Tizenhetedik fejezet: Hatalom és befolyásolás

               Vannak dolgok, melyeket a magyarok sohasem fognak megérteni. Pusztán azért, mert fogalmuk sincs a hatalom működési rendjéről. Annak ellenére sem, hogy mindenki egy változó hatalmi erőtérben él, melynek hatásai alól nem tudja kivonni magát, és van, amit Ő maga generál. Mennyivel tudatosabb és eredményesebb lenne az életünk, ha képesek lennénk irányítani hatalmi rendszerünk működését és kivédhetnénk mások ármánykodását, ugyanis ezen keresztül befolyásolunk másokat, akik hasonló módon hatnak ránk. Másként látnánk az O-U háborút is, ha látnánk az erővonalakat, melyek hatással vannak gondolkodásunkra, és ki tudnánk bújni a hazugságok, és ferdítések rendszeréből. Mert ezeket az erővonalakat valakik irányítják, mozgatják.

A hatalom számos módszerrel vizsgálható. A szervezeti hatalom paradigmáját hívtam segítségül, mert szervezeti emberként éljük az életünket, melyek nem léteznek hatalom nélkül. Szervezetek sora gondoskodik rólunk. A modern ember igénybe veszi szolgáltatásaikat, és szociálisan annál gazdagabbak vagyunk, minél több szervezettel kerülünk kapcsolatba, észre sem vesszük, hogy befolyásolják minden percünket. Ezek akkor is hatnak ránk, ha éppen valahol máshol leledzünk.

               A szervezetben a hatalom mindenhol jelen levő dolog. Egy tökéletesen működő szervezetben fentről lefelé aktív, és minden megjelenési formája arra szolgál, hogy az embereket célirányos magatartásra, viselkedésre késztesse. A befolyásolás mindig valamilyen hatalmon nyugszik. Ezért nehéz róla beszélni, mert olyan általános, hétköznapi, hogy észre sem vesszük, illetve a hatalmat többnyire akarnok stílusként definiáljuk. A családban a hatalom, mint megszokás, tradíció, egy különleges tudati képződmény jelenik meg, ami megoszlik a családtagok között. A szerelmesek között a „vonzás”, a szeretet hatalma jelenik meg befolyásoló tényezőként. A szurkoló – még a legvadabb jobbközép is – hódol a „királynak”.

Normális körülmények között a hatalmi erőtér együttműködésre készteti az embereket. Véletlenül se asszociáljunk a demokráciára, vagy diktatúrára. Az együttműködés a személyes hatalomra épül. A másik kettő politikai, és vannak olyan elemei, melyek csak direkt módon működnek.

A hatalom látható és láthatatlan jelei, sokoldalúsága filozófiai szintű elemzést igényelnének. Mindennapos megjelenése egyszerű tapasztalás. A hatalom sokszínűsége, sokarcúsága – a befolyásolás képessége és lehetősége – nem teszi lehetővé, hogy itt most minden aspektusát számba vegyük. A hatalom az előzőekben felvázolt sokarcúsága miatt nehezen feltárható. Akik gyakorolják, többnyire spontán teszik. Olyan társadalmi jelenségről van szó, amely nélkül nehezen képzelhető el az emberi lét.

A hatalom lényege és összetevői

 A hatalom klasszikus megközelítése szerint

• Minden olyan esetben hatalomról beszélünk, ha egy társadalmi kapcsolaton belül van rá esély, hogy valaki saját akaratát az ellenszegülés ellenére is keresztülvigye
• Mindenféle emberi kvalitás és mindenféle konstelláció elképzelhető, amely olyan helyzetbe hozhat valakit, hogy egy adott szituációban keresztülviszi akaratát.
• Ezzel szembe áll a negatív, a passzív hatalom, amely a nem-cselekvés, késleltetés, információ-visszatartás, szűrés, torzítás, ellentmondás, valami megakadályozása, megtagadása és végső soron a nyílt ellenállás lehetősége. Ennek hiányában a hatalom az engedelmesség maximális szintjével jár együtt.

Miért engedelmeskedünk valakinek?

JOBBIK ESETBEN a hatalom mögött függést sejthetünk. Ez a függés valami(k)nek a bizonytalanságán, esetleg szűkösségén alapszik. Ha az embereknek szükségük van valamire és ez szűkös vagy bizonytalan, akkor függő helyzetbe kerülnek azzal szemben, aki rendelkezik e dolgok felett.

ROSSZABB ESETBEN a hatalom, mint fenyegetés jelenik meg, amely sérti a szükségleteink kielégítését.

A hatalom három forrásból táplálkozik. Egyrészt a személyi kompetenciákból, másrész magából a szervezetből, és harmadrészt abból, hogy a szervezet is függ valamitől, valakiktől. Például Ukrajna már rég elveszett volna külső támogatás hiányában.

Személyes hatalomforrások

Forrása a vezető mások által elismert vonzó személyisége, karizmája, valamilyen különleges képessége. Ezen keresztül a vezető által kinyilatkoztatott parancsok, elvárások, tételek, nézetek, vélemények is követésre, utánzásra találnak. Személyiséghez kötődik a szakértői hatalom, amely az egyik legerősebb, mégis legtünékenyebb hatalmi formáció. Forrása olyan valós vagy feltételezett tudás, hozzáértés, információ birtoklása, ami mások számára fontos, ugyanakkor azok kevésbé tudják, értik vagy birtokolják. Csekély többlettudás is nagy befolyásoló-képességet biztosít, ha arra szükség van. Ha valaki olyan hiányzó, vagy nehezen helyettesíthető tudással rendelkezik, ami vezetője számára nem vagy nehezen hozzáférhető, valószínűsíthető, hogy a beosztottnak hatalma lehet vezetője felett. Nem váltható hatalomra az a tudás, amelyet relatíve sokan birtokolnak. Ugyanakkor a szakértőket nehezebb helyettesíteni, mint a nem-szakértőket. Létezik egy sajátos tudás is: a helyismeret. Ha a szervezeti hatalom összefügg a személyekhez, információkhoz és eszközökhöz való hozzáféréssel, belátható, hogy ha valakinek növekszik a szervezetben eltöltött ideje, úgy nő a személyekhez, információkhoz és eszközökhöz való hozzáférésének a lehetősége.

A szervezet által biztosított hatalomforrások

Vannak olyan hatalomforrások, amelyek nem “a személyhez” tapadnak, hanem az adott szervezeti-hatalmi struktúra meghatározott szereplőjéhez. Ezt szokás intézményesült vagy pozícióból eredő hatalomnak is nevezni. Ez más, mint a szervezet egy meghatározott státuszához kapcsolódó jogosítványok köre. Ez az a hatalomforma, amelyet autoritásnak, hatáskörnek is szoktak nevezni. Ez a hatalom csak annyiban kötődik személyhez, amennyiben a személy az adott státusz betöltője. A jutalmazó hatalom Forrása olyan anyagi és nem anyagi jellegű dolgok ellenőrzése (pénz, rang, kitüntetés, "bennfentesség"), amire mások áhítoznak. Annál erősebb ez a hatalom, minél inkább ellenőrzi ezeket a vezető, illetve minél erősebben áhítoznak erre a beosztottak. Kényszerítő hatalom A kényszerítő hatalom gyakorlásával az engedelmességet pszichikai, érzelmi, ritkán fizikai fenyegetéssel kényszerítik ki: (előnyök megvonásával való fenyegetéssel, hátrányok kilátásba helyezésével, illetve ezek érvényesítésével). A pozíciókból fakadó hatalom nemcsak a jutalmazás és büntetés lehetőségét jelenti. Ezt erősíti a szervezet szabályzataiban rögzítetten a státuszon keresztül futó információk széles körének birtoklása, a döntésekhez való személyes hozzáférés, valamint az adott szervezetre vonatkozó döntési és szervezési jogosítványok.

A szervezet külső függőségéből következő hatalom

Látható és érzékelhető összefüggés van a szervezeten belül a hatalom és a szűkös, valamint a bizonytalan erőforrások között. A hatalom a szűkös erőforrásokhoz való hozzáférésből származik. Mondják ezt kapcsolati tőkének is.

Sajátos transzformációnak vagyunk szemtanúi: a szervezet függ egy környezeti erőforrástól, ez a függés a szervezeten belül már hatalommá változva jelenik meg. Minél kritikusabb a szervezet függése az adott erőforrástól, annál erősebb az azt kezelő szervezeti tag hatalma. A magyarázat abban rejlik, hogy ez az erőforrás, mint szűk keresztmetszet direkt módon határozza meg a szervezet teljesítményét. Ennyiben a hatalom a szervezeti teljesítményhez való hozzájárulás képességéből is leszármaztatható. 

A hatalom szociálpszichológiai értelmezése szerint létezik

• Információs hatalom.
• Referencia-hatalom.
• Törvényes hatalom.
• Szakértői hatalom. 
• Jutalmazó hatalom. 
• Kényszerítő hatalom.

A hatalmi erőtér

A hatalom birtokosa a felsoroltak közül többel, elvileg mindegyikkel rendelkezik. A negatív hatalom ismeretében azt mondhatjuk, hogy hatalmi vákuum nincs, ha a hatalom egyik forrása gyengül, más forrásokkal tölthető ki az űr, ha ez nem következik be, a negatív hatalom foglalja el a helyét. 

A hatalmi erőteret úgy kell elképzelnünk, mint a szappanbuborékok halmazát. Állandó mozgásban vannak. Van amelyik elpukkan, beleolvad egy másikba. Van kisebb, nagyobb, hiszen minden hatalmi formának saját tere van. Éppen ezért a hatalom gyakorlója több húron játszhat, a hatalomformák sajátos metamorfózisát megvalósítva. Személyiségének csökkenő vonzerőjét többlettudásával, annak tovatűnését előnyök kilátásba helyezésével, ennek eredménytelenségét formális utasítások kiadásával kompenzálja, s ha ez sem vezet célra fenyegethet, vagy minden hatalom végső eszközeként erőszakot alkalmazhat.

A hatalom potenciális lehetőség, és sohasem egyoldalú dolog. A befolyásolás, függésben tartás lehetőségével más forrásból származó függés feszül szembe. A szervezetben a személyek egy bonyolult hatalmi erőtérben helyezkednek el, ahol az erőtér szerkezete személyes, szervezeti és környezeti tényezők által meghatározott. A személyek e háló csomópontjai, akik több irányba befolyásolnak és több irányból éri őket befolyás. 

Az egyének hatalmát mindezek eredője határozza meg. Az egyes hatalomforrások nem azonos súlyúak. Egyéb tényezőket változatlannak tekintve esélyeik a befolyásolásra a személyestől a szervezetin keresztül a környezeti-függés hatalomforrásig fokozatosan növekednek. Az egyes források hierarchiába rendezhetők, amelyben fentről lefelé igen, lentről felfelé csak korlátozottan lehet befolyást érvényesíteni. A személyes forrásokból eredő hatalom önmagában általában esélytelen a környezeti, függési forrásból származóval szemben.

A hatalmi játszma és a játékosok

A szervezeti magatartás nem más, mint hatalmi játszma, amelyben a különböző játékosok igyekeznek ellenőrzésük alá vonni a szervezet döntéseit és akcióit. Ha meg akarjuk érteni a szervezet viselkedését, akkor a következőket kell vizsgálnunk:

• Kik vesznek részt a hatalmi játszmában?
• Milyen szükségleteket, érdekeket igyekeznek az egyes játékosok a szervezet segítségével érvényesíteni?
• Milyen képességekkel rendelkeznek az egyes játékosok az érdekérvényesítés területén?

Ahhoz, hogy egy csoport vagy egy egyén a saját céljainak megfelelő befolyást tudjon gyakorolni a szervezet viselkedésére – azaz, hogy valamilyen hatalma legyen – három dologra van szükség. Először is szükség van valamilyen hatalmi alapra, ami lényegében a szervezet számára alapvetően fontos tényezők (anyagi, pénzügyi erőforrás, szakmai tudás, információs stb.) feletti ellenőrzést jelent, de jelenthet a társadalom által elfogadott jogcímet is a hatalomhoz (például a tulajdonos jogát), vagy megfelelő kapcsolatokat a fenti alapok birtokosaihoz. Másodszor a hatalmi alap csak akkor játszik szerepet, ha a tulajdonosa élni kíván vele: egy részvényesnek például megvan a jogcíme ahhoz, hogy a kibocsátó vállalat ügyeibe beleavatkozzon. Nem biztos, hogy valóban van ilyen szándéka, sőt akár el is adhatja a részvényeit. Harmadrészt az alap és a szándék mellett arra is szükség van, hogy a játékos ügyesen, megfelelő taktikát alkalmazva kapcsolódjon be a játszmába. Maga a hatalmi játszma nem más, mint a játékosok, koalíciók közötti alkufolyamat. A résztvevők részben a szervezethez, részben a környezethez tartoznak. Negyedszer, tudja is, hogy milyen hatalommal rendelkezik. Ez a terület, az önismerethez tartozik. Ne feledjük. Van szervezeti önismeret is.  A nemzetközi-hatalmi politikai (szervezeti) játékban a legnagyobb problémát az okozhatja, ha valaki túlbecsüli saját lehetőségeit, és rossz szövetségeket köt.

Kitűnő példa Ukrajna esete. Zelenszkij és csapata túlbecsülte a lehetőségeit, akik felbíztatták, azok pedig a saját kompetenciáikat. Igen. Azért, mert lebecsülték az oroszokat.

Az O-U háború többszereplős. Sokan vannak, akik ebben a folyamatban közvetve éreztethetik a hatalmukat. (Kína, IMF, NATO, BRIX országok…) mások közvetlenül OO, Ukrajna, Fehéroroszország. Természetesen nézők is vannak, akik ide vagy oda fejezik ki szimpátiájukat.  A szereplők különböző csoportokba rendezhetők, és hatalmuk a főszereplőket erősíti, vagy gyengíti. Hozzá kell tenni, hogy a hatalmat gyakorlókra különböző korlátozások vonatkoznak. Ezek alapján számos hatalmi buborék rajzolható fel. A stratégiai problémamegoldáshoz hozzátartozik ezen variációk számbavétele.

Kitűnő példa a legutóbbi Tajvani események. Amerika hibázott. Kína lecsapta a magas labdát. E két hatalom döntéshozatali rendszere között a legnagyobb különbség, hogy Amerika rövidtávú érdekek mentén cselekszik, míg Kínát évezredek óta hosszú távú érdekek vezérlik. Míg az amerikai politikusok párt és egyéni érdekeket követnek, és hajlamosak a korlátozott kognícióra, addig Kínát Konfucius, Szun-ce, Mo-ce, óta hosszú távú értékek vezérlik, (immár közel, 3000 éve) és nem felejtenek. Eszköztáruk is inkább puha emberi, mint kemény katonai. Tudnak várni.  Az USA és Tajvan elleni eszközrendszer sem ad hoc született, és valószínű, hogy már évek óta kidolgozták, és mint cselekvési alternatívát vették elő.

Tegyük hozzá. Ezzel nagymértékben segítik Orosz szövetségeseiket.

Bölcselet: inkább egy okos ellenség, mint egy buta barát.