Meghatározottság. A kultúra hasonlatos a személyiséghez, rendkívül stabil képződmény. A nemzeti kultúra legfeljebb elemeiben fejleszthető. Volt rá példa, hogy felszámolták. A római hódítók levadászták az összes druidát, mert ők voltak a kelta kultúra hordozói. Ezzel sem szűnt meg véglegesen, hiszen a kelták örökségét számos nyugat európai ország magáénak vallja.

A világról alkotott képem nemzeti kultúrára épül. Ez olyan meghatározottságokat tartalmaz, mint értékek, érdekek, szükségletek, szokások, magatartásminták, hitek, identitás, - másként mondva önmeghatározás... Mindezek hosszú együttélés során alakulnak ki, ezért egy történeti meghatározottság is részese ennek a paradigmának. A TÖRTÉNELMI EMLÉKEZET átszövi napjainkat is. Tudom, hogy ezek egy része idealizált, nem mentes a politikai hatásoktól, - sőt – az aktuálpolitika által erősen átszőtt tudati konstrukció. De ez az emberek által elfogadott, átélt való világ. Ilyen a nemzeti kultúra.

A kulturális paradigma stabil képződmény. A nemzet TUDATA. Ez egy különleges nézőpont. Tele van szubjektív elemekkel, mert hajlamosak vagyunk önmagunkat túl, és másokat leértékelni. Tegyük fel magunknak a kérdést. Ki a magyar. Ahányan vagyunk, annyiféle választ adunk rá. Milyen a magyar? Ezen akár ölre is lehet menni. És hogy látjuk a környező országokat? ….

Miért hangsúlyozom ezeket?  Azért, mert a sok szakértő HAJLAMOS ELFELEJTKEZNI A KULTURÁLIS MEGHATÁROZOTZTSÁGTRÓL. Sok mindent elemeznek, vizsgálnak, csak legfontosabbról, a lelki, tudati, kulturális meghatározottságról feledkeznek el.

A világban kultúrák harca zajlik. Erről már írtam egy alkalommal, és gondolataimat Huntington munkájára építettem. Elemzése évszázadokat ölel át. Gondolkodásának hátterében jelen van a szerves fejlődés folyamata.  A SZOCIÁLIS EVOLÚCIÓ. Szétnézve a világban, nem kell észlénynek lenni ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon. Az egy pólusú világ felbomlásának folyamatát láthatjuk, ami hamarosan multipolárissá alakul. Van egy rossz hírem. Ezt a folyamatot nem lehet erkölcsi alapon megítélni. Mondhatjuk azt is, hogy felesleges. Az evolúció minden formájában jelen van az erőszak. Az élőlények versenyében az győz, amelyik gazdaságosabban képes életfolyamatait organizálni. Természetesen mások rovására. A homeosztázis egyensúlyteremtő folyamat, és felborítja a rendszerek létezésnek alapjait. A társadalmi fejlődés során számos nép, nyelv, nagyhatalom tűnt el a másokkal folyó versenyben. Most Amerika világelsősége a tét. Kína arra készül, hogy átvegye az őt megillető hatalmi pozíciót. Ne legyenek kétségeink. Sikerülni fog. Kína a hosszú távú tervezés élharcosa.

A nemzeti kultúrákban minél több a közös érték, érdek, cél, szükséglet, hit, magatartásminta, annál stabilabb, erősebb, az összetartozás lehetősége, igénye, szükséglete. A közös elemek erősítik a kultúrák közötti kapcsolatokat. A közös ellenség stabilizáló erővel bír.

Mindkét nagyhatalomnak adottak a szövetségesei. USA oldalán ott van a keresztény liberális világ, az egykori gyarmatosítók, és szövetségeseik. A másik oldalon ott vannak az egykori gyarmatok, a kizsákmányoltak, akik most több kevesebb kárörömmel nézik egykori uraik vergődését. Saját történelmükben a kereszt a hódtást jelképezte. Számukra a liberalizmus, a demokrácia nem jelen semmit. Főleg nem vonzerőt, mert más kultúrában szocializálódtak, ami egyégként egyáltalán nem alantasabb, és kevesebb értéket hordozó, mint amit egykor AZOK szétzúzni igyekeztek. Igaz ez a kereszténységre is.

Nem állnak egykori kizsákmányolóik oldalára. Ahol tudnak, előnyöket kovácsolnak az OO-ot súlytó embargóból, és minden más korlátozásból. A kereskedelmi mérlegeken jól nyomon követhető, hogy a szankciós politika nem sokat ér. Számukra kész nyereség. Pontosan tudják, hogy ami Ukrajnában zajlik, az a világelsőségért folyó verseny része. Mindegy, hogy miről ír, beszél a liberális fősodorhoz tartozó országok médiája. Igen. Mi ezt olvassuk. Ott más van a hírekben.

Nézzük folyamatában a tényeket. Miután a kereszténység társadalmilag releváns erővé fejlődött, államvallássá lett, a Pápaság létrejöttével Európa legnagyobb hatalmává nőtte ki magát. Határokon átívelő befolyással, gazdagsággal, és katonai erővel. A gyarmatosítás sem indulhatott el nélküle. Sőt! Pápai befolyással sikerült felosztani a világot a spanyolok, és a portugálok között. Ami ezután következett, az a háborúk sorát eredményezte, hiszen ebben a világban helyet követeltek az angolok, hollandok, … és más európai országok. A világ felosztása és a katonai erő alkalmazása folyamatosan zajlott. Két világháborút is megéltünk, mert mindig voltak „földkövetelők”. Ez zajlik most is. A győzelem mindig viszonylagos. Mindig az nyert, aki gazdaságosabban osztotta be erőforrásait. A versenyben lemaradtak a Spanyolok, a Portugálok, túlnőtte magát a Brit birodalom, és kialakult a mai világrend. A gyarmatokról lenyúlt erőforrásokra építve. Az összeurópai fejlődés, a NYUGAT gazdagodása erre a szerzett tőkére épült. Amerika úgy nőtt fel jelenlegi pozíciójához, hogy az európai országokhoz képest kreatívabban viszonyult a tudás termeléséhez.

Azt se feledjük, hogy a kereszténység leszálló ágba került. Az általa támogatott globalizáció idealizmusa egyre inkább kivonul a fejlett társadalmak és az emberek életéből. Krisztus a szegények egyházát teremtette meg. A pápaság a kereszténység hatalmát építette. Ami évszázadok során erre rakódott, az is hanyatlásnak indult.

Egyszer minden véget ér. AMERIKA POZÍCIÓINAK VÉDELMÉBEN KÉNYSZERES HÁBORUZÓ LETT. Ideológiákat követett, és közelébe sem került valamilyen okos pragmatizmusnak. Mire észrevette magát, elherdálta a profitját. Nem olcsó dolog a világ csendőrjeként funkcionálni. A fegyverkezés szembe megy a homeosztázissal. Idealizálta demokráciáját és liberalizmusát. Miden erővel ezek exportjára törekedett. Pedig szeme előtt omlott össze a marxizmus, a kommunizmus exportja. Nem tanult belőle.  

Ne feledjük a liberális eszme a tőkés gazdaság működési módjaként definiálódott. Fontos feltételt teremtett a növekedéshez, és Marx óta tudjuk, hogy a nagyhal megeszi a kicsit. Amerikában lezajlott egy tőkekoncentráció, ez lenyomta a kis országok egyébként is alacsony potenciált jelentő lehetőségeit, és világuralmi pozíciókra tette szert. Versenytársait, és szövetségeseit is lerabolta. Mindenekelőtt az agy-elszívással. Az egész világot akarta, nem elégedett meg azzal, ami egyébként jogosan megillette volna

 A liberalizmus kiterjedt más területekre is. Létezik a politikai, a kulturális, a klasszikus, a demokratikus és a neoliberalizmus. Ez már sok volt más kultúrák számára. Nem volt illeszthető a az országok, nemzetek kulturális önmeghatározásához. Legyünk őszinték. Mit ér a MI demokráciánk. Lehet-e mosoly nélkül beszélni róla.

Sajnálom az ukrán embereket. Két malomkő között őrlődnek, miközben saját határaikon belül olyan, mint HOMOGÉN ukrán kultúra nem létezik. Pontosítok. Nincs olyan eleme, amely minden államalkotó nemzetisége által elfogadható lenne. Önmagukkal is harcban állnak. A kultúrák harcában rosszul pozícionáltak magukat.

A világ fejlődik a maga útján. A kereszténység lassan hanyatló pozíciókba kerül, Európa meghatározó országában, Németországban 22%-os arányban jelenik meg. Ráadásul ott évek óta zajlik egy olyan folyamat, amely egyházszakadáshoz vezet. Hazánkban is hasonló a helyzet. (senkit se tévesszen meg a regnáns politika keresztényieskedése. Szavazatok optimalizálása zajlik. A keresztényi értékek politikusaink magatartásában sem jelennek meg. Átélt módon biztos, hogy nem, mert akkor más lenne a hozzáállás a szociális viszonyainkhoz. Meg az ország vagyonához.) A katolikusok képtelenek alkalmazkodni a fejlődéshez, a felgyorsult változásokhoz. Ezzel rontják az alkalmazkodás esélyeit. Kormányunk is illiberálisnak vallja magát.

Ezzel szemben egy ideológiai beavatkozásoktól mentes és együttműködést preferáló külpolitika igénye fogalmazódik meg. Igen. A kultúrák kapcsolatában a kölcsönös elfogadás a nyerő.

Ukrajna a vesztes oldalon találta magát. Politikusai eladták országukat. Feláldozták nemzetiségeit egy kilátástalan és véget nem érő belháborúban.

Harcuk felerősítette a világ polarizációját. Amerika látványosan veszít. Minden ideológia alapú kitérő ideiglenes. Volt egyszer egy szocialista világ. Hamarosan lesz olyan elemző, aki azt mondja: összeomlott a liberális világ.