Tizennyolcadik fejezet: Ukrajna jövője
Tizenhét fejezet és a háború több hetes eseménysorozata után immár adott a lehetőség, hogy írjak Ukrajna jövőjéről is. Előre bocsátom, hogy OO biztonságérzete fogja meghatározni, hiszen története során különleges életérzéssé lett. Ez egy összetett érzelem, aminek számos eleme van. Tudjuk, hogy nincs objektív biztonság. Szubjektív, és ennek érzelmei mélyen átitatták OO vezetőit. A cárizmustól kezdve napjainkig. Volt néhány SZKP főtitkár, aki erre nem volt képes, mert szétitta az agyát, vagy idealista álmodozó volt. Putyin újra definiálta, és tett is érte. Ezt nem érti a „professzionális” nyugati establishment, amely addig erodálta a nagyoroszok nemzeti büszkeségét, míg biztonságérzetük cselekvésre késztette őket. A kérdés az, hogy az így létrejövő konglomerátumban, milyen lesz Ukrajna.
Az irodalomban találgatás zajlik, valamiféle szövetségi megoldásról, amelynek az a lényege, hogy a jövőt a meglévő Ukrajna keretei között képzelik el. Igen. Ez a lehetőség addig élt, amíg az oroszok hittek a Minszki Egyezmény betartásában. ÁM ezt a szövetségi „álmot” Zelenszkij, és elődei sem merték elővezetni, mert féltek az ukrán nacionalisták haragjától. Ez is azt mutatja, hogy az ukrán főhatalom megadta magát, mert fölé kerekedett az oligarchák magánhadserege. Ezt az Oroszok is elfogadták volna, ha közben nem indulnak el a NATO csatlakozás irányába, amit Amerika zajosan támogatott. Felejtős lett az egész.
Ukrajna jövője már akkor megírattatott, amikor egy kulturális törésvonal mentén, sohasem volt határokkal Gorbacsov hibás politikai víziója alapján mesterségesen létrehozták. Keleti része mindig is orosz volt, és identitása is oda kötötte, míg a nyugati egykor a Monarchiához, és Lengyelországhoz tartozott. A ki-hova tartozik kérdése akkor dőlt el, amikor ukrán nacionalisták megpuccsolták a törvényes kormányt, ultra nacionalista törekvésekkel léptek fel a kisebbségekkel szemben, és amerikai hátszéllel elindultak az EU és a NATO felé majd két megyében kirobban a háború. Ezzel durván megsértették OO biztonsági szükségleteit. A Nyugat OO gyengítésére törekedve Ukrajna vízióját támogatta, és durván szembe fordult OO-al. Elkezdődött egy proxi háború, amely anyagháborúvá vált, és minden politikai propaganda ellenére OO győzelemre áll.
Egy dolog biztos. Ukrajna elveszítette ezt a háborút. Nincs olyan logisztika, ami képes volna a több 100 km-es front mentén elosztania a nyugatról kapott kevés fegyvert. Az oroszoknak Ukrajnában ezernyi figyelő szeme van, és meglehetős pontossággal jelzik a szállítmányokat, melyek jelentős része már útközben és a raktározás során megsemmisítésre került. Arról nem beszélve, hogy ezek kezelésre ki kell képezni az embereket, és hiányoznak azok az elemek, melyek érzékeny haditechnikai technológiai újdonságokat tartalmaznak. Már így is sok került orosz kézbe. Jutott a feketepiacra is. A logisztika szűk keresztmetszetű, és ezek rombolása lehűtötte az ukrán győzelmi reményeket. Van, akik nem látja, nem tudja, nem érzékeli, mert most is színpadon képzeli magát. Egyébként angolok írják a szerepeit. Zelenszkij részéről szájkarate, állandó ötletelés és a biztos győzelem felé tartunk - Vezéri Szerep játéka zajlik. Anno Hitler is ezt szajkózta, pedig már két front szorításában volt. Tárgyalni sem hajlandó, mert az a halálát jelentené. Ebben viszont biztos lehet.
Az orosz igények minimális biztonsági ismertetek mellet is emberi módon is számba vehetők. A háború során Ukrajna elveszíti gazdasági, potenciáljának nagy részét. Nem maradhat U birtokában olyan gazdasági potenciál, amely hadiipari transzformációkkal bír. Várható, hogy a Fekete tenger teljes partvidéke és a már megszerzett leggazdagabb területek OO-hogy kerülnek. Ezzel képes lesz kontrollálni U legfontosabb kompetenciáit, tengeri export lehetőségeit. Figyelemmel a legújabb amerikai fegyverek hatótávolságára a kitűnően védhető természetes határként a Dnyeper kerülhet kijelölésre. Tekintettel a belső migrációra, a megszerzett területeken jelentősen lecsökken az ukránok aránya.
A háború végeredménye egy erősen korlátos Ukrajna lesz.
A bukás folyamata már elindult. Egyrész érezhető az ukrán menekültekkel kapcsolatos averzió, mert a korlátozások egy része a vártnál jobban terheli Európa lakosságát. Azt nem mondhatom, hogy számítottnál, mert úgy tűnik, hogy nagyobb a szankciók visszacsapása, mint amit reméltek tőle. Változik az Ukrajnáról szóló kép, mert a Human Right jelentéséből kiderült, hogy katonáik durván megsértik az emberi jogokat. De az is szembetűnő, hogy a kapott fegyverek egy része a feketepiacra kerül. Romlik Zelenszkij imázsa is, mert egy inkább tudatosul, hogy elnöki hatalmát meggazdagodásra használta. Az ukrán katonahősök pedig közönséges nácik. A nyugati média elkezdte az Ukrajnáról történő politikai, katonai leválást, mert látják, hogy vesztésre állnak. Ezt egyetlen politikai vezetés sem vállalhatja be, mert ezzel saját vesztét okozná. Marad a megalkuvás. Kihátrálnak Ukrajna mögül. Támogatás hiányában összeomlik Z rendszere.
A fentiek miatt a háborút lélektani összeomlás fogja zárni, és a jelenlegi adminisztráció gyakorlatilag leírtásra kerül. Forradalmi helyzet lesz. Sokan belehalnak, mert elindul a vezetői garnitúra hibáztatása. Erre fognak hivatkozni. Egyrészt ki kell radírozni az oligarchákat a gazdasági életből. Másrészt minden lehetőségétől meg kell fosztani a jelenlegi politikai elitet. Harmadrészt fel kell számolni a korrupciót. Negyedrészt csírájában kell elfojtani a nemzetmegosztó, nacionalista törekvéseket. Ötödrészt, ez nem tűri el a liberális beleszólásokat. Aki azt hiszi, hogy ezt demokratikus keretek között meg lehet oldani, az téved. Az emberi viszonyokat kemény szabályok közé kell szorítani. A gazdaságban pedig engedni a piaci liberalizációt. Van ilyen társadalmi modell. Ami fontos. Mindehez meg kell nyerni a társadalom támogatását. Ne feledjük. A maradék Ukrajna akkor lesz biztonságban, ha puffer zónaként jelenik meg az EU és OO között. OO mindent megtesz azért, hogy U a jövőben véletlenül se jelentsen rá veszélyt.
Ukrajna jövője az oroszok biztonságérzetétől és igényeitől függ.
Létezik egy vezetési modell, ami alapján jól, rosszul felépíthető Ukrajna jövője. A modell a SZERVEZETI ÉS EMBERI MAGATARTÁS tudományára épül, ami a NEMZETI KULTÚRA váltás irányába viszi a rendszer minden elemét. Ez a tudomány szervezeti közegben vizsgálja emberek, csoportok magatartását, hogy befolyásolhatók, irányíthatók, szabályozhatók legyenek – jelen esetben - egy távolabbi politikai célrendszer érdekében.
Nemzeti kultúraváltás a tét.
Ukrajna jövőben állapota megjósolhatatlan. Sokszeplős hatalmi játék zajlik, és nem igazán tudott, hogy ezek mennyire lesznek eredményesek. Ukrajna bajban van. Szükség lesz külső tőkére, és ennek tulajdonosai benyújtják a számlát. Már most is megszámolhatatlan, és főleg visszafizethetetlen az a pénz, ami eddig befektettek. Keverés lesz, mert ennek a tulajdonosi köre nem fogja hagyni veszni a pénzét.
Nem igazán kiszámítható, hogy a háborús bűnösök mekkora és milyen összetételű körből fognak kikerülni. Ami a legfontosabb kérdés, hogy mekkora lesz a nemzeti felháborodás, ami ledarálhatja azokat, akik rosszul pozícionálták az országot. Márpedig az országnak magának kell megtisztulnia. Tudják ezt Moszkvában, ezért sem sietnek a hadműveleteikkel. Az idő nekik dolgozik, a pusztulás nagysága társadalmi robbanást fog eredményezni.
Ami időközben Amerika számára stratégiai jelentőségű vált. Megváltoztak a nemzetközi viszonyok. Egyrészt rájöhetett, hogy a világ nagy részétől nem kapja meg a szükséges támogatást OO ellen. Hallgatólagosan, vagy nyíltan OO mellett állnak. Amerika elveszítette azt a támogatottságát, ami az elmúlt évtizedekben kvázi járt neki. Elveszítette az erkölcsi tőkéjét, mert ha érdekei úgy kívánják, cserben hagyja szövetségeseit. Igen. Európára meg ráhúzta a vizes lepedőt. Másrészt a föld országainak nagyobb része Kína mellett ellenszövetségi rendszerbe tömörült.
Az USA Tajvan ügyében hirtelen szembe találta magát Kínával. Kínának különleges puha eszközei és módszerei vannak Tajvannal szemben. Úgy tűnik, hogy egy állandósult blokáddal képes végleges csapást mérni rá, az USA-ra is, mint legfőbb szövetségesének érdekrendszerére, és tegyük hozzá a világgazdaságra. Kína azt tesz, amit akar, mert tudja, Tajvan érdekében Amerika nem vállal fel egy totális atomháborút. Ráadásul el kell engednie Ukrajnát. A csendes óceáni térség ezerszer fontosabb számára.