Az Amerikát érintő külpolitikai témák feldolgozásakor két szerzőt tekintek iránymutatónak.  FUKUYAMA-t és HUNTINGTON-t. Ezek részleges betekintést adnak az amerikaiak világképére.

Fukuyama „A történelem vége?” című könyvében az AMERIKAI ÁLMOT testesíti meg, és igazodási pontot jelent az amerikai világuralmi törekvésekhez. A liberalizmus, mint eszme, kitölti az amerikaiak tudatát. NEM IS HAJLANDÓK LEMONDANI RÓLA. Annak ellenére sem, hogy esetleges exportja: téveszme. (Amerikában is megbicsaklott Trump idején.) A kommunista országok összeomlásáról úgy gondolta, hogy az ideológiai harc véget ért, a liberális demokráciák kora következik. Ma már tudjuk, hogy EZ NEM ÍGY VAN.

EGYRÉSZT azért, mert a liberális demokrácia gyakorlatilag észak Amerikára, és Európa egy részére érvényes politika gyakorlat, és ez töredéke a világ politikai formációinak,

MÁSRÉSZT köztudott, hogy ideológiákat nem lehet exportálni.

Erre válaszolt HUNTINGTON, „A civilizációk összecsapásáról” című könyvében, amiben azt állította, hogy a hidegháború végeztével az államok nem politikai ideológiák alapján fognak szemben állni egymással, hanem kulturális, civilizációs alapon, melyben a liberális „nyugati civilizáció” csak egy lesz a sok közül és nem is a legerősebb.

Az amerikai gyakorlatban a két közelítésmód keveredik egymással. Amerika gazdasági hatalmára és katonai erejére építve mindig a világ csendőreként viselkedett. Fegyverek segítségével erőszakos demokrácia exportot folytat. DE, ahol az érdekeik úgy kívánják, a legutolsó autokráciákkal is baráti viszony tartanak fenn.

Jómagam úgy gondolom, hogy a nemzetközi (katonai) konfliktusok – vezetői KÜLDETÉSTUDATBAN megfogalmazódó emberi célokra, szükségletekre vezethetők vissza. Ha valaki hatalomra kerül, igyekszik megvalósítani „önmagát”.

Időközben új játékos jelent meg a demokratikus országok politikai főszereplői között. A média. Mindig is hatalmi tényező volt, de úgy tűnik, „jó kezekben” legfontosabbá nőtte ki magát.

Létünknek van egy spirituális dimenziója, a mely hétköznapjainkat is irányítja. Erre kitűnően ráérzett a MÉDIA, amely a demokratikus hatalommegosztás mellett, egykor annak szolgálójaként létezett, MA FÖLÉJE NŐTT mindeneknek. Hazánkban is. A diktatúrákban egyértelmű kész recepteket kapnak a polgárok.

Az alternatívák közötti választás sokak számára stresszes. Félelmetesen sokan vannak. Nagyjából fele a szavazóképes lakosságnak. Ezért immár nem a politikai programok, hanem a jól kidolgozott és mesterségesen generált érzelmek a választások döntő tényezői. No meg némi pénz a pultok aljáról a „lecsúszottak, - fel sohasem emelkedettek” szavazatainak a megvásárlására.

A plurális közelítésmód hiányzik a stratégák gondolkodásából is. Ha így haladunk, az amerikai „álomdemokrácia” is veszélybe kerül. Minden társadalomnak, hatalomnak, politikai pártnak saját emberképe van, aki egy spirituális sikerélmény reményében rá fog szavazni. És itt jön a képbe Fukuyama fixa ideája a liberalizmusról, amihez szorosan kötődik a szélsőségesek spiritualitása.

A tudatlan, tanulatlan tömeg a MÉDIÁK hatására egyéni érdekek kiszolgálójává - a diktatúra és/vagy a liberalizmus - diktátorai áldozatává vált. Szinte mindegy, hogy milyen címkét ragasztunk az egyes országokra.  Sajnos az egyházak is beálltak a pénzért szolgálók táborába. - Mit mondhatnék?

Ez ellen csak a média önmérsékletével és normalitással lehetne védekezni, de az üzleti érdekek, és a liberális engedékenység erre nem ad módot.

A MÉDIÁK SEGÍTSÉGÉVEL ÁTÍRHATÓ A VILÁG. Fukuyama, és Huntington mondanivalójának mentén, a tűz és a víz egyesítésével - kitűnő példa erre az amerikaiak gondolkodása országukról, és a világról.

Az orosz ukrán konfliktusban IS megjelenik az amerikai álom, a liberális demokrácia exportja, amiről kevesen tudják, hogy dugába dőlt vállalkozás. De mert EZ találkozik egy magát országmegváltónak képzelő politikai elit és oligarchák elképzelésével, az őket támogató TŐKE érdekeivel - és természetesen Amerika szövetségesi rendszerének kiszélesítését is szolgálja, - ezért támogatják.

A Huntingtoni világkép alapján nagyot ütnek Európán (a lehetséges versenytárson), - mert ezt a problémát elvileg neki kell kezelni, - és Oroszországon is. Itt lép be képbe Huntington elemzése. A háborús helyzetre tekintettel, óriási ütemű haderő fejlesztés kezdődik - USA technikával. Az embargós politikával Európát célozták meg, amortizálják le. Igen. Mindezeken Amerika csak nyer.

A háborús konfliktus egy kulturális, törésvonal mentén zajlik, önmagukat prófétának tekintő (a politikában vakegér) vezetők döntésein keresztül. Igazzá válik Huntington próféciája. De Fukuyama is a helyén van.

Amerika is fél, hogy elveszíti világhatalmi szerepét, és egy kétpólusú világ jön létre. Agresszió nélkül nincs szociális evolúció sem. Ismerjük az erősebb kutya páratlan nemzőképességét. Ezért támad ÉVEK ÓTA, indít háborúkat, és saját világképével szemben támogat egy erősen nacionalista, soviniszta államot. Demokrácia export címen. Ukrajnát. A szövetsége EU ROVÁSÁRA, az AMERIKAI TŐKE érdekeit erősítve.

NOTA BENE.

Európa politikai vezetése elfogadta ezt a szerepjátékot. Egykor volt rá esély, hogy OO-al együtt egy gazdasági térség leszünk, de Amerika akkor is megakadályozta. Európa tragédiája az, hogy nem látja. A KÉTPÓLUSÚ VILÁG ALACSONYABB KOMPETENCIÁKKAL RENDELKEZŐ OLDALÁRA POZICIONÁLTA MAGÁT. Ezen a szinten már minden statisztika.

Lehetne folytatni Huntington elemzését, Fukuyamát meg elfelejteni. DE LÁTNUNK KELL. A liberális államok hatalmi ereje simán leértékelődik a szabályozott társadalmak gazdasági, politikai, pénzügyi katonai hatalmán.

CSAK ELFOGULTAKNAK - most olvastam, hogy egy amerikai politológus cáfolva Fukuyamát, tovább viszi a gondolatait. Igen a kutya megerőszakolta magát, és aranyos cicákat hozott a világra. NEKIK hihető.