceáni szövetség létrehozása. Igen. Zajlik a világ újrafelosztása. Ne feledjük Teheránban három ország egyezkedett. Végül is az USA és OO adta meg az alaphangot. Sztálin állítólag azt mondta, hogy ott van a határ, ahol tankjaim állnak. Mindenki megértette. Ez a katonai hatalom örök igazsága. Most is a tankok felvonulása zajlik. Két ország adja az alaphangot Kína és az USA. OO a harmadik játékos.

    Ezt a háborút ki kellett robbantani az amerikai tőke, és az USA világhatalmi pozíciói védelmében. Ez egy tervezett háború. A már megszokott proxi rendszerben. Az amerikai katonák   nem alkalmasak jól felkészült hadseregek elleni harcra. A szakemberek számítottak rá. Van két ország, amely egymás megsemmisítésére irányuló politikát folytat. Izrael amerikai hátszéllel jobb helyzetben van. Eszközeik között generációsak a különbségek. Konfliktusuknak az egyes országokra nézve kiszámíthatatlan hatásai lesznek. Globálisan más eredmények várhatók. Megszilárdulnak a már ma is létező szövetségi rendszerek. A határokra felvonulnak a tankok.

     A globális világ lassan szembefordult a liberális kultúrával. Ennek komoly történelmi okai vannak, amit Ők a maguk saját történelmi tapasztalataik alapján értékelnek, és ezzel ki is jelölik identitásuk határait. Stigmalizálják az ellenségeiket. Minden nagy kultúra egyre inkább Amerika ellen fordult, ezért le kell számolnia a számára veszélyt jelentő gazdasági katonai hatalmi erőkkel, hogy a számára igazán veszélyes ellenségre és területekre koncentrálhasson. Mondhatjuk azt, hogy Európa kipipálva. Felkészül Közel kelet.

     Ennek a háborúnak számos oka van, és logikusan kapcsolódik az Orosz-Ukrán háborúhoz. Tekinthetjük folytatásának is. Első lépésben tekintsünk rá az amerikai tőke érdekeire. Az O-U háborúban Amerika elérte, amit elérhetett. Kizsigerelte Ukrajnát. Lenyúlta természeti kincseit, termőföldjét, megnyerte újjáépítési programját. Próbára tette Oroszország és Kína kapcsolatait, feltérképezte szövetségi rendszereiket, és potenciálját. Elindított egy fegyverkezési programot, amiből ő maga profitál technológiai és logisztikai fölénye révén. Nagyot nyert azzal, hogy lehetséges versenytárs helyett vazallusává tette az Európai Uniót.

    Miközben a nemzetközi közösség számos tagja a békére és a diplomáciai megoldásokra törekszik, a fegyveres konfliktusban érintett felek egyre modernebb technológiákat vetnek be. Az egyik oldalon az autonóm drónok és mesterséges intelligenciával vezérelt rendszerek jelennek meg, amelyek új dimenziót adnak a hadviselésnek. A másik oldalon a hagyományosabb, de hatékony eszközök dominálnak, amelyek az évtizedek során bizonyítottak már a harctereken.

    A konfliktus azonban nem csupán a fegyverek és stratégiák terén alakul át, hanem a háborúkat finanszírozó háttérhatalmakban is. A multinacionális vállalatok és befektetői csoportok továbbra is kulcsszerepet játszanak, gyakran jelentős anyagi hasznot húzva a háború sújtotta régiók instabilitásából. Ezek a dinamikák tovább mélyítik a szakadékot az érintett országok és a globális elit érdekei között.

    Közben történt valami. Az Olajtermelő országok OO támogatására és Amerika kárára növelték kitermelésüket, ezzel csökkentve az olaj árát. merthogy Ők nem álltak be a liberális oldal támogatói közé. A „szakértők” egy része már ujjongott, és OO kárát látta benne. De a képlet másról szól. Azt minden gondolkodónak illik tudnia, hogy a gáz és az olaj ára egy nem túl bonyolult képlet alapján együtt mozog. A gáz árának csökkenése veszélybe sodorta az amerikai pala gáz termelés gazdaságosságát. Ez megkérdőjelezte volna az Európa nyakába rakott gazdasági póráz létét. Ez a Közel-Keletet hozta volna helyzetbe.

    Az biztos, hogy hadászati szinten az USA és Izrael egyeztették a terveiket. Netanjahu legutóbbi látogatásan kifejezetten örül Trump minden oldali támogatásának. Az USA csendben két repülőgép anyahajót küldött a térségbe, (közben megjelent a harmadik is) megerősítette hadászati csapásmérő potenciálját. (Csak szólok, hogy egy rg anyahajón általában egy wing (kb. 75 rg) található, és magával viszi tucatnyi? atomrobbanófejét is.) Egy ilyen anyahajóhoz flottányi sokfunkciós hadihajó kapcsolódik. Az Ukrajnának szánt légvédelmi eszközöket Izraelbe küldte. A Földközi tengerre vezényelték a legkorszerűbb légvédelmi hajókat is.

    Erre a háborúra Amerikának van szüksége. A térség már hosszú ideje a Távol Keletet és Kínát látja el szénhidrogénekkel. A hadszintér kiterjedésével elúszik Európa lehetséges diverzifikációja is az olaj és a gáz területén. Megerősödik az amerikai függés, és ilyen árak mellett megnő Európa terhelése is. Az mellékes körülmény, hogy Ezzel OO csak jól járhat. Szó-szó. Bajban van az európai elit. (időközbe Ursula a támadó Izrael oldalára állt. meg se merem kérdezni, hogy hol van a következetessége?) Ez tovább növelheti az Európa belső megosztottságát és a választók ellenállását. Arról már ne is agyalogjunk, hogy mi lesz, ha Irán lezárja a szorosokat és az olaj útját. (lezárja)

Mindenki Amerika segítségére szorul.

ES AKKOR MEGINT VISSZTÉRHETŰNK AZ AMERIKAI TŐKE ÉRDEKEKRE.

Utóirat:

Bár a káoszon nagyot lehet kaszálni, a nemzetközi konfliktusok kezelésének van egy rendje. Minél egyszerűbb, annál könnyebb döntési alternatívákat állítani.