Tizenkettedik rész. Adalékok az O-U háború kommunikációjához
Első. Ismert a gazdaság és a politika kölcsönös egymásra hatása. Egykor dialektikus kapcsolatként jellemezték. A lényeg az, hogy a gazdaság lehetőségeket szolgál politikai akarat érvényesítéséhez, a politika meg biztosítja a gazdaság működésének a feltételeit. Leginkább a TŐKE megtérülését, és a piacot. A TERJESZKEDÉS kiemelten fontos, mert ezzel nő a politika lehetősége, élettere is.
Második. A hatalom egy különleges valami. Bármi válhat hatalommá, amivel mások befolyásolhatók. A hatalomnak nincs erkölcse. Egy elvont lehetőség, amivel lehet élni, és visszaélni. A hatalomnak határai vannak, és nincs hatalom nélküli tér. Ha valahol meggyengül, másik fogja kitölteni. Minden hatalom totalitásra tör, azon van, hogy véglegesen elgyengítse a másik hatalmát.
Harmadik A hatalmi erőtérben bármilyen mozgás konfliktusos folyamat. Nincs benne win-win kimenet, annál is inkább, mert a felek egyikének veszítenie kell, amit a másik nyereségként könyvel el. A konfliktusnak számos fokozata, megjelenési formája van, háborúval bezáróan. A politika eszköztára a katonai területekre is kiterjed. Kivétel Ukrajna, ahol az oligarchák magánhadseregeket hoztak létre
Negyedik. Ostoba ember az, aki elhiszi, hogy egy politikai hatalom önkéntesen korlátozza magát. Azonnal megbuktatnák. Gorbacsov naiv volt mert elhitte, hogy a Szovjetunió felbomlásával a NATO nem lép a meggyengült OO irányába. Tudjuk. Megpuccsolták.
Ötödik Minden globális mozgás hátterében ott van, a TŐKE. Az Ő igényei szerint hoznak minden stratégiai, és taktikai döntést. A fejlett világ felélte erőforrásai nagy részét. Piacok, és nyersanyag nélkül kezdetben lassul, majd leáll a fejlődése. KI KELL TÖRNIE EBBŐL A RELATÍV SZEGÉNYSÉGBŐL. Meg is teszi, amint alkalom nyílik rá. Ha nincs alkalom, kiprovokálja. Az így bekövetkező változásokat híven tükrözik a statisztikák.
Hatodik. A Szovjetunió felbomlásáig a világra az ideológiai szembenállás volt a jellemző, ami mára kulturális, gazdasági színezetet kapott. Nehogy valaki elhiggye, hogy vége az ideológiai harcnak. Ez a fikció Fukuyama dolgozata után született. A liberális demokrácia ma is igyekszik teret nyerni más szabályok szerint működő társadalmakkal szemben. Tudjuk, hogy ez hibás megközelítés, mert minden társadalmi formáció jövője azon múlik, hogy BENNÜK milyen mértékben keveredik az idealizmus a társadalmi gazdasági, és politikai érdekekkel, szükségletekkel, célokkal, értékekkel. Az így létrejött nemzeti kultúrák stabil társadalmi-politikai képződmények, és magatartás szabályzóként funkcionálnak. A közöttük zajló konfliktusok végeredményét a hatékonysági mutatók jelzik. Nem a liberalizmus, hanem a szabályozottság humanizálása révén.
Hetedik. Az O-U háborúnak megvan a maga eseménytörténete. Ukrajnában hosszú éveken keresztül gazdasági előnyszerzés zajlott. Német módra. Az EU kihasználta technológiai fejlettségét, és egyre nagyobb forgalmat bonyolított le. Teret nyert saját tőkései számára. Az extraprofittal saját választóit fizette ki. OO is profitált belőle. win-win. A felvázolt folyamat bántotta az amerikai érdekek érvényesítését, ezért az USA gyengíteni igyekezett az EU egészét. Maga mellé állította Lengyelországot, és a Balti államokat. Kihasználta, hogy Ukrajnát egy kulturális határvonal szeli ketté, erre építve kirobbantotta az ukrán belháborút, ami napjainkra nemzetek, KULTÚRÁK GLOBÁLIS HATALMI KÖZPONTOK háborújává vált.
Nyolcadik. Az USA nem lamentált erkölcsi problémákon. Ukrajnában is megtalálta azokat a támogatókat, akik melléje állnak. Mindenekelőtt azokat a neonácikat, nacionalistákat, akik a II.VH orosz ellenes harcosai követői. Bár tudják, hogy gyilkosok, számukra nem létezik törvény mégis kikiáltották őket a demokrácia élharcosainak. Ez együtt mozgott az ukrán oligarchák egy részének érdekeivel. Azov, Ajdar Donbassz, Tornado, a legismertebbek Ők hozták létre. Megtalálták ellenségeiket, az orosz érdekek mentén mozgó vetélytársaikat, akiket igyekeztek kiszorítani a gazdasági, és (az első pont alapján) a politikai hatalomból.
Kilencedik. Kevesen tudják, hogy Ukrajna előrehaladott tárgyalásokat folytatott az USA-val, hogy a Krímben, Szevasztopolban levő, és lejáró Orosz haditengerészeti kikötő bérleményének lejárta után, átvenné azok üzemeltetését. Ennek az esélyét növelte Ukrajna NATO csatlakozási szándéka. Azt is elfelejtették, hogy 1992-ben a Krimi parlement az Ukrajnától történő elszakadásra szavazott. Az oroszbarát Kucsma ukrán elnöknek sikerült megakadályoznia az elszakadást. Ám ezzel az akcióval szinte előkészítették a 2014-es NÉPSZAVAZÁST, amit OO erősen támogatott, és fegyvereseivel megakadályozta, hogy Ukrajna erőszakkal visszafoglalja. 2013-14-ben a Majdanon grúz mesterlövészek provokációjának eredményeként Megpuccsolták Janukovicsot, és Porosenkó emelték hatalomba. 2014-ben megszületett az ukrán nyelvtörvény, ami másodlagos állampolgárrá alacsonyította a kisebbségeket. Kirobbant ki a háború Donbaszban, amit Minszki egyezmény zárt le, és az ukránok folyamatosan akadályozták a végrehajtását. Ettől kezdődően az ukrán nacionalisták vették át a kezdeményezést, az oroszok irtásában.
Tizenegyedik. Nyilvánvaló volt, hogy OO nem fogja engedni a déli tengeri kijáratait, hiszen évszázadokon keresztül küzdött ezért a lehetőségért. Gazdaságilag óriási befektetésekkel támogatta életképességét. Ismert az a tény is, hogy aki a Krímet uralja, az uralja a Fekete tengert is.
Tizenkettedik. Ukrajnának amerikai nyomásra beígérték a NATO csatlakozást, Amit OO nem nézett jószemmel, mert ERTŐSEN SÉRTETTE BIZTONSÁGI SZÜKSÉGLETEIT, és a sorozatos nyugati provokációkra válaszul BEVONULT Ukrajnába.
Tizenharmadik. Az O-U háború deklarált célja az USA világromboló képességeinek csökkentése, a két pólusú világrendszer kialakulásának segítése, Ukrajna nácitalanítása.
Tizennegyedik. Európa katonai, politikai törpe. Gyakorlatilag képtelen külpolitikai irányvonalak kidolgozására, végig vitelére. Gazdasági érdekei képviseletében is megosztott. Bár vezetői tudják, hogy mi van a háttérben, be kellett állniuk az USA mögé. Bürokráciával nem lehet harcolni.
Tizenkettedik. Európának csak szankciós politikára telik. Ez nem egyformán érinti az egyes országokat. Minket nagyon. A nagyok, a fejlettek, a tengerparttal rendelkezők könnyebben megúszhatják. Egy dolog biztos. Európa lábon lőtte magát. Gyakorlatilag feladta önállóságát. Tegyük hozzá, nincs olyan szankció, amit ne tudnának kijátszani. Pusztán annyi történik, hogy még egy, két közvetítő lép a logisztikai láncok sorába. A nemzetközi bankrendszerrel és pénzügyi kapcsolatokkal a pénz útját is biztosítják.
Tizenharmadik. Az EU és vezetői vakegerek. Nem vették észre, hogy a NATO terjeszkedéssel étléptek egy határt. A német gazdasági nyomulásnak maguk is hasznát vették. Ám az USA katonai felvonulás, Lengyelország és a Balti államok szirén éneke már sokk volta Kreml számára. OO felkészült a háborúra. Kiépítette egy új kapcsolatrendszert a világ többi részével, mindenekelőtt Kínával. Ezzel létrejött a kétpólusú világ.
Tizennegyedik Folyik a világ újrafelosztása. Kína nyert. A térképen zölddel az USA, EU és Ukrajna támogatói vannak. Zölddel azok, akik nem hajlandók szankcionálni OO-ot. Számukra ez hasonló szituáció, mint az USA korábbi Proxi háborúi. Nem sorolom fel. Kicsit hosszú a lista. A közelmúltból: Szerbia lebombázása, Közel keleten az Al-Kaida támogatása Szíria, Irak ellen, az „arab tavasz” … Az USA mindenhol a saját érdekeit védte szövetségesei ellenében hazugságok árán is. Ebben megtalálták az ukrán főszereplőt is
KÖVETKEZTETÉS: tervszerű, tudatos, minden területre kiterjedő támadás zajlott, és folyik OO ellen, Ukrajna nemzeti nacionalista erőinek mozgósításával, amiben Amerika játssza a főszerepet. Kiprovokálták a háborút, hogy ezzel is akadályozzak a kétpólusú világ stabilizálódását. Ebben a folyamatban Európa egységes politika hiányában és katonai gyengesége okán kiszolgáltatott helyzetbe került az USA-val szemben. A szankciós politika miatt a háború terheinek nagy részét is Európa szenvedi el, miközben rákényszerül, hogy hadianyag és energia vásárlásaival az amerikai gazdaságot erősítse.