Diktatúra receptre

 

Ajánlom ezt az írást az ellenzéknek. Azoknak a világtalan, és egymással marakodó politikusoknak, akik nem voltak képesek felismerni, hogy egy hatalmi monolittal szemben csak egységes ellenzék létezik. Nincs megosztás, nincs kibeszélés, nincs vita. Ezt nem ismerte fel az utódpárt, akit nosztalgiázó öreg, gyepes agyú politikusok vezetnek. Nem látott a pályán az erős, a még vértől csöpögő báránybőrbe bújtatott farkas, mert vakon és süketen hitt a közvélemény kutatásoknak, és elfelejtette, hogy az is manipuláció terméke. A politikai prostitúció csúcsát a zöld párt tartja, amely – mint más országokban - koalíciós tartalék. Jobbról is befekszik a hatalomba, és balról sincsenek erkölcsi gátjai. A győztes szekerét tolta a sok fővárosi akciópárt, akik elhitték, hogy Marika néni, és Józsi bácsi vidékről ismeretlenül is rájuk szavaz. Voltak, akik pénzt láttak benne.

Az ellenzék beszorult a fővárosba, és úgy tűnik, hogy nem ismeri a vidéki ember mérhetetlen szegénységét, életvezetését. Nem tudják, hogy kettészakadt az ország. Jóllehet erről szólt Magyarország XX. századi története. Nem ismerik a múltunkat? Hogy akarnak jövőt építeni? Szégyen. Az ellenzék szégyene, ami történt.

A Fidesz azt csinálta, amit egy kormánypárt tehet. Megszerezte, és meg is tartott a hatalmát. Ez volt a célja, a feladata. Teljesítette! Alkalomadtán adtán más pártok is ezt tették volna. Elbénázták.

Nem mondható, hogy a „végeredménynek” nem voltak előjelei. Volt, és nem is kevés. Az elmúlt nyolc évben új hatalmi-politikai struktúrát hoztak létre. Ehhez módosították az alkotmányt. Átírták a választási törvényt. Monopolizálták a végrehajtó hatalmat. Elmozdíthatatlanná tették a híveiket. És ami fontos, megvették a médiát. Minden hatalmi ágban, és azok kontroll mechanizmusában is lezárták az ellenzék előtt a belépés lehetőségét. Végül, de nem utoljára megtalálták a választóikat is. Egy jól működő, kétszintű, országos hatáskörű klasztert hoztak létre, amely célirányosan foglal magába a Fidesz érdekében működő pártpolitikai, közigazgatási, bürokratikus hatalmi, vallási és civil szervezeteket,

Pártpolitikai rendszert csináltak. Volt már ilyen a történelemben. A demokrácia kamuflázsa alatt totális társadalmat hoztak létre.

A politika a hatalomról szó. Megszerezték. Övék. Beláthatatlan időre.

Megdolgoztak érte.

Más pártok előtt is adott volt a lehetőség.

 

 

 

 

 

 

Alapvetés

Az evolúció folyamatában az egyre gazdagodó, és mindenre kiterjedő együttműködésnek, a vezetői szerepek felcserélhetőségének köszönhetjük fajunk győzelmét. Az emberek tapasztalataik alapján tudják, hogy társaik közül ki mihez ért a legjobban, és elfogadják iránymutatását, elismerik a tekintélyét. A személyes kapcsolatokban automatikusan jelenik meg a szakmai-, az emberi tekintély, és elfogadottság.

A pluralizmus az emberi létezés alapértékei közé tartozik. A pluralizmusban rejlő többszínűség lehetőséget biztosít az egymás mellett létező értékek, hitek, szükségletek ismeretek, gyakorlati tapasztalatok egyeztetésére, összehangolására. A környezeti alkalmazkodás folyamatában a legjobb variációk megtalálására, és kidolgozására.

Az emberek nagy részének gondolkodására jellemző, hogy elutasítanak mindent, ami a pluralizmus irányába mutat, mert számukra áttekinthetetlenül bonyolult dolgot jelent. Tömegével találkozhatunk olyan emberekkel, akik csak igazodásra képesek. Mindig lesz olyan politikus, aki maga alá pártba, csoportba szervezi őket.

A demokráciáról

A politika pénzről, és hatalomról szól. Minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb a pénz. Ezen a területen csak látszatra tér el egymástól a diktatúra, és a demokrácia. Az egyiknél adnak a látszatra, a másiknál nem. Amerikában most amortizálják le demokráciájukat. Európa cselekvésképtelenné „demokrálta” magát. Az oroszok, és Kína valósággal szárnyal. Immár nem csak baloldali populizmus létezik. A jobb oldal is megtalálta a tudatlanok megszólításának az eszközrendszerét. Azokat, akik csak a populista szólamokat értik. Mert tudatlanok. Buták. A demokrácia fontos jellemzője a választás, és a választhatóság. Tegyük fel a kérdést. Ezek a döntésképtelen emberek képesek-e alternatívák közül választani. Alkalmasak-e plurális gondolkodásra? Természetesen nem, és mindig lesznek olyan vezetők, leaderek, akiktől elfogadják az iránymutatást. Ők pedig élnek vele. A maguk hasznára. A választói akarat ily módon történő manipulálásának csak vesztesei lesznek. Itt van előttem a „Diktátorok Kézikönyve” című kiadvány. Természetesen pénzről és a vele megszerezhető hatalomról szól. Egy szó sincs arról, hogy a választóknak érdemi juttatást kellene adni. Pénz csak azoknak jár, akik ténylegesen képesek befolyásolni a vezetők kiválasztását. A „mezei választó” alamizsnát kap. A javak egy szűk csoporton belül kerülnek felhalmozásra, akik ezt a vezető hatalmának megerősítésére használják. Közben maguk is gazdagokká válnak. Társadalmi csoportok, rétegek kerülnek a partvonalra. Azok, akikben kevés a szavazási hajlandóság kívül maradnak az elosztható társadalmi javakból. Ahogy erősödik a diktatúra, úgy szűkül a javadalmazottak köre. Választások előtt várható az alamizsnaosztás. Lesz, aki ebből is kimarad.

A Diktátorok Kézikönyve szerint a politikai túlélésnek öt szabálya van:

1. számú szabály: Legyen minél kisebb a nyerő szövetség létszáma… (a Fidesz belső köre, és a tényleges hatalom alig tucatnyi személy kezében van, és ehhez hasonló méretű a gazdasági holdudvar is)
2. számú szabály: Legyen minél nagyobb a névleges választói csoport… (a névleges választói kör stabil, és nagyságrendje összemérhető az összes ellenzéki párt szavazójával)
3. számú szabály: Ellenőrzés alatt kell tartani a pénzmozgásokat…(a források elosztását a csúcson személyesen OV felügyeli, és ebben formálisan/informálisan saját apparátussal rendelkezik. )
4. számú szabály: Csak annyit szabad fizetni a legfontosabb támogatóknak, amennyivel a hűségüket biztosítani lehet… (a legfontosabb támogatók egzisztenciálisan OV jóindulatától függően részesülnek a forrásokból, ezért abszolút lojalitást kell mutatniuk)
5. számú szabály: A vezető ne vegyen ki pénzt a támogatói zsebéből azért, hogy javítson az emberek életszínvonalán…[1] (Nem tudható, hogy a támogatói pénzek hova kerülnek. Mivel a választók nagy része hívő Fideszes, mások állami „támogatásokból élnek, nincs szükség arra, hogy a támogatók külön is áldozzanak rájuk bérek, vagy más juttatások formájában. Mindkét csoport számára fontos, hogy érezzék a Fidesz az, amelyik a külső fenyegetés ellen biztonsági szolgáltatásokon keresztül megvédi őket.

Az idő múlásával az étvágy egyre nő. Elindul a nagy lenyúlás, társadalom új hatalmi-politikai rendszerének a kialakítása. Ehhez nem kell más, csak széleskörű társadalmi támogatottság. Megjelenik a demokrácia legnagyobb ellensége a félelem. A demokrata nem fél. Nincs miért. Elmondhatja a véleményét, örül, ha meghallgatják, és boldog lesz, ha foganatja is van. Ugyanígy örül mások sikereinek is, mert tudja, hogy az egész közösség gazdagszik általa. Ez arra az ősi beidegződésre vezethető vissza, ami az együttműködésre sarkalta az embereket. Anno egy vadászatra, később… akármire, amire az életükhöz szükség volt. Az alkotás öröme ott volt mindenben, ahol a vezetői szerepek felcserélődhettek. Mert mindenki másban volt jó.

Ha nagy lesz a félelem, elvész a demokrácia, mert aki fél, az nem kezdeményez. Vezetőire vár. De az már nem demokrácia. Sajnos ezen az úton a társadalom megfosztja önmagát az okos kezdeményezésektől, - mert aki kezdeményezne, nem tudja, hogy milyen lesz foganatja. A vezetői kiválasztás pártérdekeket megjelenítő manipulációvá lesz, ami képes leállítani az innovációt, és a fejlődést. Nemzetközi összehasonlításban máris egyre hátrébb kerülünk a nemzetek sorában.

A félelem mindenkibe beépíthető érzelem, mert az alapvető szükségletekhez kapcsolódik. Ha megérint minket, választanunk kell: menekülünk, vagy küzdeni fogunk. Ez ma is így van. A diktátorok társadalmi méretűvé gerjesztették a félelmet, aminek a szabályozásához a megoldást is kitalálták. Olyan egyszerűt, hogy a debilek is megértsék. Leegyszerűsítik a világképet fehérre, és feketére, jókra, és rosszakra, és egyszerű, érthető, „populista” választ adnak az embereket foglalkoztató kérdésekre. A folyamatot történelmi példák igazolják.

• Sztálin elvtárs rámutatott a kulákokra, a tatárok, a zsidókra. Boldog volt, aki Szibériába került, mert az otthon maradottak csak a temetőig jutottak el.
• Hitler ellenséget talált az I-VH győzteseiben, de azokkal nem tudott mit kezdeni, ezért rámutatott zsidókra, mint akik mindenért bűnösnek voltak mondhatók. A háttérben biztos, ami biztos alapon elgázosították a cigányokat is. A végső megoldás ismert. A totális megsemmisítés várt rájuk.
• Mao elvtárs az értelmiségben látta meg az ellenséget. Nagy részüket falura száműzték. Nem irtották ki őket, mert számítottak a kétkezi munkájukra. Ne feledjük: akkoriban Kína mezőgazdasági ország volt, és sokan éheztek.
• A szocializmusban a fő ellenségünk az imperializmus volt.
• És most MI is megtaláltuk az ellenségeinket. A migránsokat; Sorost, - akiről mindenki tudja, hogy zsidó; Az EU-t és most az ENSZ is ellenségeink sorába került. Mindenki, aki bírálni meri azt, ami itt történik.

 

Hosszan sorolható a lista. Ellenséggyártás folyik Amerikában, Németországban, Horvátországban, Szlovákiában, Szerbiába. Mindenhol tapsolnak hozzá. Emlékezzünk. Mekkora tömeg köszöntötte Kádárt 57 május elsején. Hányan vettek részt a Békemeneten?

A félelemkeltés, a manipuláció a hazugságra épül. Ennek is van tudománya. Az én időmben (70-es 80-as évek) katonák művelték. Szigorúan titkos receptek alapján. Mára ezek beépültek a politika eszköztárába. A guruk a negatív kampányokra, és a személyes megkeresésekre) építik győzelmüket.

Hogy is van ez?

Felborult a társadalmak normális működési rendje. A döntéshozatal módjai szerint 16 féle demokráciáról beszélünk, és hiányzik a felsorolásból a „pénz demokráciája.”[2] Közben csodálkozunk, hogy az antidemokratikusnak mondott távol keleti országok olyan ütemben fejlődnek, hogy gazdaságilag hamarosan legyőzik a világot. Azokban ma is divat az együttműködés, és a szolidaritás,

Lehet, hogy a gyűlölet kampányainkkal a legfontosabb erőforrásainktól fosztjuk meg magunkat? Az együttműködés erejétől?

Magyarország még nem talált rá a szerves fejlődés útjára. Legújabb kori történelmünkben eredeti tőkefelhalmozás zajlik az aktuálisan hatalmon levő pártok gazdasági holdudvarában. Folyamatos a lenyúlás, az egyenlőtlenségek erősítése. Szinte mindegy, hogy milyen „demokratikus párt” volt hatalmon. Gazdasági téren diktatórikus hatalmi játszma zajlott. Tegyük hozzá. Ismert a gazdaság és a politika kapcsolata. Egy diktatórikus gazdasági alapon nincs felépítményi demokrácia. Ilyen körülmények között nem is lehet demokráciáról beszélni.

Céljaim

Az érzelmek oldaláról azt kívánom körüljárni, hogy működik az a szellemi „késztetés”, ami diktatórikus hatalmi játszmákhoz vezet. Ez nem magyar ügy. Globálisan jelentkező problémáról van szó, melynek vizsgálata is több tudomány területén zajlik. A pszichológia, szociálpszichológia, szociológia, és politológia járnak az élen. A vizsgálatot kiterjesztem az érzelemelméletek, és az evolúciós lélektan területeire a vezetés, a leadership paradigmáján keresztül.

Az alaphangot Herman Göring szolgáltatja, aki azt mondta. „A nép természetesen nem akar háborút… azonban az ország politikáját a vezetők szabják meg. Az embereket pedig roppant egyszerű belevinni a dologba, akár demokrácia van, akár fasiszta diktatúra, parlamentáris rendszer, vagy kommunista diktatúra… csak azt kell mondani a népnek, hogy megtámadják az országot, aztán meg kell vádolni a pacifistákat, hogy nincs bennük hazafias érzés, és veszélybe sodorják a hazát. Ez a módszer minden országban egyaránt hatásos”[3]

Miért könnyű az emberek befolyásolása?

                Vajon miért könnyű az emberek befolyásolása, és miért van igaza Göringnek? Miként történhetett meg, hogy felkészült, művelt, iskolázott emberek vakon követték egy tébolyult vezető diktatúráját, és vettek részt a náci rendszer horrorjában. Hogy válhatott vezetővé Hitler, Sztálin, Mao, Mussolini, és mások. Miként építhették fel hatalmukat, mivel győzték meg az embereket, és szereztek támogatókat. Miért gondolhatták, hogy civilizációk feláldozása, Isteni akarat. Hogy akartak jövőt biztosítani, „mások” megsemmisítésével? Miért válhattak buzgó hívőkké. Hogy lehettek részesei egy kollektív révületnek.

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. A diktátorok végletekig leegyszerűsített hit-rendszert teremtettek.

A hit tömény érzelem. Elkötelezettség valami iránt, amit nem ismerünk. Az új hitek prófétái a világot kétosztatúvá tették. A valóságot fekete-fehér, igen-nem, ők-mi viszonylatokra osztották. Felhasználták a tömeglélektan[4] tanításait, felvonulásokkal, egyenruhákkal, zászlórengeteggel irtották ki az emberekből az ÉN tudatot, és táplálták be a MI érzését, ami felmentette az egyéneket a lelkiismeret önvádja alól.

                Arthur Koestler (aki egyébként Budapesten született) azt mondta, hogy ennek a folyamatnak nem voltak emberi, együtt érző oldalai. Inkább romboló volt, és adottak voltak benne az ÉN átalakításának a lehetőségei. Az emberek elveszítették önmagukat, és egy nagy üvegburában élve zárt hitrendszerben követték vezetőiket. Ez a révület ellentmondott mindennek, ami plurális jövőt teremthetett volna. Közömbössé váltak. A „sötétség délben”[5] című könyve kiválóan ábrázolja ezt a lélektani átalakulási folyamatot.

                A self-ből való kifordítás, és a befolyásolás érzelmekre épít. A félelemre, és arra, hogy a MI képesek vagyunk megküzdeni vele. A félelem a legősibb érzelem.[6] Mint alapérzelem menekülésre, vagy támadásra késztet. Mint magasabb rendű érzelem, a veszélyhez fűződő kapcsolatainkat organizálja. Itt is a menekülés, vagy a támadás a lehetséges emberi magatartás.

Az evolúció alakította döntéshozatali rendszerünket[7] is. Az evolúciós lélektan ennek az elemzésével foglakozik. Az alapérzelmek (öröm, harag, bánat, félelem, undor, előérzet) az elme-test kapcsolat részeként biológiai létünk alkalmazkodását szolgálják a változó körülményekhez. Mondhatjuk azt is, hogy életvédelmi funkciójuk van, és automatikusan, reflexszerűen hatnak. A magasabb szintű érzelmek (hasonlóak az előző felsoroláshoz, csak sokkal gazdagabbak, és célszerű inkább érzelem csoportokról beszélni), embertársainkhoz való viszonyunkat szabályozzák. Sokszínűek. Gondoljunk arra, hogy a félelemnek, vagy az örömnek hány fokozata, árnyalata van. Az érzelmek egyensúlyt teremtenek az egyén, és környezet között. Érzelmeink elől nem lehet elmenekülni. A hatalomra törő politikai pártoknak legfontosabb feladata: érzelmileg hatni az emberekre. Aki diktatúrát akar, az a félelmet generálja, és azt sugallja, hogy képes megvédeni a választóit.

A vezérnek néven kell neveznie, a veszélyforrást, és állandósítani a veszély érzetet. A félelemhez a veszteség érzete társul. Az emberekben tudatosítani kell, hogy van mit veszteniük, és mit kell tenniük, hogy ez ne következzen be. Ha elhiszik, a többség vakon követi a vezér útmutatásait.

Lesznek, akik számára ez elfogadhatatlan. Ők elmenekülnek. Elmenekülnek a gondolkodók, mert tudják, hogy a rájuk erőltetett – hallgass, mert bajba kerülsz - szerepekkel nem tudnak azonosulni. Ők nyitottak a pluralizmusra, mert alternatív választási lehetőségeket biztosít számukra önmegvalósításukhoz. Máshol, egy jobb jövőben.

A többség maradni fog, mert gyermeki módon azonosulnak a vezérrel. Ennek okai személyiségükben rejlenek. Kevesek tudják, hogy a felnőttek fele nem érett meg a felnőttségre. Gyermek marad egész életében. Nem képes tartós célkövetésre, konstruktív életvezetésre,[8] eltéríthető, kell neki egy „apa” aki irányítja, és gondolkodik helyette, mert nem tudja vállalni döntései következményeit. Képes lelkesedni valamiért, de az első nehézség elrettenti. A populista pártok aratnak velük a választáson, mert hajlamosak elhinni a hihetetlent is. Jellemzőjük az alacsony társadalmi státusz és az iskolázatlanság. Magyarországon egykor ők voltak az MSZP törzsszavazói, mára átpártoltak a Fideszhez. Nagy részük nyugdíjas, vidéki, beszűkült látókörrel. Megvették őket kilóra.

Alternatívák között / helyett

A szocialista világrendszer felbomlásakor két nagy fejlődési alternatíva fogalmazódott meg. Fukuyama szerint beköszöntött a liberalizmus és a béke korszaka, mert a tekintélyelvű rezsimek bukásával, a modernizáció és a nyugati fogyasztói kultúra világméretű terjedésével, az emberiség ideológiai evolúciójának végpontjához ért: beköszönt világunk végső politikai berendezkedésének, a liberális demokrácia hegemóniájának korszaka.[9] Fukuyama legkomolyabb bírálója Samuel P. Huntington volt, aki szerint a jövő nem a liberális demokrácia diadalát hozza, hanem a civilizációk összecsapásait. Igen Fukuyama elfelejtette számításba venni azt a tényt, hogy az USA nem vett vissza a világ csendőre szerepéből, és háborúk sorát indította el a világban.  Sajnos Huntington próféciája valósult meg.[10]

Nagyjából 25 éve több forgatókönyv szerint alakul a világ sorsa.[11] Egyik sem igazán kedvező számunkra. Zajlik a világok háborúja, a hatalmi központok átrendeződése, az erőforráskért folyó harc. Nem úgy néz ki, hogy a pluralizmus lesz a győztes. Az országok elindultak a RENDPÁRTISÁG irányába, ami ma még a demokrácia álcája alatt zajlik. Érdemes körülnézni a világban.

Amerika felrúgta a gazdasági játékszabályokat, és mindenki fölé kerekedik érdekei érvényesítésében. Intenzív gazdasági háború várható. Az USA vezetői pontosan tudják, hogy világvezető szerepük hamarosan véget ér. Ennek megakadályozására konfliktusok sorát robbantották ki, és még nincs vége. A világvezető szerepre a nagy vetélytárs, Kína az esélyes. Mellette Oroszország újra regionális világhatalmi tényezővé vált. Közel keleten helyettesítőkön keresztül zajlik a világok harca. Afrikában évtizedek óta ölik egymást. Nem mintha izgatna bárkit is, hogy a hutuk 800000, vagy 1200000 tuszit mészároltak le. Mindez Kína pragmatikus felügyeletével.

Kína, Japán mindig erősen központosítottak voltak. Ott mindig látszat demokrácia volt

Európában is megerősödtek a populista, az idegen ellenes hangok. Amerika örömére Franciaország, és Anglia vakegérként rombolta szét az afrikai migrációval szemben felállított védvonalat. Az arab tavasz támogatásával a demokrácia terjesztése ürügyén Európára szabadították azt az újkori „népvándorlást”, amivel nem tudunk mit kezdeni. Annak ellenére történt mindez, hogy a tudós szakemberek figyelmeztettek[12] a megnövekedő migráció veszélyeire. A politikusok Európában sem a hosszú távú előrelátás tudorai. Mindenki másként látta a problémát. Az EU meg is hasonlott ebben az ügyben. Elindult a kétsebességes Európa kialakulása. Az EU – Orosz szembenállás csak színesíti a megosztottságot. A „nagyon félők” (Lengyelország, és a Balti államok) eredményesen fokozzák a feszültséget, és ebben hajlandók Európa elárulására is. Az Ukrán ügyet sem elnyelni, sem kiköpni nem tudjuk. Rosszul állunk ezekben a folyamatban.

A világháborúk okaként egykor azt tanultuk, , hogy  „befejeződött a világ gazdasági felosztása, és elindult a harc az újrafelosztásért. Ennek ezernyi jele van. Atomháború nem várható. Ám nem tudjuk, hogy milyen „hibrid megoldások” vannak a vezérkarok asztalain. Lehet, hogy a társadalmak vezetésében újszerű megoldásokra van szükség? Az biztos, hogy ilyen világhelyzetben a haldoklik minden demokrácia. Valami újra van szükség.

Magyarország élen jár a gyűlöletkeltésben, a „demokraták tudatának” a lerombolásában. Tegyük fel a kérdést. Lehet-e demokrácia ott, ahol eredeti tőkefelhalmozás zajlik? A mi demokráciánkban a homokozóban csak a szervilisek, a családtagok és természetesen az egyházak[13] „rúghatnak” labdába. Nem vagyok képzavaros. Igen fociznak is benne, és hiába fújja szél a szemünkbe a homokot. Csak nyeljük a könnyeinket, mert demó-demokráciánk van. A törvényhozó, és a végrehajtó hatalom, nem csupán informálisan, hanem rendszer szinten is egyesült. Ehhez kiváló hátteret biztosít a „Propaganda Minisztérium”, és a „le”- monopolizált tömegkommunikációs rendszer. Látjuk azt, hogy a nagy fiúk, a rokonok, büntetlenül csinálhatnak bármit. A másik oldalon, akin rajta van az ellenség stigmája: halott ember. Egykor volt hóhérunk, halálbüntetés, most az ellehetetlenítés zajlik. Ugyancsak rendszerszinten.

Ami a tömegkommunikációban függetlennek tűni, - az nem magyar. Egy nagytőkés csoport, profit érdekei realizálása érdekében ellenzéki szerepet játszik. Üzlet ez is. A látszólagosság fenntartása a hatalmi centrum politikai érdeke is.

A leírt folyamat kétirányú. Látható a globális világ széttöredezése, és a részek homogenizálódása. Az egyik a demokrácia agyonmosott, és állandóan újra fogalmazódó monokultúrája, - mint globális imperializmus.  A másik a vallási alapon zajló bezárkózás, a dzsihád, a szent háború mindenki ellen. Mindkettő az egységesedő társadalmak irányába mutat. Az egységben elveszítjük identitásunkat, míg a megosztottság állandósult háborúkhoz vezet. A hadviselés követelményei szerint befelé egységesnek lennünk, hogy kifelé erőt tudjunk mutatni. Ez akkora ellentmondás, amivel Európa nem tud megküzdeni. Különösen úgy nem, hogy egykori szövetségese, Amerika is nyomás alá helyezte, és megakadályozta az Egységes Európai Gazdasági Tér kialakulását, mert ennek a határai az Urálig terjednének. Ezzel padlóra küldte gazdasági versenytársát is. ÉS! Itt van az újabb hidegháború.

Ilyen körülmények között nehéz plurális világról beszélni. Nincs ember, aki képes lenne a sokszínűségben, és a gyorsan változó folyamatokban meglátni a kapcsolatokat, a determinizmust, és főleg nincs olyan, aki prognózisokat tudna állítani. Nincs ember, aki képes lenne áttekinteni a világban zajló folyamatokat. Pedig szükség lenne rá, mert magunkon érezzük a globalizációt. Jó lenne kihasználni az előnyeit, és lenullázni a káros hatásait. Ehhez viszont szükség lenne egy plurális megközelítésre. Ám erre kevés esélyünk van. Magyarországon az „áruházi logisztikus” többet kereshet, mint egy egyetemi tanár. Nincs szükség tudós főkre, főleg nincs „látó” állampolgárokra. Velük nem működhet az il-liberális feudál-demó-demokrácia. De a kereszténydemokrácia sem.

A világ antipluralista irányba fejlődik. Sorra jelennek meg a diktatúrák. A folyamatos harci készültség kiváló lehetőséget teremt egyeseknek arra, hogy megszilárdítsák hatalmukat.

Olyan mértékben egyszerűsítik le a világot, hogy mindenki megértse. Ott vannak az ellenségeink, és itt vagyunk mi. Itt vagyok ÉN, a vezetőtök, és megmutatom a jövőbe vezető utat. Máris kész a diktatúra receptje. Hol is? Igen a demokráciákban.

Diktatúra a jövő gyilkosa

Azzal nyitottam, hogy a pluralizmus az emberi létezés, az evolúció kiteljesedésének a forrása. A világ változásaira kettős választ adhatunk. Egy leegyszerűsítő autokrata személyiség eszement vízióival, és vagy a közösségekben rejlő tudás kibontásával. A pluralizmus utat jelent az emberi jövőhöz, a szociális és a természetes rendszerek evolúciójával. A plurális evolúció kielégíti a többszintű társadalom szükségleteit. Ráadásul egy gondolkodási, probléma megoldási verseny eredményeinek a felhasználásával.

A diktatúra konzervál. Megöli a kreativitást, a kezdeményezéseket. Mi most visszaléptünk a feudalizmus, a provincializmus, és az úri Magyarország irányába. Az Idő múlásával nőni fog a lemaradásunk, és hogy mi várható, az egy Európai Szabályrendszer részeként fog körvonalazódni. Változni? Felesleges hősködés összeomlásra, Csaucseszkuéhoz hasonló végjátékra gondolni. Egy buta, és álságos kompromisszum várható.

Az életképes emberi jövő formálásához szükség van a pluralizmusra. Ez a hajtóereje a szociális, és a természetes rendszerek fejlődésének. A pluralista evolúció a több szintű, és nyílt kimenetű társadalmi fejlődés szabályzója. Teljes komplexitásában mérlegelhető helyzetbe hozza az ismert, és egymásnak is ellentmondó alternatív válaszokat. Biztosítja ez erőforrások hatékony elosztását, és védelmét a pazarlással, és a lenyúlással szemben. A pluralizmus azt is jelenti, hogy felismerjük lehetőségeinket, melyekhez számos jó, és ellentmondásos, alkalmanként rossz kimenet is tartozik, és ezek között nincs abszolút jó, de rossz sem. Ám adott a lehetőség a folyamatos korrekcióra.

Az egyének szempontjából, az önszabályozás előérzetükhöz kapcsolódik. Minden jövőbeni eseményhez –alternatívához - egy érzelem, mint előérzet kapcsolódik, amelyet vagy elfogadunk, vagy elutasítunk. A bizonytalanság szükségszerűen teremti meg a plurális rendszer kialakulását, amelynek lesznek konfliktusos pontjai, ám előérzeteink segítenek ezek csökkentésében. Konfliktusmentes jövő nincs, de a tudás, a gondolkodás, az alternatívák mérlegelése segít romboló hatásuk csökkentésében. 

Az aggodalom és a bizonytalanság keveredése a pluralizmussal, három alternatív választási lehetőséget teremt. Visszatérést a diktatúrába, belezuhanást a nihilizmusba, vagy teljes szembenézést a bizonytalansággal. Kreatívan válaszolni a kihívásokra, és így létrehozni egy alternatív jövőképet.

A diktatúra, a zárt társadalomban keresi a bizonyosságot, és ez lesz a totális hatalom legfőbb biztosítéka. Az emberek nehezen viselik a bizonytalanságot. Meg is teremtik a magukét: fegyverekkel, vallásos hittel, nacionalista politikai rendszerekkel. Ezek irányt szabnak az emberi gondolkodáshoz. Szabályokat teremtenek a szociális érintkezéshez, és egyértelmű kommunikációra törekszenek. Nincs kettős beszéd, nincs szükség egyéni értelmezésre, választásra. Adottak a magatartásszabályok a saját „fajtájúak” között, és az idegenekkel szemben. Elutasítják a multikulturalizmust, és azon vannak, hogy homogén társadalmat hozzanak létre. Nálunk a kereszténység lenne a homogenitás alapja. Az emberek nem is sejtik, hogy a kereszténység is mélységesen megosztott.[14] Ebbe a gondolati körbe nem fér bele az a tény, hogy nagyon gazdag, és fejlődő országok, mint az USA, Oroszország, Kína multikulturálisak. Arról már szólni sem érdemes, hogy hányan vannak hívő keresztények, és mekkora a száma azoknak, akik valamilyen előnyök megszerzése érdekében játsszák meg magukat. A hazai viszonyokat tekintve többen vannak azok, akiknek a vallás nem jelent semmit.

A pluralizmusra úgy tekinthetünk, mint a komplexitás forrására, az állandósult bizonytalanságra, a két és többértelműségre, a környezeti változásokra történő reagálás, az evolúciós változások bölcsőjére.

A totális gondolkodás ebben az értelemben antiplurális monizmus - erővel, hatalommal szerzett jogokkal, anyagi érdekeltséggel, és tisztán definiált diktatórikus célokkal ahol mindennek egy oka van, ami filozófiailag, és minden szempontból nonszensz. Jellemzője a konzervativizmus, az egyirányú alkalmazkodás, és a lezárt szociális fejlődés. Ilyen volt a fasizmus, a szocializmus, és ilyen irányba tart ma Magyarország. Egyszer majd nevet is kap ez a társadalmi konstrukció.

A „megoldás” is előttük van. Szigorú szabályozottság a szociális szférában, és hatalmilag befolyásolt verseny a gazdaságban.

 A pluralizmus, és a bizonytalanság kiküszöbölése

                A kormányok az összetartás és együtt-gondolkodás érdekében a nézeteltérések kiküszöbölésére törekszenek. Ha nincs belső vita, akkor konfliktusok sincsenek, mert nincs, ami megosztaná az embereket. Az egyetértés befolyásolja a társadalmi párbeszédet, ami hatással van az egyének pszichológiai állapotára. Az együtt-gondolkodás egységes igazságérzetben összegződik. A nézeteltéréseket hazafiatlanságnak minősítik, és képviselőit kirekesztik maguk közül.

                A Szovjetunióban, Németországban, Kínában, az egységes közgondolkodás feltételeit politikai propagandával alakították, és a másként gondolkodók kíméletlen elnyomásával, megsemmisítésével támogatták. Hitler, és Mussolini is felhasználta Gustave Le Bon tömeglélektanát.[15]

Nagy társadalmi megrázkódtatások is alakítják a totalitárius gondolkodás kialakulását. Szinte az egész világot körbe fogta a „szeptember 11” történése, az ikertornyokba csapódó repülőgépek, és a rombolás látványa. A világ szembe találta magát Bin Ladennel, és aki egy kicsit is feszegetni merte az USA felelősségét a történtek kialakulásában, az mind kishitűnek, hazafiatlannak, mazochistának, sztálinistának, fasisztának, és szívtelennek lett minősítve. Magyarországon is. Emlékezzünk Csurka Istvánra. Abban a szituációban, amikor mindenki egységesen fenyegetve érzi magát, drasztikusan csökken a félreérthető megnyilvánulások aránya, és kialakul az események egységes minősítési rendszere. Ez átitatja a teljes politikai sprektumot, és az autoriter vezetők megnyilvánulásaival karakterisztikus jellemzőket mutat.

Az állami propaganda önös politikai célok érdekében elő is segítheti hasonló drámai szituációk kialakulását. Emlékezzünk:

• a Reichstag felgyújtására, ami után véres leszámolást indítottak a nácik az ellenzék ellen.
• Gondoljunk a Gleiwitzi rádióadó elleni támadásra, amikor lengyel egyenruhába öltözött németek elfoglalták a határ menti kisváros rádióállomását. Ez elegendő okot szolgáltatott Lengyelország megtámadására.
• a Tonkini incidenst az USA provokálta ki, és elkezdett egy totális háborút Vietnam ellen
• Irakban hiába keresték a tömegpusztító fegyvereket az amerikaiak.
• az arab tavasz kirobbantása a demokrácia exportját célozta, és Európa meggyengítésére irányult.
• Ukrajnában a Majdanon orvlövészek vadásztak az emberekre, amit aztán rákentek a regnáló vezetésre. Sikerült kirobbantani egy polgárháborút, aminek egyhamar nem lesz vége.

Ilyen provokáció (jól felépített propaganda bevezetője) volt a Magyarországot elérő első nagy migrációs hullám, amit a felelősök - elfeledve azt, hogy rendészetileg mi lett volna a szabályos, - ráeresztettek a fővárosra. Látványukkal sokkolták az embereket. Sőt! Korlátozták a tovább utazásukat, ezzel tartós látványosságot teremtettek az ország egészének. Az ott felvett képeket később magyarázatul, emlékeztetőül is felhasználták pártpolitikai érdekek érvényesítése érdekében. Megteremtve, és fenntartva a félelem légkörét. Innentől kezdve a mindenkit megerőszakoló migránsokkal terrorizálták a lakosságot. 

A felülről lefelé irányuló manipulatív propagandára az érintettek köréből válasz is érkezik. A félelem hangja. A kiszolgáltatottság, a várható anyagi, erkölcsi, fizikai veszélyeztetettség, a tehetetlenség, a védtelenség érzése. Az állampolgárok az államtól várnak segítséget. Egyszerű emberek tömegéről van szó. Számukra az állami média nap, mint nap szállítja a borzongást. Azt is elmondja, hogy mi ez. Támadás. Harc a magyarok ellen. Azok ellen, - Ellenünk - akik mindig Európa megmentői voltunk. Benne van a történelmünkben. Mindig harcoltunk. A törökök ellen, az osztrák császár ellen. Győztünk. Fennmaradtunk. Roppant leegyszerűsített szituációkat látunk. A jó, és a rossz harcát. Rajtunk kívül mindenki rossz. Az ellenzék is, mert az is a támadók, a migránsok mellé állt.

A totalitárius válasz egy paradigma mentén gazdagodik. Ott vannak ŐK és itt vagyunk Mi. Minden médium ezt sugallja. Végtelenül leegyszerűsítve, mert az emberek nagy része nem képes értő olvasásra. Őket képekkel sokkolják. Európából, a világból. Nem számít, hogy igaz, vagy nem. A fő szempont, hogy hihető legyen.

Eltűnik a problémahelyzet plurális, sokoldalú megközelítése. Fel sem merül, hogy szabadságharcaink, és forradalmaink után nagyon sokan Törökországban, egy iszlám közösségben találtak új hazát. Senki sem gondolkodik el azon, hogy hazánkban sok iszlámvallású ember dolgozik becsülettel, és hogy az iszlám sem egységes, és a migráció hozzátartozik az emberiség történetéhez. Magyarországról is hullámokban áramlott ki több millió ember. Napjainkban is 600.000 ember kényszerült elhagyni hazánkat. Nem. Nincs szükség ilyen sokoldalú megközelítésre. Nincs szükség erre a gondolkodásra. Elbizonytalanítaná az embereket. Nekik a bizonyosság kell.

A politikai harc szavazatokért folyik. A pártoknak meg kell találni azt a közösséget, aki rájuk szavazhat. A populista pártok a tanulatlan, az elvont gondolkodásra képtelen, egyoldalúan tájékozott emberekből táplálkoznak. Azokból, akik félnek. Ellátják őket bizonyossággal. Megvédünk, és gondoskodunk rólatok. A többi hazaáruló párttal szemben is. Mi a hazánkat és nemzeti érdekeinket védjük. Feketén. Fehéren.

Az antipluralizmus jellemzői, és kialakításának feltételei

Az antipluralizmus fizikai, érzelmi, és kognitív szintje

                Az anti pluralista agymosásnak három szintje van. A fizikai fenyegetettség; a félelem állandósítása; és egy végtelen módon leegyszerűsített probléma-megoldási rendszer.

                A fizikai fenyegetettség kialakítása biztonsági szükségleteinkhez köthető. Ehhez elég erőszakos megmozdulások, tömegjelenetek bemutatása, - határról, keleti pályaudvarról, Európából. Hírek gyerekek, nők megerőszakolásáról, az Iszlám állam akcióiról, terrorizmusról. Lebegtetni kell a lehetőséget, hogy mi magunk is sorra kerülhetünk. Ha nap, mint nap ezt látjuk, olvassuk, halljuk, el is hisszük. Ezen a területen a legkönnyebb leamortizálni az ellenzéket, - a hazaárulókat, - mert ők a terroristák segítői.

Magyarország lakossága különösen érzékeny a zsidózásra. A keresztény ezt elítélik, ezért közvetett módon kell a problémát megoldani. Ennek a szerepnek a betöltésére kiválóan alkalmas Soros György, akinek a nyitott társadalomról szóló nézeteit nem nehéz félremagyarázni. Mivel az érintett leendő szavazók sík buták, el is fogják hinni.

                A félelem generálása könnyen megy. Mindenkinek van oka félni. Félni attól, hogy megerőszakolják, fizikailag bántalmazzák, a migránsok elveszik a munkahelyét, betegségeket terjesztenek. A félelem blokkolja a problémamegoldást, beszűkíti az észlelést, és harcra késztet az ellenség ellen, akik könnyen azonosíthatók: a migránsok, és védelmezőik.

                Kognitív területen az egész folyamat egy leegyszerűsített problémamegoldáshoz vezet. A fenyegetettség, a félelem, a küzdelemre történő felkészülés egyoldalúvá teszi a szituációk értelmezését. Ott vannak a rosszak, és támogatóik. Itt vagyunk MI, mellettünk pártunk, és kormányunk, aki megvéd minket bármilyen ellenségtől.

Az egyszerű embereknek fogalmuk sincs a világ dolgairól. Nem látják a globális folyamatokat, a kapcsolatokat, elfelejtik azt is, amit az iskolában tanultak. Készen kapott sémák, fekete-fehér modellek alapján látják, és értelmezik a világot. Ez lesz az ő bizonyosságuk a bizonytalanságban. A kormánynak nincs más dolga, mint fenntartani ezt az érzést, és megmentőként fellépni MINDENKIVEL szemben.

                Van ennek a rendszernek egy hozadéka. A politika biztonsági szolgáltatást nyújt a lakosság számára. Ezt erőszakszervezetek segítségével oldja meg. A diktatúráknak saját védelmük érdekében is erős rendőrségre, katasztrófavédelemre, honvédségre van szüksége, amit az ügyészség, és a bíróság támogat. A fenyegetettség megfelelő okot, és indokot szolgáltat ezek megerősítéséhez. A rendszert egy jól felépített hazafias honvédelmi nevelés támogatja, ami a fiatalok körében zajlik, és a diktatórikus jövőt erősíti.

A félelem és a fenyegetettség megjelenése a mentális folyamatokban

                A külső fenyegetettséggel növekedésével párhuzamosan nő az emberekben az aggodalom. Nő az érzelmi nyomás, és állandósul a lehetséges jövő latolgatása. Mivel a kiindulási tételek egyértelműek, a jövőkép is hasonló lesz hozzá. Sötét, borongós, és veszteségekkel teli. Az emberek nem erre vágynak, ezért azonnali cselekvésre ösztönzik vezetőiket. Ők mindent megtesznek azért, hogy egy szebb jövőt vizionáljanak. Abban nincsenek migránsok, idegenek, és belső ellenség sem. Ott a határzár, itt szájzár. Ott fizikai erőszak, itt lelki terror, megbélyegzés. Ne feledjük. Az emberek – a lehetséges választók - nincsenek abban a helyzetben, hogy megítéljék a valós veszélyt, hogy elemezzék, és értékeljék a helyzetet. Nincs is idő megvitatni, hogy a veszély valóságos, vagy virtuális, és van-e döntési alternatíva. Vezetőiktől azonnali választ várnak, mert úgy érzékelik, hogy az ellenség már berúgta az ajtót. Nem kopogtatott, nem csengetett, ránk tört, mint történelmünkben oly sokszor előfordult. Mi nagyon európaiak vagyunk, és védjük egész Európát. Önmagától, vezetőiktől is. Mert az igazi vezér az most is magyar.

                Vezetői feladat magas szinten tartani a fenyegetettség érzését és a végletekig leegyszerűsíteni a szituációt, hogy a kocsmában is mindenki megértse, és azonos módon lássa. Mivel nincs véleménykülönbség, mindenki cselekedni akar. Olyan településeken is, ahová magyar ember sem vágyik. Nem hogy migráns.

                A félelem különleges érzés. Összegződik benne a testi-fizika, az érzelmi, és a kognitív elem. A bizonytalanság, és a lehetséges veszteség veszély-érzetet generál, amire reagálni kell. Elsődlegesen, és mindenek előtt. A félelem lezárja az emberek észlelést. Nem létezik más, csak amit magukra vonatkozóan érvényesnek tartanak. Az evolúció oldaláról nézve a dolgot, ez természetes dolog, mert a TÉT az egyén túlélése. Észlelésünk is koncentrálódik, szelektív lesz, mert a veszély forrására irányul. Ezen kívül minden más lényegtelennek tűnik. A Vezér, és törzse ennek fedezete alatt bármit megtehet. Lophat, csalhat, hazudhat, semmi sem fogja elérni az emberek ingerküszöbét, mert észlelésük szerint ők az életükért harcolnak. A választások előtti botrányokat észre sem véve harcoltunk a migránsok ellen, mert mindenki más összeesküdött ellenünk. Soros és az Unió, és az ENSZ is. Meg a sok külföldi bajkeverő, akik a civileket támogatva akarják felszámolni függetlenségünket, sőt! Magyarságunkat.

Válasz a pluralizmusra, és a félreérthetőségre

                A pluralizmus szükségszerűen jön létre összetett dolgok, események bizonytalansága, és többértelműsége esetén. A társadalmi jelenségeknek nincs egyértelmű meghatározottsága, kimenete. Az emberek észlelésének, ítéletalkotásának egyedisége, személyessége tovább bonyolítja a megértést. Mindenkinek joga van úgy látni a világot, ahogy tapasztalatai, tudása, szakértelme diktálja. Nem vagyunk egyformák, és a bennünk rejtőző különbözőség árnyalja kommunikációinkat is. Pluralizmus esetén jól el van egymás mellett a sokszínűség, és ehhez a kellő tolerancia. Mindenkit olyannak fogadunk el, amilyennek látjuk.

A problémamegoldásban korlátos személyiségek a végletekig leegyszerűsített modellekben gondolkodnak. Kiszámítható módon reagálnak a kétértelmű, a strukturáltalan szituációkra. Aggódásuk, félelmük akkor fog lecsökkeni, ha az adott problémát sikerül egyértelmű meghatározottságúra redukálniuk. Ehhez jól bevált sémákat használnak, amire referenciáik is vannak. A folyamatokat láncszerű blokkokra osztják, a blokkoknak egy bemenete, és kimente van, ami eltünteti a kétértelműséget, és a bizonytalanságot.

A vezetők akkor járnak el „helyesen” ha maguk is ilyen egyértelmű kommunikációs rendszerekben gondolkodnak, kiszolgálva követőik gondolkodásmódját. Az a személy, aki nem képes átlátni a szituációt, és ehhez nem kap sorvezetőt, az egészet ráhelyezi egy benne rejlő hálózatra, és ettől kezdve észlelési rendszere lezár minden más információs forrás előtt. Mondhatjuk azt is, hogy mindenről ugyanaz jut az eszébe. Mint Mórickának.

A totális rendszerekben az emberek készen kapják a sémákat. A plurális megközelítésre keveseknek van lehetősége, mert a kommunikációs források a politikai monopólium részeként funkcionálnak, és - a kormányok szócsövei. Óriási tévedés azt hinni, hogy állami támogatás (hirdetések) nélkül fenn lehet tartani „független” médiákat. Az egész rendszer egy stílusgyakorlat: hogyan lehet ugyanazt ezerféleképpen eladni úgy, hogy a „hívó” szavak mindenhol azonosak legyenek. Centralizációval, és egy kézben habonyizálódott média társadalmi rétegek célzott megdolgozására irányul.

A komplexitás csökkentésére irányuló kísérlet, a zárt gondolkodású személyiségek jellemzője. Az autoriter, és intoleráns ember, amikor kétértelmű, összetett szituációval találkozik, kényelmetlenül érzi magát. Küzd ellene, és keresi a gyors, és könnyű megoldást, minimalizálja az összetettséget, fekete-fehér formációkban gondolkodik. Létezik ennek a folyamatnak egy kulturális dimenziója is. A tudás, a felkészültség, a tapasztalat, a szintetizáló képesség hiánya, ami így együtt, de külön-külön is jellemzője lehet bizonyos embereknek. Az információk hiánya csak ront a helyzeten. A zárt gondolkodású ember megtalálja azt a forrást, ami megfelel neki. A diktatúrák célzottan szolgálják ki őket. Magyarországon a helyi lapok nagy részét egy központban írják. Az emberek el is hiszik, amit azokban olvasnak, mert a médiák, az állami TV csatornák, rádiók is hasonló tematikák szerint működnek. Ugyanazok a hívó szavak köszönnek vissza minden forrásból. Az így „bekerített” emberek ezen a kerítésen keresztül látják a világot. Egy manipulált, virtuális világot. Számukra ez a valóság. Ebben a körben minden egyértelmű. Megszűnt számukra a kétértelműség, nem kell gondolkodniuk sem. Nincs összetett, főleg nincs strukturáltalan probléma. Tiszták a szabályok.

A bizonytalanság és kétértelműség stresszt okoz. Tény az is, hogy nagy információs teher alatt megnő a feszültség. Az emberek ezt nem szeretik, ezért nem is keresnek alternatív forrásokat. Kialakul egy belső rend, és aki így felépítette magát, az látja a világot, a jövőt. Azt is készen kapja. Minden változás, minden más hír megváltoztatja a létezés rendjét. Az autoriter rend, az il-liberális demokrácia konform szolgáltatás az ilyen emberek számára. Az így létrejövő autoriter attitűdök egyrészt homogén életvezetés biztosítanak a közösségek számára. Másrészt a hasonló világlátás szociális egységet is teremt. Aki ezt megsérti, esetleg fellép ellene, biztos, hogy büntetést kap. A többség lenyomja a kisebbséget. Az autoriter attitűdökben benne van az agresszív, a határozott, és elrettentő fellépés mások ellen. Mérlegelés nélkül vállalják a harcot. Nem gondolnak tetteik következményére. Láthattuk ennek jeleit. Most is sokan azt mondják, hogy futball huligánok csinálták a balhét 2006-ban Kossuth téren és a rádiónál. Nem! Ők a Fidesz instruálására elindították a folyamatot, ami magával ragadta az esti sétájukat végző családapákat, fiatalokat, a Kíváncsi Fáncsikat is. Gondoljuk át a történéseket a tömeglélektan oldaláról.

Minden újinformáció egy sztereotip szűrőn megy keresztül. Az észlelési rendszer nem engedi tovább a számára fals információkat. Az intoleráns személyiségek elutasító módon viszonyulnak az új dolgokhoz. Az autoriter személyiség elutasít mindent, ami plurális, ami gondolkodásra késztetné, és mert hasonló kultúrájú emberek között él, mások is megerősítik ebbeli állapotában. Bizonyos helyzetekben úgy néz a világra, hogy automatikusan elutasítja a másságot, mert kaotikusnak, és veszélyesnek látja. Ez elvezet egy reflexszerű totalitárius válaszhoz, ellenséget keres, talál, és üt. Erőskezű határozott vezetést akar. Ezt a reflexszerű, elutasító választ erősíti fel a propaganda.

Azok a pártok, melyek plurálisan nézik a világot, elutasítják az agymosást, és magyarázni próbálják az eseményeket, egy populista autoriter párttal szembeni versenyben automatikusan kizárják magukat a folyamatokból. Azok lesznek a győztesek, akik képesek erre az egyszerűsítésre.

Az autoriter attitűd

Az autoriter attitűdök az emberek életében mélyen beágyazódott tendenciává állnak össze. A tekintélynek oka van, amit elfogadunk, és mintaként jelenik számunkra. Megkímél minket a dolgok, és az események elemzésétől, a gondolkodástól. Egyszerűvé teszi az életünket.  Nem kell alternatívák között választani, nem kell önállóan dönteni, ezért a következmények miatt lelkiismeretünkkel sem kell elszámolnunk. Nincs erkölcsi önvád, és nem kell a jövőért aggódni. A fölöttünk állók, a tekintélyek birtokosai döntenek helyettünk. Elismerjük tudásukat, szakértelmüket, hozzáértésüket, tapasztalataikat, és megbízunk bennük. Látható módon sokan követik őket. Mi vagyunk a többség, miénk a cselekvés lehetősége, az történik, amit mi akarunk, és mert elismert emberek a vezetőink, jó irányba tartunk. Ez evidens a tekintélyek vonatkozásában. Minden általunk elérhető kommunikációs forrás ezt támasztja alá. A hazaárulókat az ellenségeink látják el információkkal.

                A tekintély elv mélyen gyökerezik az emberek attitűdjeiben. Szorosan kapcsolódik személyekhez, vezetői csoportokhoz. Közöttük érzelmi összevetés alapján alakul ki a sorrend. Szívesen írnék racionális összehasonlításról, de személyek között ez nem létezik. A tekintélyekkel érzelmi alapon azonosulunk. Tekintélyük forrása lefedi emberi hibáikat.

„A tekintélyekre szüksége van a társadalomnak, mert egyedül ők képesek reális, és érthető alternatívákat szolgáltatni számunkra. Aki ezzel szembehelyezkedik, zavart kelt a többség fejében. Erre nincs szükség. Nincs szükségünk MÁSOKRA.”

Ezzel máris kész a tekintélyelvű társadalom receptje. Ne feledjük. Gazdag történelmi hagyományaink vannak ezen a területen. Horthy Miklós, Kádár János abszolút tekintélyként élnek tovább a kultúránkban. Erre a vonulatra érzett rá Orbán Viktor is. Nem véletlen a Horthy korszak rehabilitálása.

Kádár elvtárs egy másik vonulat első embere. Mindkét személyre az egyszerűség, és a szolid életvezetés volt a jellemző. Paternalista módon – jó atyaként – vezették Magyarországot. Aki tudja, azt tudja. Orbán Viktor is szegény ember.

A paternalizmus lényegét tekintve puha diktatúra. Mondhatjuk azt is, hogy demokrácia. Volt már ilyen. A szocialista demokrácia. Demokrácia a többségnek, diktatúra a kisebbségnek. Mint napjainkban.

A tekintélyelvű személyiség

                A II. VH után széleskörű kutatások indultak a tekintélyelvű személyiség feltárására. A kérdés úgy merült fel, hogy milyen személyiségjegyek alapján lehet valakire rámondani, hogy tekintélyelvű. Nyílt titok, hogy a kutatások a nácizmus jobb megértése érdekében indultak, és központi elemük az előítéletesség, és az antiszemitizmus volt. A kutatási eredmények erősen vitatottak. Legnagyobb eredményük az volt, hogy elindult egy folyamat, ami az antidemokratikus nézetek szociális hátterét vizsgálta. Így merült fel az előítéletesség, a tekintélyeknek történő behódolás, a projekció problémája.

A vezetéstudomány oldaláról elemezve az helyzetet, természetes, hogy az emberek igyekeznek megkeresni azt a szociális közeget, amelyben jól érzik magukat. Nem az elméletek érik el az embereket – melyeket jószerével meg sem értenek – hanem ők maguk keresik azt a szervezetet, társaságot, munkahelyet, amely visszaigazolja feltevéseiket, és ahol jól érzik magukat. Így választanak a politikai fő-irányok közül is, mert azokban érdekeiket, céljaikat, attitűdjeiket vélik felismerni. A győzelemre ittas politikusoknak ezt kell szem előtt tartaniuk, ha a választói magatartást a maguk szempontjai alapján befolyásolnák. Az emberek immunisak az ideológiák iránt, de azonnal észlelik az őket körülvevő kultúra változásait, mert azok - értékeikkel, hitrendszerükkel, szükségleti térképeikkel - magatartás szabályzóként jelennek meg számukra. A politika erre a szabályzórendszerre hangolódik rá. Szavazatoptimalizálása érdekébe ezt formálja. Minden párt önálló kulturális identitás. Keresztény, konzervatív, liberális, kommunista, nacionalista, jobboldali, fasiszta, és ezek keveréke. Egy jó névválasztás önmagában is feltétele annak, hogy követőik legyenek.

Az átlagember nem ismeri a pártok ideológiáját, programját, ezért elsősorban érzelmileg kötődnek hozzájuk. Lesz egy előérzetük, amely a várható jövőhöz kapcsolódik. A pártok globálisan ezt erősítik. Alapból pozitív érzelmeket generálnak a választók szükségleteinek a kielégítésére a gondoskodás, a szolgálat, a szebb jövő ígéretével.

A szükségletek egyik fontos területe a biztonságérzet erősítése. Igen! Mi megvédünk titeket. Nem kell félnetek. A politikusok legfontosabb feladata egyrészt a félelemérzet generálása, annak bemutatása, hogy mi fenyegeti a választóikat, másrész annak sulykolása, hogy a párt, MI megküzdünk vele. Harmadrészt annak bizonyítása, hogy politikai ellenfeleik ennek ellenkezőjét akarják.

Ezen a szinten a politika analógiákat mutat a vallással. A Hit mellett ott is a félelem és az öröm játssza a főszerepet. A követendő, és a helyes magatartás pedig elfogadott vezetők, próféták, tekintélyek fogják meghatározni.

Az antidemokratikus rendszerekben ezeknek óriási szerepe van. A környezet mindenkiből kikényszeríti azt a magatartást, amivel az egyének – egyéni módon – alkalmazkodni fognak a környezetükhöz. Az emberek menekülnek onnan, ahol rosszul érik magukat, és keresik azt a környezetet, ahol kibonthatják képességeiket. Így működik az elfogadás elmélete, és ez részben választ ad a kivándorlásra, - máshonnan nézve - a migrációra is.

Természetes az is, hogy az emberek alkalmazkodni szeretnének környezetük elvárásaihoz. Így nyer értelmet a Stanfordi börtönkísérlet, amely során egy börtönnek berendezett laboratóriumban önkéntesek véletlenszerűen lettek rabok, vagy börtönőrök. A kísérletről Aronson a következőket írta. „Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban »rabbá« vagy »börtönőrré« vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (»őrök«) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (»foglyok«) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.” [16]

A kísérlet azt jelzi, hogy szinte mindannyian képesek vagyunk a hatalommal való visszaélésre. A környezet, szocializációnk, értékválasztásunk, tapasztalataink kikényszerítik az adott szituációnak megfelelő magatartást. A tradicionális társadalmak hierarchikus rendje, a családon belül a férfiak dominanciája, az erővel történő problémamegoldás rendszere erős szociális táptalajt adnak az antidemokratikus társadalom, szociális rendszerének kialakulásához. Tudomásul kell venni, hogy a magyar vidék értékrendje az elmúlt évszázadokban alig változott, és fogékony a tekintélyi rendszerekre.

Ezzel együtt bajban vagyok, mert paradigmám szerint a tekintély a társadalmi működés feltétele. A tekintélynek alapja van, ami szorosan kötődhet személyekhez, csoportokhoz, szervezetekhez, pártokhoz. A tekintély az emberi kapcsolatokban hatalomként jelenik meg. Ezernyi formája van. Ez a személyes vezetés, a leadership legfontosabb összetevője, a vezetői szerepek váltakozásának a feltétele. Az emberek az együttélés folyamatában megtapasztalták, hogy ki mihez ért a legjobban. Önmagukhoz mérve ki az, aki valamilyen többlettel rendelkezik, amit ők el is fogadnak. A tekintély így válik a csoportmunka szabályzójává.

Probléma a magasabb szervezeti szinteken jelentkezik. Az, ami a kiscsoportokon belül természetes, gazdagodni fog más összetevőkkel. A hierarchiából, és a társadalmi hatalom leosztásából fakadó tekintélyi elemekkel, melyek egy része a szervezeti rend terméke.  Az emberek joggal hihetik, hogy aki a hatalom csúcsaira kerül, az rendelkezik annak feltételeivel. Automatikusan engedelmeskednek nekik. Egy szint fölött a vezetői tekintély PR termékké alakul. A vezetőket is hasonló módszerekkel kell eladni, mint a mosószereket. És lejáratni is segít a propaganda.

 

A tekintélyelvű gondolkodásmód

Kívülállók és bűnbakok

                A csoportot érő hatások közül a legerősebb a fenyegetettség, és a félelem érzése. A csoportokon kívüli ellenség felismerése, azonosítása a vezetők feladata. A csoporton kívüli ellenség egyesíti az embereket, és arra ösztönözi őket, hogy tegyék félre az egymás közötti ellentéteket, hogy egységesen léphessenek fel ellene. Ezen a területen óriási hibát vétett az ellenzék, mert bár felismerték az ellenséget, képtelenek voltak egységbe tömörülni. Donki Hóteként (rendes nevén: Don Quijote de la Mancha) szélmalomharcot vívtak saját félelmeikkel. Kialakult a csoportérzelem, - tegyük hozzá: érzelemcsoport – amelyben a félelem, az elutasítás, harag, a gyűlölet, és az agresszivitás játszotta a főszerepet. Ebben az eloszlásban az egyén is ugyanúgy látja az eseményeket, mint a csoportja. Különösen akkor, ha a médiában ezt sugallják számukra. Aki szembe mer szállni ezzel, azt hazaárulóként bélyegezik meg. Ez a legenyhébb minősítés. Diktatúrákban az érintettek ezt is készen kapják a gyűlöletkampányokhoz.

Ha nincs határokon kívüli ellenség, akkor várni kell, hogy megjelenjen egy belső csoport. Az ezekkel szembeni fellépés képes összekovácsolni a többséget. A belső csoport, nagyon is létező szociális képződmény. A németek a zsidókat bélyegezték meg. Az oroszok a kulákokat, és a zsidókat. Mao és köre az értelmiségben látta az ellenséget. Az USA a kommunistákat állította pellengérre.

Magyarország különleges helyzetben van. A külső csoport migránsokból áll, és Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa érdemelte ki ezt a pozíciót. Epizód szerepekben megjelenik az Európai Unió, és az ENSZ. A belső ellenség heterogén. „Rajtunk kívül” az összes párt, civil szervezet, és közszereplők. Láthatóan van oka félni a szegény, és tudatlan emberek nagy tömegeinek.

A rendszerben fontos szerepet töltenek be a külső csoportok. Velük szemben követelmény az állandósult megosztottságuk, nehogy többségi csoporttá váljanak. Ez olyan veszély, aminek elkerülése érdekében némelyiket támogatni kell. Ennek számos eszköze van. Jelentéktelenségüket média szerepléssel lehet felnagyítani, dolgaikat túlértékelni, hogy maguk is elhiggyék: ők „A” valakik. Állandó jelenlétük a médiában összekovácsolja a többségi csoportot, és mert közöttünk élnek, néven is nevezhetők. Ellehetetlenítésük a jog minden eszközével folyhat. A velük szemben folytatott hazugságkampány lojális rendőrség, ügyészség, bíróság esetén kifejezetten hatékony dezinformációs eszköz.

                Hitlertől is megkérdezték, hogy meg kell-e semmisíteni a zsidókat. Azt mondta, hogy nem, mert újra ki kellene találni Őket. (ettől függetlenül zajlott a holokauszt) Egy Japán küldöttség 1932-ben megjegyezte, hogy a Nemzeti Szocializmus fejlődése maga csoda. Valamit ki kell találni Japánban is, mert náluk nincsenek zsidók.[17]

                A külső csoportot természetes dolgokkal kell jellemezni. Ki kell emelni faji, kulturális jellemzőiket melyek a keresztény erkölcsök alapján elítélendők. A zsidókról mindenki tudja, hogy eluralták a világ gazdaságát, és kizsákmányolnak mindenkit. A migránsok nem szeretnek dolgozni. Az iszlamisták megerőszakolják a nőket. Terroristáik vér-kegyetlenek. Fel akarják számolni kultúránkat, és mind munkaterülő, ingyenélő, és hazug. Nem szeretnek minket, csak az értékeinket akarják, és mert gyorsan szaporodnak, túlnőnek rajtunk. Szokásaik rejtélyesek. A képi megjelenítésükhöz a piszok, a kosz kötődik. Betegségeket terjesztenek, férgesek, vírusokat terjesztenek, ami ellen mi védtelenek vagyunk. A külső csoport pedig támogatja őket.

                A külső csoportból bármikor lehet bűnbakot csinálni. Valami rosszat mindig találhatunk bennük, ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani rájuk. Bűnrészesek különböző bűnesetekben. Támogatják a terroristákat, és maguk is készek meghalni a Prófétáért. Élvezettel ölnek, mert ez által a Paradicsomba jutnak.

Fekete vagy fehér

                Amint egy külső csoportot sikerül azonosítani, akkor eldöntöd, hogy követed, vagy nem. Velük vagy, vagy ellenük. Ha velük vagy, lehet, hogy elárulod a sajátjaidat. Ez olyan döntési helyzetet teremt, ahol nincs alternatíva. Ha nem akarsz áruló lenni, akkor ellenük kell lenned. Ez olyan erős érzelmi hatás, ami bekényszerít az igen és / vagy nem logikába. Minden azonnal fekete lesz, vagy fehér. Ha tagja akarsz maradni a csoportodnak, akkor annak identitásával kell szembe fordulnod a „más”-okkal.

A „MI” egy tipikus csoporton belüli leadership eredménye. A leadershippet itt csoportvezetésként értelmezem. A vezetés stílusát másokkal szemben alakítjuk ki, és leaderré az válik, aki definiálja aktivitásunk célját, filozófiáját, eszközeit, és módszereit. Mindezt a MI tudat alapján teszi, és ezzel az igazság letéteményesévé válik. Az ilyen ad-hoc és sok esetben virtuális csoport vezetője a saját perspektívájából tudja mi az igazság. Ez mások szemében tényszerű információvá válik, és független szemmel, kívülről nézve propaganda. Ebben a rendszerben hol van az igazság? A követők szemével nézve a csoport vezetőjénél. Ez a fekete/fehér logika az autoriter személyiség klasszikus jellemzője. A végeredmény egy sztereotip tendencia lesz, melynek során az érintettek képtelenek elfogadni más alternatívákat, mert egyszerre érzik magukon a csoportnyomás erejét, és a megmásíthatatlan igazság érvényességét. Ha mégis befogadnának valami új plurális tartalmat, azonnal a mások között találnák magukat. Ez ebben a csoportszituációban kognitív disszonanciához vezet, amit az egyének nem képesek elfogadni.

Intelligens emberek is fekete/fehér alternatívákban gondolkodnak, ha nagy rajtuk a terhelés, ezért keresik a legegyszerűbb megoldásokat. Felismerik a másokhoz történő tartozás veszélyét, ezért ők maguk is fehéren, vagy feketén fogják látni a világot. Ez a jól felfogott személyes, és tegyük hozzá egzisztenciális érdekük. Az totalitárius rendszerek értelmiség ellenesek, mert bennük van a plurális kitörés, egy másik, jobb út keresésének az esélye, ami a meglévő hatalmi elit vesztét jelentené. Meg lehet kérdezni, - de csak csendesen – hogy a kormányzat vajon miért preferálja a szakmai képzést a felsőoktatás helyett?

Az emberek nagy része hozzászokik, hogy nem kell vállalnia semmilyen felelősséget, ha követi vezetőjét. Ha döntési helyzetbe kerül, tele lesz aggodalommal, félelemmel. Nem könnyű dönteni sorsszerű kérdésekben, melyeknek több kimenete van. Melyik a helyes. Emberünk elveti a variációkat, és azt a megoldást választja, amit képes racionálisan átlátni. Ha ez csoportokat érint, akkor a sajátját. Velük, vagy ellenük. Ez a leegyszerűsítés illúziókat hoz létre a helyes álláspontról. MI jól látjuk a világot. Ezzel átvágta a gordiuszi csomót. Az ilyen polarizálódott gondolkodás nem követel komplexitást, alternatív megoldásokat. Az aggodalom a plurális megközelítésekhez kötődi. Ez az attitűd a vezetők követésére ösztönöz. Nem kétséges, hogy ebből a nézőpontból a fő gonosz Bin Laden, az USA, Kína, Putyin, a zsidók, a migránsok. Más nézőpontból MI vagyunk azok, de ez nem izgatja a követőket. Szerintük igaz, mert bemondta a rádió, bemutatta a TV és ezt olvassák az újságban. Meg sem fordul a fejükben, hogy egy nagy manipuláció áldozatai. És áldozatok a plurális gondolkodók is. A kérdés az, hogy ki nyer a dolgon.

Behódolás a tekintélynek, és a hierarchiának

                A Nagy Aggodalom idején a félelem felkelti az igényt a megmentőkért. Azokért, aki pontosan megmondják, hogy kivel, mikor, mit kell tenni. Az autoriter attitűd fontos jellemzője, hogy alárendeli magát egy magasabb hierarchiának. Ők ott fenn tanultak, okosak, a javunkat, - sőt – Magyarország javát akarják. Természetes, hogy hallgatunk rájuk. A hatalmi rendszer változatos, és összetett elemekből áll. Ezt az átlagember nem ismeri. A tekintélyi rendszerekben ez leegyszerűsödik. Magába foglalja az erős vezetőt és a követőit, ami jellemző módon egyirányú elkötelezettséget jelent.

A rendszer felépítésének nem feltétele a szociális gondoskodás. A kohéziós erő a követők félelmei csökkentésére irányuló érzelmi támogatásra épül. A szisztéma a késő Kádári korszak atyáskodó feelingjét idézi. Hazafias szózatokra épül. Újdonsága, hogy szigorú büntetésre számíthatnak azok, akik kritizálni merik, és mert az ügyészség, és a bíróság a hatalom csúcsait képviseli, az érintettekkel szemben elindul egy jogi procedúrára épülő egzisztenciális, és erkölcsi ellehetetlenítés. Ők az új „politikai” elítéltek. Demokráciában ilyen nincs. Mindenki tudja az „igazságot”, és féli is a hatalmat.

Idővel megjelenik a hierarchia minden hibája, a merevség, a hatalom centralizációja, az elkötelezett tudatlanok rendszerbe állítása, a bürokrácia túltengése, kegyencek úrhatnámkodása, a kreativitás és a másság eltűnése.

Eltűnik az intézményi demokrácia, ugyanis a nyitott, demokratikus struktúrák belső versenyt, kaotikus viszonyokat teremtenek, amire nincs semmi szükség. Megjelenik a személyi koordináció, megjelenik az akarati szabályozás, eltűnik a tradicionális rend, személyre szabottak lesznek a szabályok, és „arca” lesz a respektnek. A demokrácia egyre inkább szociális díszként jelenik meg. Mazsoretté válik az ellenzék, a sajtó, civil szervezetek. Bohócoknak is nevezhetjük őket. Megjelennek a „celeb típusú” politikus megmondó emberek.

                Történelmi tény, hogy a diktatúrateremtési folyamatban Hitler rendkívül konstruktív volt. A náci Németország komplett forgatókönyvet adott az autoriter manipulációkhoz. Hitler, mint nemzetmentő leader jelent meg a németek előtt. A nők különösen szerették, és rajongtak érte. Mint szónok, kiváló vizioner volt. A tömeglélektan gyakorlati érvényesítésével óriási hatást gyakorolt a németekre. Ehhez kiváló helyszínt adott a Nürnbergben a Birodalmi Pártgyűlések Területe. Nálunk a szŰk zárt terek adják a magasztos közösségi érzést: sokan vagyunk. Mi vagyunk a többség.

                Annak a leadernek, akinek már van hatalma, és jelentős a népszerűsége, különösen hasznos dolog a háború. A háború karizmát épít. Ehhez elég a virtuális is. Magyarország több fronton mindenkivel hadban áll. Nemzetvédő harcként láttatja az Európai Unió demokratikus színterein folyó érdek összeütközéseket és plurális módon zajló politikai csörtéket.

                A szociálpszichológia irodalma bőséges kutatási eredményeket szolgáltat a konformitás dinamikájáról. A behódolástól az azonosulásig terjedő skálán. Minél nagyobb a veszélyérzet, annál nagyobb lesz a kötődés a vezéri eszmékhez. Ahogy egyre nagyobbnak érezzük a hatalom erejét, úgy növekszik az azonosulás mértéke. Tegyük hozzá. Ki az, aki a növekvő áradattal szembe mer helyezkedni. Azonnal az ellenség soraiba állítják, és különös gonddal lőnek rá sortüzet. Össze sem lehet számolni, hogy a „hazugsággyár” hány emberbe kötött bele, és áldozta fel az erkölcsi ellehetetlenítés oltárán. Megjelenik a kollektív projekció. Ez ellen védtelenek az emberek. Magyarországon biztosan. Ugyanis az intézményi, és hatalmi rendszer is rájuk mozdul.

A MI tudat létrehozása

                A Mi tudat a csoporton belül jön létre, ezzel válik el környezetétől. A megkülönböztetés a csoport identitására épül. Az identitás komplex jelenség, mert megjelenik benne a vallási, az etnikai, a nemi, és számos más összetevő, ami alkalmas arra, hogy a környezetünktől, másoktól megkülönböztessük magunkat. Tőlük. Esetünkben Ők lesznek azok, akik a fenyegetettség megtestesítői. Ez a leegyeszerüsítés elfedi azokat a különbségeket, melyek egyébként jellemző lehet rájuk. A külső csoportok, közös ellenség képében jelennek meg. Identitásuk ilyen sommás megjelenítése a politikai vezetők feladata, amit a propagandisták széles körben, változatos módszerekkel jelenítenek meg. Ugyanolyan fenyegetettség érzetét fogj kelteni egy menekült gyermek, nő, mint egy ISIS harcos. Ez a cél. Felnagyítani az ŐK arányát. Kialakul az autoriter attitűd, amelynek lesz különleges pszichológia dimenziója. Félnünk kell tőlük. Adott közösségen belül nem vállalkozik senki sem szociológiai alapú plurális megközelítésre. A csoportok MI és az egyének ÉN tudata azonos jellemzőket fog mutatni. Az így autoriterré vált emberek nem is akarják másként látni Őket, mert akkor a nők, a gyerekek, a betegek, a sebesültek iránt véletlenül szánalom ébred bennük, ami elerodálja a MI tudat által generált egységes megítélést. Nincs szükség érzelmeik differenciálására. Számukra a világ, a szociális környezet így lesz objektív elemmé. Ezen nincs mit gondolkodni. Így kell elfogadni. Az autoriter személyiség nem elemezi motívumait, érzelmeit, gondolkodásmódját. Tevékenysége a kollektív észlelésen alapszik. Nem érdekli, hogy a világ összetett, és vele szemben egyszerű érzelmeket fejez ki. Ezek sajátossága, hogy keverednek egymással. Esetünkben az alapérzelmekkel rokon szociális érzelmek jelennek meg a MI tudatban. Előítéletességük telítve van félelemmel, undorra, haraggal, gyűlölettel, és velük, másokkal szemben hazafiságát hangsúlyozza, és bár nem teheti meg, de fizikai megsemmisítésüktől sem riadna vissza. Isten nevében egy másik vallás összes képviselőjével leszámolna. Volt erre is példa Európa történelmében. Sajnos van is, mert Ukrajnában a töréspont a keresztény ukránok, és az ortodox oroszok között formálódik.

                A MI tudat jellemzője a konzervativizmus, a kívánatos biztonság manifesztálása, és csoporton belüli állandó szerepelosztás. A konzervatív életérzés erős ragaszkodás a meglévő rend fenntartására, ahol nincsenek „mások[18]”. Mindent elutasít, ami ezt felboríthatja. Saját érdekrendszere alapján osztja fel a világot, amely minden tudományos módszertant felülír. Így osztja fel a világot demokratikusra, és antidemokratikusra, ami ellen harcolni kell. A csoporttagok számára nevesíti is az ellenségeket.

A hazugsággyár

                A kollektív tudat kialakításának fontos, ha nem a legfontosabb eleme a hazugsággyár. Ez alapesetbe véletlenszerűen helyez el különböző cikkeket „jobb lapokban” időnként hivatkozik is rájuk. Nem baj, ha senki sem olvassa. Jellegtelen címek, buta tartalommal. Ám azonnal élesítik az így elhelyezett információs aknákat, ha szükség lesz rájuk. „A 2018-as országgyűlési kampány során egyetlen közös kútfőből, tudatos menetrend szerint, időzítve terjedtek a kormányérdekű fakenews-ok. Pár nap alatt bevonva a kormány közeli trash-médiától (Lokál, Ripost) a valaha jobb napokat látott sajtón át (Origó, esetenként Mandiner) a hagyományos (Magyar Idők, Pesti Srácok) és a trendi-altright (888) kormánybarát médiát, sőt adott esetben a kereskedelmi bulvártévét (TV2) is, összesen akár 1-1,5 milliós olvasótábort is elérve. Ezután következhet egy fölháborodott kormánypárti sajtóközlemény és/vagy parlamenti felszólalás, amiről megint csak tudósítani kell. Ha elült a botrány, hónapokkal később újra elő lehet venni a korábban szétcincált sztori maradványait, és kezdődhet az egész az elejéről, adott esetben egy már elvesztett sajtóper után is… Vonának ez az esete kiválóan modellezi a propagandagépezet működését: az egy központból, adott esetben egy teljesen komolytalan bulvárlapból – máskor pedig alig olvasott, impresszum nélküli blogokról – pár órán belül, de legföljebb másnapra vírusként szóródó tartalmakat. A másodjára / sokadjára közlők saját értesülést” csak elvétve fűznek a szemlézett hírhez, legtöbbször az átfogalmazással sem bíbelődnek, sokszor pedig még a cím is ugyanaz marad több tucat sajtótermékben.”[19]

                Bár az érintettek megnyernek minden pert, de a kormány (a választók) pénzén üzemeltetett hírforrások ezt könnyedén kifizetik. A magyar bíróságok elég alacsonyan áraznak erkölcsi hátrányok okozásakor. A magam erkölcsi alapállásával egyedül azt nem értem, hogy honnan van ennyi aljas – vagy buta? – kommentátor, újságíró, politikus, akik képesek tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazudni, és félrevezetni egyszerű embereket

                Legyünk Őszinték. Az ellenzék is elindította „fake news” gyárait. Ám hírei kevesekhez jutottak el. Ez is inkább csak a közösségi portálokra terjedt ki, és egy hamis képet sugallt az ezt megosztók között. Sokan vagyunk. A valóságban zárt közösségeken belül terjedtek a hírek, és nem voltak összemérhetők a közszolgalati média terjedési határaival.

 

Egyszerűség, és bizonyosság

                A totalitárius gondolkodásmód paradigmája viszonylag könnyen leírhat. Egyszerű, mint az ék.

A külső csoport bűnbak: minden problémánk okozója, jövőnk rombolója, fenyegetettségeink forrása. Egységesen, és mindenki számára azonosíthatóan kell megnevezni.

A problémamegoldásnak nincs alternatívája. Választhatunk a jó/vagy a rossz között. Közöttük nincs átmenet, az egyiket automatikusan, minden mérlegelés nélkül el kell utasítanunk, mert keresztény kultúránk, országuk fennmaradása, lelki békénk, gyermekeink jövője a tét.

A hatalom hierarchikus centralizációja a fenyegetettséggel szembeni egységes fellépés miatt szükséges. Ez kiterjed a törvényhozói, és a végrehajtó hatalom egyesítésére, és egy központból történő irányítására.

Fontos a kommunikációs csatornák tartalom-szolgáltatásának egységesítése, mert az információk sokszínűsége csökkenti a MI tudat erejét, és ne feledjük, hogy a tömegkommunikációt önálló hatalomként szokás értelmezni. Egy politikai rendszeren belül nincs szükség a hatalom megosztására, mert az elerodálja a cselekvési egységet.

A belső ellenség megnevezése kifejezetten fontos mert jó, ha mindenki tudja, hogy kik támogatják Őket, az ellenségeinket, hogy velük minél kevesebben vállaljanak sorsközösséget.

Az emberek meggyőzésében az érzelmekre kell hatni. Tudomásul kell venni, hogy választópolgár alultájékozott, és racionalitása erősen korlátozott.

Ki kell dolgozni a hívó szavak rendszerét, amit minden megszólalás alkalmával, minden médiában használni kell. Ez így mélyen beépül az emberek észlelési rendszerébe, és segítenek abban, hogy egységesen, és a kívánt módon lássák a világot.

A populizmus, az érthetőség és a szavazat optimalizálás miatt fontos. Ezzel az alacsony intelligenciájú, és műveletlen tömegek is megszólíthatók.

A vezér kommunikációjában bátran használja az ÉN szót, és üzeneteit, egyes szám első személyben fogalmazza meg. Ezzel karizmáját erősíti.

Szünet nélkül minden napra kell egy hír, ami nem engedi ellankadni az emberek figyelmét. A Funkcionális analfabéták miatt különösen fontos a képi megjelenítés.

Rendszerben, egységben

                A Fidesznek van egy óriási előnye az ellenzékkel szemben. Egységben, és rendszerben gondolkodik. Az általa felépített és strukturált párt, politikai, hatalmi, és szövetségi rendszer egymásra épül, és lefedi az országot, szinte minden eleme jelen van minden közigazgatási egységben, és aktivistáik készek a közvetlen együttműködésre. Tegyük hozzá. Akcióegységben.  Hasonló rendszere egyik pártnak sincs. Sőt megkockáztatható, hogy az ellenzék egésze sem képes egy hasonlót kialakítani. Csak mozgalmi téren van rá lehetőségük. Ám ezzel sem képesek nagy tömegeket elérni.

                A rendszer fontos eleme a szimpatizánsokról kialakított nyilvántartás, amely az aláírás gyűjtések során csak gazdagodott, és képet ad az azonosulás mértékével is. A Köznyelv Kubatov listaként emlegeti. Hasonló nyilvántartása minden pártnak van, de „aláírásgyűjtő” aktivitásuk alacsony szintje miatt a Fideszének a közelébe sem érnek.

                Minden nagy akciójuk két dimenzióban mozog. Az egy a lényegi, tartalmi, amit le szeretnének nyomni az emberek torkán. A másik elem a figyelem elterelésére szolgál olyan információkkal, melyek gumicsontként benn ragadnak az ellenzék szájában, és elterelik a lényegről a figyelmet. Számomra a legemlékezetesebb az Alaptörvény elfogadásához kapcsolódik. Az ellenzék azon rugózott, hogy út közben készült Szájer iPadjén készült az anyag[20] Nem látta meg benne a Fidesz által elképzelt jövőképet. Tegyük hozzá. Ehhez hasonló módszerekkel képesek tematizálni a pártok kommunikációját, a közbeszédet. Ha látni szeretnénk, klaszterben kell gondolkodnunk. Ebben különböző szervezetek találhatók azonos célok érdekében

A rendszernek két szintje van. Az egyik országos lefedettséget biztosít a Fidesz, és szövetséges pártja a KDNP által, amit a rendőrség, bíróság, ügyészség, kormányhivatalok és médiák erősítenek. A másik azokat a helyi szervezeteket foglalja magába, melyek közvetlen kommunikációs kapcsolatban vannak a választópolgárokkal. Itt is a két párt, és a közigazgatás a főszereplő, civil szervezetekkel megtámogatva.

 

Hivatalok fogságában

                A demokrácia a legnagyobb falat, amit egykor lenyomtak az emberek torkán. Kulturális termék, amelynek sokfajta variánsa van, ezért irodalma is szinte áttekinthetetlen. Gyakorolhatjuk közvetve, és közvetlenül. Működése Magyarországon az Alkotmányra épül, amit minősített többséggel lehet megváltoztatni. Az Alkotmány tartalmazza a választás, és választhatóság, a hatalommegosztás rendjét, ami fékek, és ellensúlyok korlátoznak, nehogy valamelyik domináns helyzetbe kerüljön. Az alaptörvény egyensúlyt teremt a törvényhozás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás területén is. A hármas rendszer mellett élhet egy demokráciát védő intézményrendszer. Az utóbbi időben hatalmi tényezőként jelenik meg a tömegtájékoztatás. A hatalom megosztása országonként eltérő módon valósul meg.

Közbevetés! Volt egyszer egy grúz származású orosz, Sztálin elvtárs, aki forradalmi partneréhez Lenin elvtárshoz képest egyáltalán nem volt egy teoretikus alkat. Viszont oroszabb volt minden orosznál. A cselekvést előbbre valónak tartotta, mint a vitát. Nem is vitatkozott vele senki. Valamiben utolérhetetlen volt. A Szovjethatalom bürokratikus hatalmi-politikai rendszerének a felépítésében, és a pártirányítás megvalósításában. Ledarált mindenkit, aki útjában állt. Ebben kifejezetten aktív segítői voltak. Elég csak Berija elvtársra gondolni, aki vagy lőtt, vagy kérdezett. Ha Sztálin elvtárs érdekei úgy kívánták, megtett bármit. Hezitálás nélkül, mert úgy gondolta, ha a „bolsevik párt” ha megszerezte a hatalmat, azt meg is kell tartani. Nagyon jól tudta, hogy a tudatlanok a kiszolgáltatottak, védtelenek agitációval, és propagandával terelhetők. Csak meg kell hozzá teremteni egy hivatali rendszert.

Kevesen tudták, hogy amikor szocialista demokráciában éltünk, - demokrácia ide, demokrácia oda - a tényleges hatalom Kádár elvtárs kezében volt, és döntéseiben „barátaira” 14-16 emberre támaszkodott. Azt sem hírelték, hogy az operatív hatalmat az MSZMP Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya gyakorolja. Nem tették közhírré a Társadalmi és Politikai Ellenőrzés rendszerére vonatkozó párthatározatot sem. Miért írtam ezeket? Csak azért, hogy éreztessem. A szocialista demokrácia tényleges hatalmi centruma láthatatlan volt a demokraták számára is. Most, amikor polgári demokráciában élünk, tudjuk, hogy Orbán Viktor kezében van a hatalom, és jól látható minden részlete.

                Sokak emlékeznek, emlékezhetnek arra, hogy egykor szocialista demokráciában éltünk. Demokrácia az engedelmes többségnek, és diktatúra a kisebbségnek. Megfélemlítés, ellehetetlenítés azokkal szemben, akik valamilyen okból nem értettek egyet demokráciákkal, melynek minden jellemző tulajdonságával rendelkeztünk. Éltünk a közvetlen, és a közvetett demokratikus lehetőségeinkkel. Szabad választások voltak. Alkotmányban szabályoztuk a törvényhozás, a végrehajtás, az bírósági, ügyészségi, és a rendőrségi kapcsolatokat. Működött a közigazgatás, és voltak civil, vagy fél-civil (szakszervezetek, Vöröskereszt, Ifjúsági szövetség) szervezeteink. Működött egy információs rendszer, amely alulról felfelé irányulva a legfőbb döntéshozókig vitte közhangulati információkat. És volt EGY párt, amely a pártirányítás rendszerén keresztül rajta tartotta a szemét (kezét) a társadalom minden szervezeti egységén a közvetlen, és a közvetett pártirányítás segítségével.

A közvetlen pártirányítás a párttagok kötelességévé tette a párthatározatok végrehajtását, amit a PÁRT tagjai munkahelyükön közvetett, - és informális módon - kellet, hogy érvényesítsenek. A PÁRT szempontjából fontos szervezet vezetőit nomenklatúra szerint nevezték ki. Demokráciánknak komoly teoretikus alapjai voltak. A történelmi materializmus a munkásosztály forradalomelméletének a filozófiáját taglalta. A Politikai Gazdaságtan a gazdaság működési rendjét írta le. (a verseny nélküli versenyt) A Tudományos Szocializmus a hatalom megszerzéséről, és megtartásáról szólt. A Pártépítés a pártszervezetek feladatait intézményesítette a társadalmi folyamatokban.

Közbevetés! Jelenkori vezetőink a szocialista demokrácia eszméin szocializálódtak. A kommunista eszmeiség nem más, mint vezetői kultúra. A diktatúrák felfogásában. Számukra a hatalom eszköz, amit meg kell szerezni, és meg is kell tartani. A módszertana is adott. Az illiberális demokrácia nem más, mint a szocialista demokrácia reinkarnációja.

Ma sincs másként. Csak most volt kollégisták, szobatársak kezében van a tényleges hatalom. Egy kiscsoport irányítja a demó-demokrácia folyamatait. Mindenki más csak mazsorett figura a játszótéren.

Hivatalokkal bekerítve

                Max Wéber óta tudjuk, hogy a modern társadalmak, és szervezetek működésének alapja a bürokrácia, amelyben a szakszerűség, és a személytelenség olyan hatalmi rendszert alkot, amely az egész társadalomra, minden szervezetére, elemére és tagjára kötelező érvényű magatartás szabályokat foglal magába. Számos nehezen kezelhető következménye is van, ami miatt az emberek úgy érzik, hogy uralkodik felettük, és nem igazán oldja meg a problémáikat. Való igaz, hogy csak olyan problémák megoldására képes, amelyeknek racionális elemei vannak. A hivatalok a kreativitás gyilkosai. Szabályok végrehajtására szerveződnek.

A hivatalok jogi, igazgatási hatalomként jelennek meg az állampolgárok felett.

A bürokráciában a politikai hatalom funkcióit hivatalnokok látják el. Így jön létre a hivatalok uralma. A hivatalokban jogi szabályozás formájában hosszú távra nemzeti, és a választási ciklusokhoz kötődve időlegesen pártérdekek jelennek meg.

A demokráciában a nép hatalma valósul meg. Tegyük hozzá. Nem könnyű a nép hatalmát érvényre juttatni. Lehetne, ha működne az a társadalmi munkamegosztás, amely egyensúlyt teremt a különböző szervek és szervezetek között. Működne, ha a bürokrácián keresztül nem egy párt szükségleteit elégítené ki. „Törököt fogtam nem ereszt”.

A bürokratikus szakértelem szakmai szervezetekben koncentrálódik, ami a fejlett társadalmakban jelentős méretű hivatali rendszer kialakítását vonja maga után. Minél fejlettebb egy társadalom, minél több, és differenciáltabb a társadalom igénye, annál szövevényesebb rendszer hivatott a kielégítésükre. A hivatalok működésére a bürokrácia és a bürokratikus rend a jellemző. Mivel a bürokrácia a társadalmi lét szabályozásának legfontosabb eszköze, ezért minden párt arra törekszik, hogy saját érdekeit egyetemes nemzeti érdekként megjelenítve befolyásolja a működését. Ehhez első lépésben a törvényalkotást kell monopolizálniuk, majd ezt követően a saját híveivel feltölteniük a bürokráciára épülő hatalmi- politikai- szakmai szervezeti rendszert.

Ezekre épülve a hivatalok tevékenységében - informális elemként - megjelenik a pártpolitika. Az informális kapcsolatok egységes pártpolitikai rendszerré kapcsolják össze a szakmai szervezeteket, melyek így törvényeken és szabályokon túlmutató módon képesek szolgálni a pártot.

A diktatúrák legfontosabb eleme a pártérdekeket megjelenítő hivatalrendszer, amely a pártkatonák hűségét jutalmazza. Szakirányú végzettség és szakértelem sem követelmény. Felduzzasztása azért is fontos, mert minden főhivatalnok tudja, hogy léte, egzisztenciája pártjának választási szereplésének a függvénye. Az ilyen hivatalokban aktív agymosás zajlik. A csoportokon belül lassan eltűnik a politikai pluralizmus, mert minden ilyen irányú megszólalás egzisztenciális veszélyt hordoz, és bárki átkerülhet az „ők, a mások oldalára.”

Az érett demokráciákban a pártok nem delegálnak vezetőket alacsony szintekre, és a társadalom működtetésében a szakértelem az elsődleges. Magyarországon a szerves fejlődés sem zajlott le, és fényévekre vagyunk az érett demokráciától. És ez a távolság egyre csak nő.

Be vagyunk kerítve hivatalokkal, pártkatonákkal, és informális kapcsolatokkal. A társadalom működését biztosító bürokratikus rendszer területén, észrevétlen módon, lopakodva, lassú evolúcióval lezajlott egy rendszerváltás. Alkotmányos módon ehhez csak egy törvényi feltételt kellett megteremteni, a választási periódusokon átívelő kinevezési gyakorlat megteremtésével. Ha választások eredményeként a hatalom időlegesen más párt vagy koalíció kezébe kerül, a hivatali rendszer önálló életre képes árnyékhatalomként működik tovább. A bürokratikus hatalmi rendszer minden eleme továbbra is - törvényesen - az őt megteremtő pártpolitikai érdekek alapján működik tovább. Az alkotmányos szabályozás biztosítja, hogy - a választás, a választhatóság, és a kontrollmechanizmusok működésének a területein - senki se kezdhesse ki ezt a hatalmi felépítményt.

A mérhetetlenül felduzzasztott hivatali rendszer, választási időszakban propaganda művekké alakul át, és elsősorban családokon belül szavazatokat generál. A diktatúrákra a centralizáció a jellemző.

A hivatali rendszernek van néhány eleme, amely szoros együttműködésben képes - erkölcsileg, és egzisztenciálisan - bárkit tönkre tenni. Csak egy feljelentő kell hozzá, - ami Magyarországon mindig volt, van, és lesz, – és a NAV, az ügyészség, a nyomozó hatóság, és a bíróság - egy gyenge jellemű ember hamis tanúzása alapján - évekig elhúzódó folyamatban rendkívül kreatív indoklással biztos, hogy elmarasztaló ítéletet hoz. Vannak rá példák, melyek erős megfontolásra késztetik a politikai közszereplővé válást. Ezen az alapon mindenkinek kötelessége félni, és maximális lojalitást mutatni a kormánypolitika irányába. A pályázati forrásokhoz történő hozzáférésnek is ez az egyetlen útja.

A választópolgárok egy része erősen függ a hivataloktól. A segélykérelmek elbírálása, a közmunkaprogramokban való részvétel egyéni mérlegelés eredménye. A közigazgatás forrásellátása, a pályázati támogatások is Párt érdekek mentén működnek, és az érintettek ismerve döntések szubjektív természetét, félve a közhatalomtól, maguk is a Párt támogatóivá válnak.

Arról keveset beszélünk, hogy az információ hatalom. A vezetés világában ez közismert dolog, de hogy a politikai rendszeren belül is ez a legfontosabb és legerősebb hatalmi forrás, arról szemérmesen hallgatunk, mert alkotmányellenes áthallások vannak benne. A hivatali rendszer működésének ugyanis van egy átláthatatlan része. Az informatikai rendszerek összekapcsolásával kialakítható, egy olyan klaszter, ami ellen védekezni sem nem tudunk.  A példák azt jelzik, hogy ezen a területen már régen totális társadalomban élünk. Ha ezt kiegészítjük a világhálón magunkról közreadott információkkal, az aláírásgyűjtések alkalmával megvallott értékrendszereinkkel, akkor - irányunkba - célirányos befolyásolásra adunk lehetőséget. Merkel asszony kiválóan fogalmazott,[21] amikor erre a problémára felhívta a figyelmet. Ő az adatokra, mint értékhordozókra tekintett. Egy diktatúrában természetesen másra is használhatók.

A politikai rendszer elemei között információs kapcsolatok vannak. Ezek áramlása, ütköztetése biztosítja azt az egyensúlyt, amely a hatalmi ágakat önkorlátozásra készteti. Az itt zajló vitákat mindenki ismeri, és a média a kritikus részletekre irányítja a figyelmet. Olyan mozgósításra képes, amely önkorlátozásra készteti a hatalom részeseit. Ennek terjedelme korlátos, mert a szakszervezetek is elveszítették jogaikat, különös tekintettel a sztrájkokra, és megjelent egy kormányhű szakszervezeti csoportosulás, amely rombolja a fellépés erejét. A szakmai kamarák is a kormány érdekszférájába kerültek.

Az elemzésnek ez a része hosszú fejtegetésre adna lehetőséget. De nincs értelme. Ugyanis ezeken a területeken zajló „munka” látszattevékenység. A demokrácia demója. Parasztvakítás. A folyamatok valahol a háttérben, Lenin szavaival élve a „vezérkarokban” dőlnek el. A társadalmi, politikai egyensúlyt biztosító szervezetek működési szabályainak átírása, pártkatonákkal történő felépítése biztosítja, hogy egy, és csak egy érdek érvényesüljön. A folyamatok nagy része informális kapcsolatokon keresztül, átláthatatlan módon zajlik. Volt egyszer egy nomenklatúra. A szocializmus időszakában ez tartalmazta azon beosztások körét, ahova az MSZMP ajánlásával lehetett bekerülni. Manapság ilyen nincs, mert nincs rá szükség. A magánszféra kivételével mindenhol elvárt a párttagság.

A pártépítés

                Az a párt, amelyik a politikai főhatalom megszerzésére törekszik ki kell, hogy alakítsa országos szervezeti rendszerét, amely képes arra, hogy szemtől-szembeni kontextusban megszólítsa a lakosságot, és olyan alternatívát tud nyújtani, amely alkalmas a választói magatartás befolyásolására is. Tudomásul kell venni, hogy a választók számára a párt egyenlő azokkal, akik helyileg megtestesítik azt. Ez stílus a leadership kategóriáit vetíti a politikai vezetők kiválasztásának a rendszerébe. Hiteles pártot hiteles emberek képviselnek. De fordítsuk meg a meghatározottságot. Hiteles emberek, hiteles pártokat képviselnek.

Az általános ismertség és az elfogadottság az alapja, feltétele, és kiindulópontja a választásokon való indulásnak. Az ellenzéki pártok nagy hibát követnek el akkor, amikor a választások előtt egy évvel „indítják” jelöltjeiket. „Győztes csapaton ne változtass” Szól a Fidesz stratégiája. Nekik több éves előnyük van a megismertetésben, hiszen képviselőik rendszeres meghívottjai a körzet rendezvényeinek. Velük kell versenyre kelni. Az ellenzékieknek ráadásul meg kell küzdeniük az állami hivatalokkal, és a közigazgatással is, melyek formálisan, és informálisan is Fidesz érdekeket képviselnek. És nincs az a pénz, amely összemérhető lenne a kormánypártok lehetőségeivel.

Csak hogy egyértelmű legyen. Egy ellenzéki pártszervezetnek meg kell küzdenie a hatalom helyi szervezetével, civil szervezeteivel, a közigazgatással, a helyi, körzeti, és regionális médiával, a pátjához kötődő rágalmakkal, és a választói attitűdökkel. A hatalom tőke erejével, hazugságaival, és logisztikájával. Ráadásul más pártszervezetek szervezeteivel, és aktivitásával.

Erős vár a MI istenünk

                A Fidesz alapítását követően liberális pártként határozta meg magát, elutasította az egyházakat, a vallást, és meglehetősen pejoratív módon csuhásként szólt a papokról. Közben változott a helyzet. Stratégiai szövetségre lépett az egyházakkal, mert azok vidéken, különösen az idősek körében nagy befolyással rendelkeznek. Ezen a területen az a bizonyos „mérhetetlen” szövetségese, - a KDNP - óriási segítség ad az „anyapárt” szövetségi politikájának a megvalósításához. Az egyházak baloldali értékrendek mentén szerveződnek, mégis erősen elkötelezték magukat a Fidesz-KDNP szövetség mellett. Az egyházak így torolják meg szocializmus béli érdeksérelmeiket. A támogatással maguk is nyernek. Befolyásuk, szellemi, kulturális identitásuk hirdetéséhez iskolákat kaptak, amit vazallusi kötelezettségükként támogatásukkal hálálnak meg. Ezzel egy újabb országos szervezet került a Fidesz támogatói közé. Erre egyik párt sem képes. Ezt a támogatást a többi párt el sem tudja venni a Fidesztől.

A klaszterbe szervezve

                A közvetett pártirányítás a társadalom egészét behálózza. Az állami, és a civil szervezetek a települések nagy részén aktív támogatói a Fidesz, és a KDNP párt szervezeteinek. Támogatást csak tőlük várhatnak. A cinkelt lapokkal zajló pályázati rendszer is elkötelezettségi alapon működik. Vezetőik kinevezése pártszimpátiák alapján történik. Egyértelmű és egyirányú mozgósító szerepet látnak el. Mindezek politikai-civil klaszterkén vannak jelen a helyi közéletben. A klaszter társult szervezetek együttműködése, azonos érdekek és célok elérése érdekében. A középpontban a pártszervezetek vannak, ők adják, biztosítják a közös képviseletet. Ez a társulás, meglehetősen nagy tömegeket képes megmozdítani.

A vidéki élet sajátos színterei az ünnepségek. Változó fő szervezőkkel. Lojalitásuk kifejezése érdekében ezeken megjelennek a közalkalmazottak, és a közmunkások is. Nagy bátorság, és tegyük hozzá, hogy botorság kimaradni ezekből. Mivel senki sem tudja, hogy kinek milyen a meggyőződése, mindenki azonos szerepet játszik. A klaszter láthatatlan tagja a félelem.

A klaszterben egy különleges kommunikációs rendszer működik. Mivel a Fidesz választói rendkívül heterogén szociális, és kognitív alapokkal rendelkeznek, megszólításuk egy sajátos rendszerben történik. Minden rétegnek van „szóvivője, hangadója”. Ez a munka leosztás természetes követelmény egy néppárti rendszerben. Az emberek nagy része leszólja Kósa,..?..? megszólalásait, de tudomásul kell venni, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, melyek csak ezt a „kocsma hangot” a világnak ilyen mértékű primitív leegyszerűsítését értik. Igen az anyázás szintjén.

Az ellenzéki pártoknak nincs lehetősége klaszterbe szerveződni. Akkora közöttük az ideológiai távolság, hogy nem képesek semmilyen közös célt kialakítani. Így láthatatlanok maradnak a nagyobb közösség előtt.

A tarkón lőtt érdekvédelem

                A demokráciákban erős érdekvédelmi rendszerek működnek. A Fidesz sokat tett azért, hogy ezek vezetőit megnyerje magának. Amennyire lehetett, megosztásukra törekedett, és ellehetetlenítette a működésüket. Sztrájkolni szinte lehetetlen. Mivel a dolgozók nem érzik azt, hogy a szakszervezetek valós érdekeiket képviselnék, ezért létszámuk is erősen lecsökkent. Ezzel együtt van rá törekvés, hogy a szakmákat kamarákba szervezzék. Ezt próbálták a pszichológia területén is megvalósítani.

Akiknek félnie kell

                A totális társadalomban mindenkinek van félnivalója, akikre rámondhatják, hogy Ők a Mások, és hazafiatlan módon támogatják a ránk törő külső erőket. Ellenségeinket, és külső támogatóit. Váltakozva a migránsokat, Soros Györgyöt, az ENSZ-t, és az Európai Uniót.

                Az ellenség táborába minden pártot besorolnak. Akkor is, ha egyet értenek a kormány törekvéseivel. Tudatosan ellenséget csinálnak belőlük, mert így adott a lehetőség a lejáratásukhoz. Biztos, hogy a vetélytárs pártok egy jelentéktelen tagjának lesz szövegkörnyezetből kiragadható és félre magyarázható mondata, amit ezerféle módon lehet megjeleníteni a médiákban. Mivel cáfolatra nincs lehetőség, hihetővé válik. Hazugságok árán is.

                A pártok, és vezetőik jól kiszámítható tevékenységet folytatnak, ellenük sémák alapján is lehet harcolni. A hatalomra az igazi veszélyt a civil szervezetek, és mozgalmak jelentik. Ezek sajátossága, hogy olyan területeken szerveződnek, ahol a politikai pártoknak valamilyen okból nem érdemes aktivizálódni. Többnyire helyi ügyekről van szó, és nincs politikai affinitásuk.

Az igaz veszély a mozgalmakban van. Olyan témákra hangolódnak rá, melyek sok ember számára okoznak érdeksérelmet, aktivizálódásukkal nincs veszteni valójuk, siker esetén viszont nyerő pozícióba kerülnek. A politikával szemben Ilyen - ki nem hagyható helyzetek - mindig adódnak. A pártok döntéshozatali rendszere meglehetősen hosszú eljárásmódokra épül. A civil szervezetek, és szerveződések telekommunikációs rendszerek révén, elsősorban a világháló használatával rendkívül gyorsan képesek aktivizálni nagy tömegeket. Elsősorban fiatalokat, akik önérzetesek, és mobilizálhatók. Az ezekre történő reagálásban a sémák használhatatlanok, az uralkodó párt egy rossz válasszal sokat veszíthet, és hergelheti is a tömeget.

Félnie kell minden hatalomhoz kapcsolód, hatalomtól függő állampolgárnak, hogy egy rossz megszólalásával oldalvonalra kerül, elveszíti a munkáját, kiesik a közmunkaprogramból, nem kap segélyt, elutasítják a kéréseit, ami alapjaiban érinti életvezetését. Lojalitást kell mutatnia, és családtagjait is önmérsékletre kell intenie. Különösen kis településeken lehet erős a függés a hatalomtól.

A diktatúra választója

Demokráciákban törvényesség uralkodik. A látszatdemokrácia működése is törvényekre épül. Kialakításának első feltétele a választási rendszer szabályozásának, irányításának és működtetésének a kisajátítása. A választási körzethatárok megváltoztatásával adott a lehetőség arra, hogy valamennyi körzetben a saját választóik legyenek többségben. Márpedig a demokratikus működés feltétele a szabad választásokon megszerzett többség akaratának érvényesítése. A törvényi szabályozásban az egypárt érdek lett a meghatározó. Kiváló példa erre a levélszavazás intézménye, amely becsatolja támogatókat, és kizárja kritikusokat.

Az Országos Választási Bizottság a látszatdemokrácia iskolapéldája. Az OVB jelenlegi összetételében megakadályozhat minden olyan akciót, amely veszélyt jelenthet a Fidesz számára. Abszolút demokratikusan. Szavazattöbbséggel

A kamupártok indulásának engedélyezése az ellenzék megosztásának legfontosabb eszköze. Indirekt támogatásuknak számos lehetősége van. Ennek aktív eszköze jelentőségük feltunningolása, hamis közvélemény kutatási eredményekkel, és médiákban történő szerepeltetésükkel a választói magatartás befolyásolása, az oszd meg és uralkodj ezer éves, de ma is érvénye elve alapján.

A médiákban adott a lehetőség a hatalmon levő párt és az állam propaganda tevékenységének az összehangolására. Ezt régiókra, célcsoportokra, és napjainkban személyekre irányuló módon zajlik. Lehetőség van egy virtuális világ kialakítására az ŐK a gonoszok és a Mi a jók erővonalai mentén. Sajnos ezen a területen nincs az olyan aljasság, amire a médiákban egyesek ne lennének képesek. A diktatúra „választója jól körülhatárolható szociológiai csoport” Intellektuálisan messze van a pluralizmustól, és tele van félelemmel. Ez a félelem az oka annak, hogy tanult, művelt, magasan iskolázott emberek is mellé állnak.

Minden pártnak vannak hívei, törzsszavazói, akik a nemzeti, társadalmi kultúra valamely érték, hit, és szükségleti rendszerére hangolódnak rá. Az a párt lesz a győztes, amelyik legeredményesebb a velük zajló kommunikációban. Ez most a késő kádári korszak puha diktatúráját idéző paternalizmus. Aki ezen kívül kívánja megtalálni a szavazóit, meglehetősen szűk körben mozoghat. A választási eredmények kiválóan mutatják ezt a tendenciát. Az uralkodó párt megteheti azt, hogy lenyúlja más pártok kezdeményezéseit, ötleteit, ezzel elszívja előlük a „levegőt”. De ki is térhet előlük.

Magyarországon jelentős azoknak száma, akinek nincsenek párt preferenciái. Ők azok, akik megszólíthatók, eltéríthetők. Ebben a versenyben az uralkodó párt volt a győztes a félelemkampányával. Több elemzés is megjelent azokról a többnyire vidéki mélyszegénységben élő emberekről, akik kilátás, és jövő nélkül az állam – jelesül – a Fidesz alamizsnáiból élnek, és számukra a közmunka az egyetlen lehetőség a megélhetésre, azokról a nyugdíjasokról, akiknek 10 ezer forint is óriási ajándék, azokról a tájékozatlan kisebbségiekről, akik ígéretekkel is megvehetők.

Az emberek azt észlelik, hogy hatalmon van egy erős párt, és vannak egymással marakodó ellenzéki pártok. Az emberek védelmet várnak a fenyegetésekkel szemben, és ezt az erőstől kaphatják meg. Önmagukon érzik, hogy vesztesei, kiszolgáltatottjai egy folyamatnak, és ebben a hatalom is közrejátszik, de védelmüket csak az erős képes megoldani. Lehet, hogy van számukra szimpatikus párt, de nem szavazhatnak rá, mert látszik rajta, hogy erőtlen a saját problémáinak a megoldásában is.

A diktatúra szavazója fél. A félelem a legrosszabb érzés, nehezen legyőzhető, egyénileg szinte lehetetlen. Ám aki támogató környezetet talál, átéli a MI érzését, és érzi a kormányban az erőt, az elszántságot a harchoz, a győzelemhez, az akár meg is nyugodhat. A helyi közösségek is támogatják ebbeli hitében.

A diktatúra szavazója nem képes plurális gondolkodásra. Ehhez hiányos a műveltsége, nem képes logikai asszociációkra, képtelen dönteni. Ne higgyük, hogy mindez csak alacsony iskolázottság mellett fordulhat elő. Ez inkább szocializációs probléma.

A diktatúra szavazója virtuális világban él. Számára az a valóság, amit a média közvetít. Ezen a területen alig van ellenzéki hang. TV, rádió, helyi sajtó adott egységes tartalommal, egy stílusban, közös hívószavakkal szólítja meg a fogyasztóit. Nekik nincs lehetőségük alternatív hírforrások követésére, ezért valóságosnak látják azt, amit ott hallanak.

A jövőről

                Ez a világ elrendeztetett. Éltünk már egypárt rendszerben, és alkalmazkodtunk hozzá. Egy puha diktatúra következik, paternalista stílusban. Sokak hibrid rezsimként emlegetik, mert jelen van benne a diktatúra, a tekintélyuralmi rendszer, és a szabad választások útján a demokrácia. Ráadásul nem a mostani választás eredménye. Azt se feledjük, hogy ennek építése 2010 óta zajlik. Úgy tűnik, hogy a magyar ellenzéki pártok agyában most gyulladt ki a fény, és tudatosult, hogy marakodásuk hová vezetett. „És nem azért nem demokrácia, mert a parlamenti pozíciók megszerzése és a kormányzati felhatalmazás nem a többség akaratával összhangban lévő módon történt, hanem azért, mert a politikai verseny oly mértékig torzult és kiegyensúlyozatlan, hogy az már nem egyeztethető össze a hatalomért folytatott nyílt és demokratikus verseny szabályaival.”[22] Az a tény, hogy az „egypárttal” szemben számos kis párt verseng, és marakodik a hatalomért, már feledhetővé teszi a demokrácia játékszabályait. Nincs jelentősége, hogy ezeknek milyen a programja, és milyen célokat követnek, mert olyan hatalmi és kommunikációs monopóliummal állnak szemben, amely bármilyen területen lenyomja őket. Erejénél, hatalmánál fogva tematizálja választásokat, és követő, védekező stratégiára kényszeríti őket. Megszégyenítések sorozatával bizonyítja, hogy kormányzásra is képtelenek. Az ellenzéki homokozóban egymással marakodó ellenzéki pártok szórják egymásra a homokot, és a nagytestvér, az „egypárt” felügyeli a játékukat. megakadályozva azt, hogy valamelyik is felemelkedhessen. Ehhez még játékokat is biztosít némelyek számára. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében nemcsak a helyes politikai stratégia megtalálását, de az önálló gondolkodás képességét is elveszi tőlük.

                A jövőben folytatódni fog a hatalmi monopólium építése. Olyan területeket vonnak alkotmányos hatáskörbe, amilyeneket akarnak. A hatalomnak céljai vannak, és ez határozza meg az erkölcsét is. Ami a közeljövőben alkotmányos szabályozásra kerül, az egyben korlát is lesz minden ellenzéki erő számára.

                Folytatódni fog az új gazdasági elit megerősítése. Az ehhez szükséges keretfeltételeket a kormány és maga Orbán Viktor határozza meg. A rezsim sajátossága, hogy a megszerezhető javak leosztását szigorú központi szabályok szerint organizálják. Ezzel párhuzamosan zajlik az ellenzéki pártokhoz kötődő gazdasági érdekcsoportok ellehetetlenítése. Tudjuk. A politika a gazdaság koncentrált kifejezése, és a politikához pénzre van szükség. Az ellenzék el lesz zárva a pénzcsapoktól, míg a kormány a szükségesnél is nagyobb mértékben támogatja az uralkodó párt propagandáját.

                Tovább zajlik a kulturális, az oktatási, a képzési monopóliumok erősödése. Ezeken kívül az értelmiség számára minden lehetőség bezárul. Van okuk félni azoknak is, akik képesek lennének valamilyen vezető szerep betöltésére.

                A társadalmi élet szabályozása leegyszerűsödik. Tiltottá válik minden, ami veszélyes lehet a hatalomra, és még inkább hivatali korlátok közé kerül a közigazgatás is. A közvetlen demokrácia fórumai kiüresednek.

                Az ellenzéki megosztottság tovább erősödik. Lehetetlen vállalkozás lesz számukra a választási együttműködés megvalósítása. Az együttműködés keretfeltételei nem fogják biztosítani a teljes egységet, mert ennek csak győzelem esetén lenne eredménye. A szélesebb összefogás tétje a parlamenti bejutás vagy lenullázódás.

                Azzal indítottam, hogy a pluralizmus az emberi létezés, és eredményesség forrása. Az evolúció gazdasági, szociális, politikai szinten is zajlik. Mindenhol, ahol verseny van, és a győzelemhez valamilyen innováció is szükséges. A diktatúrák a verseny korlátozásával, minimálisra csökkentik a pluralizmus által biztosított előnyöket. Emlékezzünk. Vajon miért bukott meg a szocializmus? Miért nem bírta versenyt a kapitalizmussal? Ezért, mert hatalmi monopóliumai a középszerűséget, a lojalitást támogatták a tudással szemben, és kényszeralkalmazkodásra késztették a legjobbakat. Ez vár erre a rezsimre is.

Egy jobb helyi pozíció eléréséhez az ellenzéknek önkormányzati választást kellene nyernie, viszont a jó választási szerepléshez erősebb helyi szervezetek kellenének, melyek mélyen ágyazódnak be a helyi kultúrába, az emberi közösségekbe.

A zártság a halál útja

                Emberi ésszel szinte felfoghatatlan az a fejlődési ív, amit 50-60 év alatt megtettünk. Mikor gyermek voltam, az ötvenes években, a faluban egy telefon volt. Kurblis, és a postazárás után a mentőkhöz volt bekötve. A 70-es években közelharcot vívtunk egy telefonvonalért. Ma minden családtag a zsebében hordja az okos telefonját.

                Minden személykocsit taxinak hívtunk, mert magánembereknek nem volt. csak hivatali járművek voltak, és taxik.

                A rendszerváltással a hiány társadalmából a bőség társadalmába léptünk. Azok, akiknek nem voltak szolgáltató attitűdjeik, hamar bezárhatták a boltot.

                Az ipari társadalomból szinte észrevétlenül léptünk a szolgáltató társadalomba. Az információs társadalom itt van köröttünk, és megjelent a gépi, a mesterséges intelligencia kora. Csak hogy értsük. Ez azt jelenti, hogy melyik gazdasági terület adja GDP nagyobb arányát, és arányait tekintve hol dolgoznak többen. Valamennyi jellemzője, hogy változik bennük az ember-környezet, ember-gép reláció. Ahol az egyszerű, a könnyen ellenőrizhető munka van többségben, ott direkt irányítás zajlik. Ahol a feladat összetett, ott együttműködésre van szükség. Az információs társadalomban a tudás, és az információk feldolgozása válik meghatározóvá. Ez nem megy egy-utas probléma megoldással. Ehhez bizony plurális gondolkodásra van szükség. A világ dolgainak determináltsága egyrészt szociális, másrészt szaktudományos természetű. Ehhez olyan iskolarendszerre, szakmai, tudományos közéletre, és „gondolati versenyre” van szükség, amely nem fér bele a totális világba. Sőt üldözendő.

                A politika alakítói fejben, az ipari társadalomban „élnek”

                A késő kádári korszakban kinevelődött egy professzionális vezetői kör. Munkájukat már nem befolyásolták párttitkárok. Ők lettek a rendszerváltás nyertesei, mert tudtak valamit, értettek valamihez. Számukra a kapitalizmus versenykörnyezetet jelentett, amit képesek voltak uralni.

                Napjainkban megváltoztak a környezeti feltételek. A párthoz mutatott lojalitás kötelezettsége mellett háttérbe kerültek a szakmai kvalitások. Ennek abszolút példája a Nemzet Gázszerelője. Tudjuk. Ő Orbán Viktor barátja. Más területeken is hátrány lehet a gondolkodás képessége. A gazdasági verseny kikapcsolásával romlik az innovációs képesség. Meghal a gazdasági, és a szociális evolúció. Az emberi evolúció is abban az értelemben, hogy nem hogy javulnának, inkább romlanak a kognitív szféra jellemzői.

                Sokat beszélünk a tudás alapú társadalomról. Ez politikai lózunggá változott abban pillanatban, hogy létrehozták, a központosított iskolarendszert, és felszámolták az oktatás pluralizmusát. Lehet újra kezdeni az iskolarendszer felépítését. Ez alapból 8-10 év. Ennyit nem fog várni ránk az információs társadalom, és a mesterséges intelligenciák kora. Mivel a termelés leggyengébb láncszeme az ember, ezért nagy lesz a baj, ha a nagy autógyártók áttérnek a robottechnikára. Amellett a középfokú képzés mellett, amivel jelenleg rendelkezünk, ezt csak távolról fogjuk lesni. Anno az NSZK-ban az NC gépeket szakmunkások kezelték. Nálunk mérnöki feladat volt. És vannak kamarai vezetők, akik a szakmunkásképzés mellett lobbiznak. A nagy gyárak már ma is saját iskoláikban képezik a szakembereket.

                Minden olyan közpénzköltés, aminek nincs hosszú távon megtérülése, és vezéri hobbikban, fegyverkezésben ölt testet, veszteség a társadalom számára. Köztudott, és „bebólintatott” hogy demó-demokráciánkban az állami pénzek egy része párt és magánszámlákat vastagít. Nagy a veszteség. Arról nem beszélve, hogy a pályázati lánc meglehetősen hosszú és túlárazott is tud lenni. Nem folytatom a sort, csak egy példa erejéig.

Kedves barátom egy skandináv országban él. Igen. Mondható migránsnak is. Rengeteg romos templomot látott, és megkérdezte. Vallásháborúk maradványai lennének? Felvilágosították, hogy egykor gazdag hanza kereskedők abban versenyeztek, hogy hasznukból ki tud nagyobb és szebb templomot emelni. Nem forgatták vissza a tőkéjüket, és ez is hozzájárul a bukásukhoz.

Közben elveszítjük azt is, amivel rendelkezünk.

• A hozzáadott érték nagyságában azok is előznek, akik korábban a hátunkat nézték
• Olyan elvándorlás zajlik, amely a legaktívabb korosztályainkat érinti.
• Oktatási rendszerünk visszacsúszott az ipari forradalom igényszintjére

A nemzethalál stadionjainkba költözött. Már feni a kaszáját. Eltekintve rövid időszakoktól mindig Európa perifériáján voltunk. Csúszunk vissza a végekre. Ez a diktatúra következménye. Ez a populizmus eredménye. Ezt csinálja velünk a PÁRT. Ennek asszisztálnak az egymással is versengő ellenzéki pártok

 

Irodalomjegyzék

1. Alfonso Montuori. How to make enemies and influence people: anatomy of anti-pluralis, totalitarian mindset. Elsevier Ltd. 2004 pp 25
2. Aronson: A társas lény. Akadémia KK 2008 pp 50.
3. Arthur Koestler: Sötétség délben. Európa KK. 2016
4. Bábosik István: Neveléselmélet. Osiris Kiadó 2004
5. Bruce Bueno De Mewsoquita, Alastair Smith. Diktátorok kézikönyve. Gabo KK 2014 pp 53-54
6. Francis Fukuyama: A történelem vége, és az utolsó ember. Európa KK 2014
7. Gustave Le Bon. A tömegek lélektana. Hermit KK Bt. 2004
8. Hegedűs Dániel. ellenzéki stratégia egy hibrid rezsimben. HVG 1918 május 6
9. Leda Cosmides, John Tooby: Evolutionary Psychology and the Emotions. Handbook of Emotions, 2nd Edition M. Lewis & J. M. Haviland-Jones, Editors. NY Guilford. 2000
10. Paul Ekman: Emotions revealed. Times books New York 2003
11. Samuel P Huntington: A civilizációk összecsapása, és az új világrend kialakulása.
12. Trembeczki István: A „történelem vége” – sokasodó kérdőjellel Fukuyama téziséről, negyedszázaddal később. Valóság 58.évf 1 szám https://epa.oszk.hu/02900/02924/00025/pdf/EPA02924_valosag_2015_1_001-011.pdf
13. https://www.gondolatolvasas.hu/erdekessegek/kitol-kell-felteni-a-keresztenyseget/
14. https://www.gondolatolvasas.hu/erdekessegek/globalitas-migracio/
15. https://muvelodestortenet.weebly.com/uploads/3/1/6/3/3163669/samuel-p-huntington-a-civilizaciok-osszecsapasa.pdf
16. https://24.hu/kulfold/2018/05/29/merkel-az-adat-valt-a-legfobb-nyersanyagga-es-ez-nagy-kihivas/
17. https://24.hu/belfold/2018/06/17/hando-tunde-magyar-birokat-hazaarulozott-le/