Demokrácia alkonya

               A politikai küzdelmek középpontjában a hatalom áll. Megszerzése biztosítja a választóknak tett ígéretek valóra váltását. A politikai főhatalom: egy mindenek felett. A győzelmet követően a választási ígéretek többnyire felejtősek, és elkezdődik a hatalom megszilárdítása. A történelemben kevés példa van arra, hogy lehetőség (kétharmados alkotmányozói többség) esetén valamelyik párt lemond hatalmának véglegesítéséről. Magyarországon volt ilyen. Horn Gyula megtehette volna. Minden lejárató híreszteléssel szemben igazi demokrata volt. Orbán Viktor nem volt ilyen visszafogott. Túllépett a politikai önkorlátozás erkölcsi aggályain. Totális hatalomra tör.

Szubjektív ajánlás

Immár 55 éve, hogy először adtam elő a demokráciáról. A démosz nevében a polisz ügyeivel, való foglakozás végig kísérte az életem. Mit mondjak? Elvarázsolt. A szocializmus időszakában, és a rendszerváltást követő időkben is. Ma már kiábrándultam belőle. Nagyon szép eszme, de a politikai demokrácia immár a hit kategóriájába tartozik. Ide jutottam. Tudatos életemben vezetéstudománnyal foglalkoztam. A szervezeti lét minden összetevőjében jelen van a politika. Nem tehettem meg, hogy ne foglalkozzak vele.

Rendszere, és gyenge pontja

Azt tudjuk, hogy a demokrácia működésének elengedhetetlen feltétele a törvényhozói, a végrehajtói, és a bírói hatalom függetlensége, és az ezek közötti egyensúly fenntartása, annak érdekében, hogy az ezek mögött álló hatalom soha se kerülhessen egy ember kezébe. Az elemek között a nyilvánosság teremt kapcsolatot, ami segítséget nyújt ahhoz, hogy időben feltárhatók legyenek azok az anomáliák, melyek veszélyt jelentenek a demokrácia egészére.

A demokrácia zárt rendszerének megbontása, és egy önkényuralmi rendszer kialakítása a kontroll mechanizmus gyengítésén keresztül lehetséges. Aki szabályozástechnikával, netán vezetéstudománnyal foglalkozik, az megerősíthet abban, hogy demokráciák manipulálására a nyilvánosság, a médiák feletti hatalom birtoklása, adja a legnagyobb lehetőséget. Ezeken keresztül lehetőség van olyan érzelmi hangulati légkört kialakítására, ami eldöntheti a választásokat. Azt, hogy ki lesz a törvényalkotó, ami egyedülálló hatalmat ad a „nyeremény” elosztásához. Ehhez nem kell kétharmad, hiszen Berlusconinak sem volt, mégis egyszemélyi hatalomként magasodott ki a rendszerből. Node kétharmaddal olyan rendszert csinálhatnak amilyet akarnak

Demokráciatudatunk középpontjában a választások állnak. Erre koncentrálnak a megfigyelők, a pártok, ennek a hírei folynak 24 órán keresztül a médiákból. Alkotmányozó többség nélkül nagy kihívás a végrehajtói, és a bírói hatalom manipulálása, mert ezek szigorú szakmai normák, jogszabályok szerint működnek. De nem lehetetlen. Elég, ha a hatalomhoz lojális vezetőket delegálnak az élükre Egy választási ciklus alatt nem lehet újraírni a törvénykönyvet. Elvileg kikezdhetetlenek a kétharmados jogszabályok.

Demokrácia lebontásának fő irányai

A demokrácia lebontásának két főiránya van. Az első a társadalmi önismeret végletekig történő kiterjesztése, és erre építve a szabályozási rendszer újra hangolása. Mivel kisléptékű változásokról van szó, szinte észrevehetetlen. Aki kultúra fejlesztésével foglalkozik, az folyamatosan nyomon követi a változásokat támogató, és akadályozó tényezőket. Erre szolgálnak a kutatások és fontosak az ezekre épülő elemzések, döntéselőkészítési folyamatok, melyekből politikai szándékokat kifejező döntések születnek. Ez pénzkérdés, de egy kormánypárt annyit szabadít fel rá, amennyi szükséges. A Fidesz megteremtette ennek a kormányon belüli, és kívüli feltételeit. A másik ettől fontosabb. A médiákon keresztül úgy kell hangolni a törzsválasztókat, a szimpatizánsokat, hogy minél nagyobb számban azonosuljanak a kormányzó párt céljaival. Szét kell zilálni, megosztani, és elbizonytalanítani a vetélytársak kapcsolatait. Az ellenzékre rá kell erőltetni egy kommunikációs narratívát. Ennek ezer útja van, és központi helyet kapnak benne az érzelmek. Ezt a célt kitűnően szolgálja a centralizált média. Látható módon kitűnően működik. Némely agyatlan ellenzéki politikus is erre hangolódik rá, és válik Fidesz szatellitté.

Az „…” ellenzéknek nevezett konglomerátum több pártjának egykor szakértői hátországa volt. Ők mára eltűntek. Bár most is aktívak, anyagaik, elemzéseik jelen vannak a szakmai életben, ám a pártvezetők nagy része messiásnak képzeli magát, és kibeszél a fejéből. Egykor a pártépítés „tudománya”, hozzájárult a pártok sikereihez, mára kevés energiát fordítanak gárdájuk felszakmaisítására. Sokak a VÁROSBÓL osztják az észt, és halvány lila köd ül az agyukon. Fogalmuk sincs, hogy élnek a vidéki mélyszegény választók. A legnagyobb hibát mégis az MSZP követte el, amikor a jól beágyazódott Népszabadságot üzleti befektetőknek adta el. Ezzel gyakorlatilag kiestek a médiából.

Ne feledjük, hogy az uralkodó párt diktálja a választások szabályait. Normális demokráciákban nincsenek kamu pártok. Országos média felületet biztosan nem kapnak. Nálunk a kormánypárt akaratából tobzódnak, és az ellenzéki szavazóbázis meggyengítésen dolgoznak. Törpe pártokról van szó, mégis aránytalanul több nyilvánosságot kapnak, mint a többiek, amivel elbizonytalanítják az ellenzéki gondolkodásúakat és a „nagyság” látszatát keltik a választókban. Természetesen Ők azok, akik élen járnak az ellenzéki vezetők lejáratásában, és mert a jogrendszer gyakorlatilag nem szankcionálja őket, szabadon mocskolódhatnak.

A média, mint hatalom

Berlusconi felismert valamit. Mágnás volt, és médiaguru! Önálló hatalmat csinált a médiából. Olyat, amely föléje nőtt azoknak, melyeket kontrollálnia kellett volna. A társadalom jelentős részének átprogramozta az agyát. Kitűnő barátja volt Putyinnak. Tanult tőle valamit. Hírhedt populista volt, és ismerte a választók, a média fogyasztók nyelvét, motivációit és szándékait. Ennek során magát megváltóként mutatta be, miközben az ellenfeleit lealázta. Képes volt megszólítani a társadalmat. Választói nyelvén beszélt. A nyilvánosság azaddig inkább csak az elitek párbeszéde volt. Berlusconival előtérbe kerültek a tartalomgyártók, akik nagyon erős érzelmi hatások alatt egyrészt kielégítették az emberek spirituális igényeit, másrészt egy irányba tolták a szekerét. Hatását, befolyását a politikailag maximálható határig terjesztette ki. Ennek következtében marginalizálódtak az elitek. Ellehetetlenítette őket. Volt, akit felemeltek, másoktól a levegőt is elvették. Ennek eredményeként a feje tetejére állította a világot, és a nyilvánosság került a hatalom csúcsára.

Volt, aki belebukott. Sebastian Kurz osztrák kancellárnak nem sikerült a média manipulálása, Most bíróság előtt áll.

Meg kell jegyezzem, hogy a médiák ellenőrző funkcióját és kritikai hangját a Fidesz szakemberei úgy tálalták, mintha az baloldali irányultságú lenne. Egy jelentősnek mondott ellenzéki politikus sem vállalta, hogy érdemben hangsúlyozza: a média demokratikus ellenőrző funkciója kritikai hang. Lehet, hogy nem tudják? ŐK sem? Megszólalásaik ezt sejtetik. Elég, ha csak a Momentumra utalok.

A válaszói többségről

A választók manipulálása viszonylag könnyű feladat. Egy komoly feltétele van. Kutatások segítségével meg kell határozni érdek és szükségleti rendszereiket, majd erre építve média monopóliumot kell létrehozni. Ezzel lehet jobbra, és balra is csapni. Lehet ütni vágni az ellenzéket, és erősíteni szövetségeseinket.

Kérdés, hogy a politikusok mennyire tartják felnőttnek a társadalmat. A szavazásra jogosultak fele infant. Felnőtt testben gyermeki probléma megoldással. Ők azok, akik nem képesek tartósan célok követésére, könnyen eltéríthetők, egysíkú a gondolkodásuk, nem képesek plurálisan gondolkodni. Nem látják át a világot. Tudatlanságuk vezérli őket, ha összetett problémák megoldásában kell dönteniük. Nincs jövőképük, gyenge az önismeretük. Kiszolgáltatottak környezetüknek, és fontos számokra, hogy valaki megmondja mi a teendőjük. Hiányzik belőlük az önmotiválás képessége. Témánk szempontjából nézve ki vannak szolgáltatva a médiák hatásrendszerének. Többségük műveletlen, és szegény. Könnyen manipulálhatók. Elsősorban rájuk építve született meg a DEMÓ demokrácia. Az ellenzék ennek nincs tudatában. Ők intellektuális politikát folytatnának. Csak hogy ez az anyázós világ azt már nem érti meg őket. Amivel „operálnak” az meg nem érdekli őket.

Tanácsadói szerepben

               A Fidesz mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyébként alul művelt szavazóit maga mellé állítsa. Többek között ezt a célt szolgálja nemzeti konzultáció. A hívek együtt tartása mellett azt a képzetet kelti bennük, hogy hozzáértésükkel, szakértelmükkel beleszólhatnak az ország ügyeibe. Felébreszti a többség iránt érzett felelőségüket. Ezzel együtt mozgósítják és készenlétben tartják az aktivistákat. Ismét választások előtt állunk, és a mostani főpróbája is lehetett a későbbi mozgósításnak. Ráadásul itt az alkalom, hogy frissítsék a Kubatov listákat is. Tegye a szívére a kezét a sok ellenzéki vezető, és tükörbe nézve maguktól is kérdezzék meg: ők mennyire képesek ilyen karbantartó mozgósításra? Egyáltalán van-e mit

Élcsapat szerepben

               A Fidesz egy jól szervezett párt, ahol a pártdemokráciához hozzátartozik egy szigorúan hierarchizált rendszer, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi a vezetői szerepeket. Minden személyi kezdeményezés felülről indul, és ez kerül elfogadtatásra a tagság között. Ezzel a beosztott vezetőket lojális szerepbe kényszerítik. Előfordulnak lázadók, de nem csinálnak belőlük vitapartnert. Kizárják őket. Szervezeteiket feloszlatják.

A vezetői funkciókhoz alacsonyabb szinteken nincs lényeges hatalom delegálva, mégis a fontosság látszatát keltik. Jelen társadalmunk a szocializmuséhoz hasonló kijáró módon működik. Jó kapcsolatokkal sok minden elérhető. A helyi lobby tevekénységhez erőforrásokat biztosítanak, aminek elnyerésre méltán lehet büszke minden vezető, és ez növeli presztízsét is. Mint ahogy az is, hogy minden vezető közvetlenül hívhatja a már valóságos hatalommal bíró megyei szintű pártvezetőket, akiknek közvetlen becsatlakozásuk van a hivatali rendszerbe. Hasznos kapcsolatok ezek pályázati pénzek elosztásában. A folyamatban levő nyomozások, büntető ügyek árulkodó módon jelzik. ezek létét.

               A Fidesz gondoskodik arról, hogy a társadalmi munkában kitűnt, arra érdemes tagjait a közigazgatás hivatali rendszerébe integrálja. Érdemes a Fideszhez tartozni. Aktivistái előtt is nyitott a rendszer, hiszen nem csak az ellenzék látja, hogy néhány jól ismert vezető intelligencia, és kulturális hiátussal küzd, ami reményt ad arra, hogy gyengeségeikkel együtt ők is előre jussanak a társadalmi ranglétrán.

Populizmussal telítve

A populizmus egykor arról szólt, hogy egyszerű közérthető módon (populárisan) szóltak az egyszerű emberekhez. Mára ez új értelmet nyert. Kialakult egy irányzata némi ezotériával, összeesküvés elméletekkel, és sok-sok hazugsággal. Amerikában, a minta demokrácia országában TRUMP maximálisan kihasználta ennek a lehetőségeit. Üzleti tapasztalatokra építve programot adott a tudatlanságnak.

Mára a nemzeti kultúra elemei is beépültek a populizmusba. Lengyelországot már évek óta uralja egy klerikális, oroszellenességre épülő nacionalista hatalmi elit, ami inkább Amerika barát, mint európai. Motivációjuk egyszerű. Német – orosz kétoldali félelemben élnek. A balti államok és Ukrajna kitűnő példát nyújtanak a nacionalizmusból. Magyarországot is példaként kell említenem. Orbán Viktor felismerte a médiák szerepét, ezért tudatosan törekedett a megszerzésére. Nálunk ez, mint paternalizmusként épült be a politikai kultúránkba, „lájtos diktatúraként” Horthy, Kádár útját járva. A Fidesz médiabirodalmára építve OV megvalósította a totális hatalomra épülő társadalom modelljét.

Hazánk kultúrájában maximum jelei voltak, és vannak a demokrácia iránti szükségletnek. Évszázadokat töltöttünk Osztrák „gondoskodásban. Évszázados hagyománya van a paternalizmusnak. Ennek semmi köze a demokráciához, mint ahogy a szocialista demokrácia is kétosztatú volt. Demokrácia a többségnek, és diktatúra a kisebbségnek. Ennek fedezete mögött a legjobb Lenini hagyományoknak megfelelően a vezérkarokban és a hivatalokban dőlt el az ország sorsa. Kádár mellett volt egy kiscsoportnyi informális társaság, - név szerint jegyezhetők, - akik stratégiai kérdésekben döntöttek. És ma? Hasonló a helyzet. Akkor is, és ma is maximum a befolyásolásban betöltött rangsoruk változott. Lázár Jánoson, Varga Mihályon keresztül látjuk ennek a trendjét. A választóknak mindegy, hogy ez most liberális, vagy illiberális megoldások rendszere. Ők egyet látnak: Orbán Viktort.

Intenzíven változó környezetben – megoldás a határozottabb szabályozás

Mondhatjuk azt is, hogy egy „békés” átlátható környezetben, és megfelelő politikai szándékok esetén a fentebb említett szituáció ki sem alakulhatott volna. Mivel mindig német befolyási övezetbe tartoztunk, Merkel asszony megakadályozhatta volna, hogy ide jussunk. Ám az ő karizmáját a német gazdaság profit érdekeltségének a biztosítása vezérelte.

Európában egykor béke volt. Ma számtalan konfliktus terheli. Felbomlott a Szovjetunió, a Nato elindult Kelet felé, - felébresztve Oroszország gyanakvását. - Folytatódott Líbia szétverésével, a Kadhafi halálával berobbanó migrációval. Ukrajna felélesztette nemzeti nacionalizmusát. A liberális politikai elit ezek mögött nem látta, - mert filozófiájába nem fért bele annak felismerése, hogy a háttérből Amerika vezényli a folyamatokat, (a legfőbb szövetséges? Ugyan miért tenne ilyet) így nem tudta menedzselni azokat. Folytatódott az Orosz-Ukrán háborúval, amibe Amerika előre megfontolt szándékkal egyre inkább magunkra hagy. Mindezek és a Hamasz háborúja Izrael ellen felerősített egy erős rasszista vonalat és ne feledjük zajlik a világ újrafelosztása.

Régi tapasztalás, hogy igazán nagyot a káoszban lehet szakítani. Orbán Viktor felismerte, hogy ilyen körülmények között elvész a politikája fölött meglévő Európai méretű liberális kontroll, és élve a kettős beszéd lehetőségével elkezdte a hatalmi ágak bedarálást. Mérget vehetünk arra, ha egy „demokratikus országban” az elit, vagy a leváltására létrejövő pártok hasonló helyzetbe kerülnek, nem hagyják ki a lehetőséget. A hatalomnak varázsa van. Az idegen gyűlölet, a zöld ideák, a társadalmi szintre emelt félelem megteremtett a demokráciák alkonyát. Orbán rendszere más országokban is népszerű. Az egykori szovjet blokk területén szinte mindenhol. A világ más, un. demokratikus országában is. Ha egyszer hatalomra kerülnek, akkor ők is „végig vihetik ezeket a folyamatokat” A hatalom természete önmagában is megteremti ennek a lehetőségét. Az evolúció is az erősebb megtermékenyítőre épül. Van szociális evolúció is. Emlékezzünk Max Weber klasszikussá vált megközelítéséhez, aki azt írta, hogy ...minden olyan esetben hatalomról beszélünk, ha egy társadalmi kapcsolaton belül van rá esély, hogy valaki saját akaratát az ellenszegülés ellenére is keresztülvigye, függetlenül attól, hogy min alapul ez az esély. ... Mindenféle emberi kvalitás és mindenféle konstelláció elképzelhető, amely olyan helyzetbe hozhat valakit, hogy egy adott szituációban mindenáron keresztülviszi akaratát. 

A liberalizmus funkciója

               A liberalizmus eszmerendszerének kialakulása a kapitalizmus születéséig vezethető vissza. Eredendő módon a tőke, a szabadverseny érvényesülésének feltételeit szolgálta. Mivel rendkívül hatékony volt, ezt vetítették rá a társadalomra. Ne feledjük a tőke önmagában holt anyag. Kell hozzá az ember, ami mobilizálja azt. A befektetések feltételeinek a javításával az innováció, a megtérülés, a profit érdekek mentén ma is ezt a célt szolgálja. Nem igaz, hogy egy tipikusan gazdasági paradigma hatékony lehet humán közegben. Tudom, hogy időközben számtalan elmélet született erre vonatkozóan, de ezek inkább önigazolásra szolgálnak. A tőke mindenek feletti hatalmának leplezésére Példának okáért tudjuk, hogy az MVM a leggálánsabb szponzor. A fogyasztóktól ellopott pénzből. És kiket szponzorál?

A társadalmakat különböző érdekcsoportok alkotják, akik áldozni is hajlandók a számukra megfelelő piaci környezet megteremtése érdekében. Magyarországon ennek az érdekrendszernek a szolgálatát leginkább a Fidesz volt képes megvalósítani. Strómanjai révén maga is vállalkozik, és ezek hasznát visszaforgatja politikája feltételeinek a javítására. Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy az EGY Mészáros kivételével nemzeti burzsoáziánk az elmúlt 30 év terméke. Ők a pártokat saját érdekeiken keresztül látták, és támogatták. Számukra is kedvezőbb egy erősen szabályozott és leosztó jelleggel működő kiszámítható diktatórikus rendszer, mint a versenyzés bizonytalansága.

A liberalizmus gyengesége

A liberalizmus képtelen a hirtelen felmerült szélsőséges problémák kezelésére. Jogrendje és hívői miatt sem. A magam gondolkodásával inkább idealista HIT-nek tartom, mint a társadalmi szabályozás eszközének. Tekintettel arra, hogy közvetlen környezetünket, és szinte egész Európát egy nemzetközi, gazdasági, politikai, ideológia, kulturális … konfliktusmező szövi át elkerülhetetlen olyan korlátozások bevezetése, amely szembe megy a klasszikus liberális szabadságjogokkal. Anakronisztikus olyan rendszer fenntartása, ami addig a határig tesz minket szabaddá, ameddig nem ártunk másoknak. Sokak számára ez a határ magába foglalhat bármit. Lásd a bűnözőket, a rasszistákat, a vallások nagy részét. A politikusokat is. Mivel emberek vagyunk, nagyon egyéni kogníciókkal, ez a határ maximum filozófiai értelemben jelölhető ki. A mindennapi életben ennek abszolút semmi hatása nincs.

A liberális magatartás elvileg egyetemes, mindenkire konzekvensen érvényes. Ebből kilógnak az idegen kulturális identitással rendelkezők, mert hiányzik belőlük kultúránk tisztelete. Neveltetésük és szocializációjuk kapcsán nem ismerik fel a határaikat. Addig működött a liberális demokrácia, ameddig Európa kulturálisan homogén volt. Tudom, hogy egy idealista felvetés, mert mindig voltak „kilógók”, de azok hatása elenyésző volt. Nemzeti környezetben kezelhetők voltak a kisebbségek. Mára felborultak az egyensúly. A centrumnak tekintett liberális Európa nem volt képes kezelni más kultúrák növekvő jelenlétét. Nem volt képes elszigetelni, kemény jogi keretek közé szorítani „devianciájukat”. Sajnálatos tény, de a társadalmi munkamegosztás keretei közé sem tudták integrálni fiataljaikat. A munkanélküliség, a kilátástalanság kedvező volt az ébredő iszlamista öntudat terjedéséhez.

Keresztényi köntösben

Európa a nyugati civilizáció bölcsője. Történelmileg összekapcsol minket a görög római múlt, és a kereszténység. A keresztény egyházak közötti különbségeknek inkább csak spirituális okai vannak, társadalmi méretekben azonos értékrendek vezérlik őket. Mindenekelőtt a tízparancsolat. A demokratikus országok túlnyomó többsége a nyugati kultúrához tartozik. A liberalizmus viszont szinte csak Európára és Észak Amerikára terjed ki. Nem nehéz a kapcsolatok felfedezése. A kereszténység és a liberalizmus kéz a kézben jár azokban az országokban, melyekben a világ lerablása miatt elindulhatott a tőkefelhalmozás, és az ipari forradalom. A kereszténység társadalmi beágyazódásából eredően a mindenkori hatalmat támogatta. „Add meg Istennek, ami Istené.” A liberalizmus a tőke oldalára került. A verseny azt is jelenti, hogy az emberek egy része szegénnyé válik. A katolikusok ebben következetesek. A szegények egyháza(-i) melyek erősen ragaszkodnak az evangéliumokhoz, inkább reform egyházak. Másként mondva renegátok, szekták. Az állam viszont ezek közül azokat emeli be hatalmi körébe, melyek nyilvánvalóan támogatják őket. Ez így ahogy van, az abszolút antidemokratikus hatalmi módszertan egyik eleme.

A liberalizmusban és a kereszténységben összekötő kapocs a „szeretet” és embertársaink elfogadása. A tűrés addig, amíg számunkra nem sértő, és vica versa. Azaz saját határaimat mások sértegetéséig ki lehet terjeszteni. Mivel emberek vagyunk, ennek a határai nagyon mobilak. Vannak szenzitív, érzékeny, és szangvinikus emberek, és velük szemben ott van a melankolikus, a tűrőképes embercsoport. Ne feledjük. Akiknek sokszor megtörték a gerincét, akinek sokat kellet tűrnie azok „veszítenek” érzékenységégükből. Eretnek gondolat, ha ezt összekötöm a társadalmi méretekben elhatalmasodott stresszel?

A katolikus és a protestáns kereszténység az elmúlt évtizedekben erős hanyatlásnak indult. Nem képes betölteni korábbi társadalmi magatartásszabályzó szerepét. Más vallások és kultúrák a vendégmunkások -majd migránsok- arányának növekedésével egyre nagyobb társadalmi erőt képviselnek. A liberális problémamegoldásnak erre nézve nem voltak aggályai. Marginálisan kezelte ezeket a folyamatokat. A liberalizmus hanyatlása a nemzeti kultúra kohéziós erejének csökkenésével arányosa zajlik.

Kulturális megosztottságban

A nemzeti kultúrára úgy is tekinthetünk, mint a nemzet személyiségére, amit racionális tényezők mellett erős érzelmi kapcsolatok kötnek össze. A nemzeti kultúra évszázados együttélés, közös tapasztalat során kialakuló tudatforma. Az ország, a nemzet tudata. Az embereknek olyan közössége, amit a közös nyelv, terület, történelem, etnikum jellemez. A nemzet tagjai által osztott előfeltevések, értékek, hitek, célok, érdekek szükségletek, magatartásminták rendszere, amelyek segítségével meghatározzák önmagukat és megkülönböztetik magukat környezetüktől. Mindezek szabályokban, rituálékban, szimbólumokban és tárgyakban jelennek meg. Mondhatjuk azt is, hogy problémamegoldásunk programozott rendszere. Minél több azonos eleme van, annál inkább hat a tagjaira. Az Európai sokszínűség viszont inkább hátrány, mert e-mögött bújik a megosztás lehetősége. Politikusaink élnek is ezzel a lehetőséggel. (divide et impera)

Elindult a centrum országainak kulturális hanyatlása. Ez azért izgalmas probléma, mert a vezetés a kultúrába ágyazva létezik. Európa ebből a szempontból - az egyes országok eltérő kulturális öröksége miatt sohasem volt egységes. Az amerikai hatás szinte mindenhol jelen van, mint pszichológiára épülő motiváló vezetés, Németországra a porosz katonai hagyományokra épülő szervezés, Franciaországra az erős kapcsolati rendszer, osztályrétegződés, a Benelux államokra a méltányos megegyezés, míg a szinte mindenhol jelen levő iszlám kisebbségre a teokratikus vezetésfelfogás a jellemző. Ne feledjük, Oroszország Európa része. Ott a központi hatalom vezényli a társadalmi folyamatokat. A volt szocialista országokra a társadalmi szintű irányítás, mint vezetésfelfogás a jellemző. De bonyolítsuk a sort.

A múlt század vége felé Gert Hofstede révén elindultak a nemzeti kultúrákra irányuló kutatások. A demokrácia szempontjából a legizgalmasabb a Hatalmi távolság indexe. Ahol kicsi, ott lehet demokrácia, ahol nagy, ott diktatúrára van igény. Hasonló értékkel bír a bizonytalanság tűrés vagy kerülés. Ahol tűrés van, ott vállalkozó szemlélet honos, ahol kerülés, ott elvárják az irányítást. Az individualizmus kontra kollektivizmus az egyén és vagy a csoportdöntés igényét írja körül. A férfias, vagy nőies szerepek a direkt utasításokat vagy az empatikus bánásmódot várják a vezetőktől. Az engedékeny, vagy korlátozó szemlélet a kezdeményezéseket helyezi középpontba. Tegyük hozzá a sorhoz a kínai kultúra hosszú vagy rövid távú orientációra irányuló döntéseit. Ők híresek a hosszú távú előrelátásukért, ami a rövid távú haszonszerzést helyezi a háttérbe. Számos zavart okozva a partnerek gondolkodásában.

A leírtak eltérő mértékben egységes egészbe integrálódtak az egyes országokban. A liberalizmus, és a demokrácia is pusztán egy skálán elhelyezhető lehetőséggé vált. Az egyik oldalon a megingathatatlan, a másikon a labilis, a diktatúrába hajló konstrukciók vannak. De ki gondolta, hogy az egyes országokban látható növekedésnek indulnak a rendpárti irányzatok és pártok. Nem kell nagy ész hozzá, hogy belássuk: a körülmények romlásával ez a tendencia erősödni fog. Hitler is demokratikus választásokon lett Führer.

Evolúciós kényszerben

A társadalom nagy része befogadó a liberális demokrácia átalakulására. Az emberek egyrészt kiszámítható rendet szeretnek a környezetükben, mert ez szolgálja legjobban alapvető létfenntartási és biztonsági szükségleteiket, de ez az alapja szociális szükségleteiknek is. Érdemes elővenni a tömeglélektan elméletét. Ezek inkább a rendpártiságból származtathatók, mint liberalizmusból. „A mindent szabad, ami nem tilos” érvényesítése zavart kelt a társadalom széles területén. Ezért is szavaznak egyre inkább a rendpárti irányzatokra. Másrészt az emberek fele nem képesek eligazodni a plurális alternatívák között, és ha van, aki segít nekik, szívesen szolgálják. Minden diktátor így építi fel imázsát. A pluralizmus, a sok ismeretlen közötti választás döntésképtelenségre vezet. Vajon, hogy válasszon egy tudatlan, szándékosan az ismeretlenség homályában tartott tömeg - általa nem ismert dolgok között. A döntésképtelenség érzelmi zavarokat kelt. Többek között ezekre is épül a diktatúra teremtés receptje. A szervezeteknek is van érzelmi élete, rendszere, és ez manipulálható.

Mielőtt megvádolna valaki, hogy ellene vagyok a demokráciának, el kell mondjam, hogy a nézőpontom, - csúnya szóval a paradigmám - nem politikai alapokra épül. Valami nagyon másra, emberire. EGYÜTTMŰKÖDÉSRE.

Az együttműködés az emberi lét, mindenfajta növekedés, érzelmi, és anyagi gazdagodás alapja. Vannak nemzeti kultúrák, melyek ma is így funkcionálnak. Ilyenek a konfuciusi elvekre épülő társadalmak. A liberalizmus sajátos paradoxona, - és mondhatjuk, hogy nem is járták körbe a szakemberek, - hogy egy erősen individuális kultúrában, az amerikai belpolitikában tartják a legerősebbnek, ami nemzetközi téren annál agresszívabb, és hatalommániás. Az individualizmus az egyéni szabadságot és önállóságot állítja a középpontba. Hasonlóan ahhoz a gazdasági rendszerhez, ami a versenyt preferálja, és a törvények határain belül megengedő. Ez arra készteti a verseny résztvevőit, hogy réseket keressenek a szabályok között.

Pénz és demokrácia

Az amerikai demokráciát a pénz demokráciájának tartják. A választókért folyó médiaháború óriási pénzekbe kerül, és a statisztikák azt mutatják, hogy annak van esélye az elnökségre, aki sok, nagyon sok pénzt képes összegyűjteni. De így van ez a világ demokratikusnak mondott részein. Óriási előnye van a regnáló pártoknak, mert ők az állam pénzét is „sikerpropagandára” fordíthatják.

 Vannak, politikai erők, melyeknek nem mindegy, hogy egy másik országban ki lesz hatalmon. megkeresik a lehetőségét annak, hogy anyagilag támogassák. Ezt tette Kadhafi is, amikor 50 millió euróval támogatta Sárközy újraválasztását. A Líbia elleni háború egyik oka ebben keresendő. Ha kishazánkban szétnézünk, akkor nyilvánvaló, hogy a kormány hihetetlen erővel harsogja a Fidesz propagandát. Ha pénz oldaláról nézzük a „szabad választás” esélyeit, akkor ezzel szemben csak egy összehangolt ellenzéki fellépés lehet hatásos. Lengyelországhoz hasonlóan.

Minden társadalom egyedi jellemzőkkel bír. A VILÁGBAN KULTÚRÁK HARCA ZAJLIK. A demokrácia egy a sok között. Ráadásul önmagát emészti. Amerika lenyomja Európát a gazdasági versenyben. Itt a kontinensen számos kérdésben ütközik környezetével Németország, Franciaország, Lengyelország, és hazánk is. A felsorolás hosszabb is lehetne. Hosszabb is, mert az olvasó, a kiművelt emberek látnak is. A demokratikus hatalmak saját magukat gyengítik versenyükkel. A kultúra ereje viszont az egységben van. Hol tartunk a lejtőn?

Aki valóban hatalomra szeretne kerülni, annak meglehetősen széles skálát kell elfoglalni a demokratizmus, és a diktatúra között, ugyanakkor harmonizálnia kell a „néplélekkel”. A gyakorlatból is látható, hogy a viszonylag keveseket érintő érdekeket felvállaló pártok marginális szerepet töltenek be a nagyok mellett. Liberális párt gyakorlatilag nem létezik. A zöldek, és a viccpárt kommunikációs narratívájukkal a kormánypártot támogatják azzal, hogy átvették a Fidesz „kulcs-szavainak egy részét.

Mivel a világ állandó mozgásban van, a Fidesznek meglehetősen pragmatikus a programja. A politikai paletta szinte teljes spektrumát végig járta. Megteheti, mert választói nagy részének rövid az emlékezete. Egyébként meg mindegy, mert minden sikeres akció mögött Orbán Viktort látják, aki rámutat kudarcaink okára, okozóira is.

Az elveszett tisztelet

               Az emberi együttélés, a társadalmi szabályozás legősibb eszköze: a tisztelet. Ez egy különleges érzelem, aminek alapja az önelfogadás, önismeret. Ehhez mérünk mindenki mást. A tiszteletet szocializációs folyamataink során tanuljuk. Szüleink, nagyszüleink, tanáraink, rajtuk keresztül az idősek elfogadása lesz az alap, amivel később elfogadjuk mások többlet tudását, szakértelmét, hozzáértését, erkölcsét, valami olyat, ami igazodási alapot, hatalmat jelent felettünk. Személyes tapasztalás nélkül is elfogadjuk az orvos, a pedagógus, a pap, … kisugárzást, és „kötelező módon” a hatalmát is felettünk. Igy van ez a demokráciákban is. Elvileg. A liberalizmus egyenlőség, és szabadság eszméje mélyen belenyúlt ebbe a rendszerbe. Elhiteti az emberekkel, hogy egy részeges, munkakerülő, lecsúszott egzisztencia annyit ér, mint egy főorvos, egyetemi tanár, és valóban. Mindegyiknek egy szavazata van, és mert a debilek többen vannak, mint az elitek, a liberális demokráciákban a hatalom az Ő kényük kedvük szerint tobzódik. A jogi védelemmel körülbástyázott, és következmények nélküli véleményszabadság leamortizálja a közbeszédet. Mindez természetes módon segíti a diktatúrák kialakulásának a folyamatát. Az igaztalan vádak ellen lehetetlen védekezni. A szabadosság megöli az igazságot. A diktatúrák ügyészsége, rendőrsége, bíráskodása, - a végrehajtó hatalom - politikai elfogultsága értelmetlenné tesz folyamatokat. Gondoljuk arra a képtelenségre, amikor 20 év után esik le valakinek a tantusz, hogy egykor nemi sérelem érte. Egy ilyen vád ellen lehetetlen védekezni. Hír lesz belőle. A demó demokrácia tömegével termeli az ilyen lejárató kampányokat.

A nagy kultúrákban (kínai, ortodox, japán, iszlám, indiai afrikai) mindenhol jelen van, a tisztelet. De míg náluk a tekintélyi megítélés egyik véglete: a „vén hülye” megjegyzés dívik, addig Távol Keleten az „idősek tisztelete” a vallásuk alapja.

A hit szerepe demó demokráciában

               A hit egy különleges tudati rendszer. A nagybetűs HIT a vallás részeként az Istennel történő azonosulásra vonatkozik. Az apostoli Hitvallás a keresztény HIT rendszer alapigazságainak az összefoglalása. A kisbetűs „hit”, mint köznapi tudati konstrukció azokon a területeken jelenik meg, amelyekre nincs rálátásunk, amit nem ismerünk, amiről nincs közvetlen tapasztalásunk. Hisszük, hogy egészségesen étkezünk, nem rúgnak ki a munkahelyünkről, gyerekeinkből rendes felnőttek lesznek, elkerül minket az igazságszolgáltatás

               A politikában immár idejétmúlttá váltak a programok, valahol elveszett a hosszú távú stratégiaalkotás szerepe. Előtérbe került a pragmatikus alkalmazkodás igénye. A liberális-demokrata-fasiszta skálán meghatározhatatlan a pártok pozíciója, mert mindegyikben ott él a hajlandóság mások programjainak, célkitűzéseinek a lenyúlása, és sajátként történő kommunikálása. Ezzel elveszik mások életterét, kibontakozási lehetőségét. A nagy pártokban mindegyikben van szerephordozó vezető, akitől ezeket választóik elfogadják. Ilyen Kósa Lajos, Német Szilárd, Bayer Zsolt, Kövér László és felettük a néplelket legjobban kifejező, a leghatékonyabb: a Horthy, Kádár Atya szerepet felvállaló paternalista, Orbán Viktor. A kormányzás címszavakra, propaganda szólamokra épül. Nem kell hozzá semmi, csak hinni kell abban, hogy OV igazságos, szemben a hazugság birodalmát vezető Gyurcsánnyal.

                Az egyszerű emberekre, a tudatlanságra építő kormányzásban két fontos dolog van. Legfontosabb a sikereket veszélyeztető ellenségkép kialakítása. Tudjuk? EU, Gyurcsány. Ezzel szemben áll ott van nemzeti sikereink záloga, formálója. A spin doktorok válnak a rendszer legfontosabb tartalomgyártóivá. Csak megjegyzem, hogy spin doktorok feladata a legrosszabb hírek átformálása, és eredményként történő elfogadása. Ez azután egyformán fog megjelenni minden médiában.

               Feltehető a kérdés. A filozófia elvonatkoztatás szintjén van-e különbség párt és vallás között. Szinte semmi. Mindkettőben központi szerepet tölt be e HIT. Az egyik oldalon az egyházban, Krisztus igazságában, a másik oldalon a pártban, és első számú vezetőjében. Akit történetesen Orbán Viktornak Hívnak. A többi párt feltörekvő próféták gyülekezete. Vagy az sem.

Az új hatalmi rendszer

               A Fidesznek elég volt egy választási ciklus, hogy újra strukturálja a hatalmi rendszert. Övé volt az alkotmányozó többség, megtehette. Lojális embereket ültetett a végrehajtói hatalom pozícióiba. Átírta a rendőrség, az ügyészség, és a bíróság működési rendjét. Ezek eddig sem voltak demokratikus szervezetek, de a kézivezérlés, és a pályáztatás, kinevezés rendszere biztosítékot jelent számára, hogy ezeken a területeken azt történjen, ami a politikája számára elfogadható. A közigazgatási rendszer önigazgatási funkciójának amortizációját gyorsította a hivatalok létrehozása. A demokrácia népképviseleti szervei funkcionálisan kiürültek. Hasonló sorsra jutottak a civil szervezetek. Az ellenzék karanténba került, és a Számvevőszék folyamatosan vegzálja őket. Az egyházak eladták magukat.

Már volt róla szó, hogy a magyarokat nem igazán lelkesíti a demokrácia. Egyrészt sohasem tapasztalták meg ennek erejét, nem is épült be a nemzeti kultúránkba. Demokrácia kapcsán csak félrevezették őket. A nálunk honos közvetett demokrácia úgy orientálja a képviselőket, hogy elsődlegesen a pártjuk irányába mutassanak elkötelezettséget.

               Elindult egy kulturális ellenforradalom is. Az egyházak ideológia szerepben történő megjelenítésé ellenforradalomként is értelmezhető, hiszen a kapitalizmus kialakulásával megtörtént az állam és az egyház szétválása. Ne feledjük a feudalizmusban a hatalom legfőbb támasza az egyház volt. (lehet, hogy visszajött) Civil, és egyházi prédikátorai azon vannak, hogy csak egyfajta kulturális identitás és hatás érhessen mindenkit az óvodától kezdve az iskolákon és egyetemeken át a sírbeszédig. Médiája fontos szerepet játszik, a nemzeti érzelmek generálásában.

               Ha az új politikai-hatalmi rendszerre és a választókra tekintünk, akkor egy holding szerű szervezeti kép alakulhat ki bennünk. Ennek a szervezetnek minden eleme azon van, hogy biztosítsa Orbán Viktor, és a Fidesz hatalmát. Ez csak látszólag pluralista konglomerátum. A valóságban egy hatalmi diktatórikus rendszer képe sejlik fel előttünk. Megkérdezhető, hogy az országban ezen kívül mi van? A válasz egyszerű LÁTSZATDEMOKRÁCIA. A valóságban senkitől semmilyen jogot nem vettek el. Csak a pénzt. Mindenki azt csinál, mond, amit akar. A kérdés, hogy hová jut vele. A liberalizmusból megmaradt, és virágzik a szólásszabadság. Kocsmai stílusban.

Érzelmi harmóniában.

               Az érzelmek funkciója: egyensúlyteremtés ember, és környezet között. A Fidesz létrehozott egy olyan szervezeti formációt, amiben szigorúan elkülönülnek a stratégia kidolgozói-, döntéselőkészítési-, döntési-, és végrehajtói szerepek, valamint az ezekhez kötődő kommunikációs akciók. Ezekből a csoportokból semmilyen információ nem szivárog ki, tartalmilag egységesek, és egyértelmű határozottságot tükröznek. Számolnak döntéseik érzelmi hatásaival is. A fentieket úgy is értelmezhetjük, hogy létezik egy szervezeti szint, amelyben elsődleges szerepet kap a szervezeti racionalitás, ami a vezetők egységes fellépését segíti, és ezt „támogatja”, pontosabban álcázza egy kommunikációs modul, ami hátteret ad a társadalmi szintű elfogadásnak. Ez viszont nem tartalmaz kormányzati szintű tartalmi elemeket. Minden lényeges információ a stratégiai körön belül marad.

A Fidesz kommunikációja választók szükségleti térképére épül Tekintettel arra, hogy nincs olyan „körön kívüli” választó, aki képes lenne átlátni a Fidesz politikájának egészét, és választóik is kognitív hiányosságokkal küzdenek, ez az oldal már hívó szavakra (EU. Gyurcsány, hazugság, Soros, …) és emberileg megfoghatatlan dolgokra (emelkedik, növelik, csökken, …) valamint félelem keltésre (migránsok, tüntetések, elvonások, …) épül. Társadalmi szintű érzelmeket generálnak, melyek egységbe forrasztják a törzsszavazókat, és megosztják az ellenzéki oldalt. Ugyanis az érzelmek funkciója, az egyensúly fenntartása egyének, csoportok, szervezetek, és környezetük között.

Szervezeti emberek vagyunk ezekre szocializálódunk. Minden szervezetnek saját érzelmi hangulati állapota van. Ráérzünk ezekre, és egy politikai párt akkor lesz képes erős hatást gyakorolni a környezetére, ha megérti ezeknek a formációknak lényegét, és képes manipulálnia őket egyrész a saját tagok hangolásával, másrészt a kívülállókat is egymás ellen. Ha belépünk valahová, - akárcsak gondolatban is - érzelmi programjaink azonnal elkezdik a kívánatos egyensúly beállítását. A pártvezetésnek az a feladata, hogy ezt az alkalmazkodási folyamatot szabályozza. A Fideszesek igazságérzetére, és többség tudatára építve erőt sugározzanak, az ellenzéket pedig megakadályozzák, hogy kialakuljon bennük az egység tudata és hatalma.

Az a párt, amelyik a választók alapvető szükségleteivel nincs tisztában, és azt bármilyen módon sérti a megszólalásaival, annak esélye sincs a hatalom közelébe kerülni. Az emberek félelmükben elutasítják őket. Napjaink ez az a létfenntartási, és a biztonsági szükségletek köré szerveződik. Ha esetleg a választóknak ez nem tűnne fel, a Fidesz gondoskodik róla, és máris a NÉP ellenségeiként fogja emlegetni őket. A szervezeti, és csoport érzelmeket ebbe az irányba fogja hangolni. Félelmet keltenek. Elhitetik, hogy azok a bizonyos pártok, rontani fognak ezek kielégítésének a színvonalán. Mindezt olyan hangulatban, hogy az kielégítse a tipikus választók szociális szükségleteit is. A Fidesz az alapérzelmekre és szükségletekre hangolja környezetét. A társadalom többsége számára ez hasonlókat jelent. Élet, és vagyonbiztonságot, munkát, valamilyen stabilitást. Márki Zaynak volt egy rossz és félre érthető mondata az Ukrán háborúval kapcsolatban, amire a Fidesz úgy reagált, hogy az ellenzék háborúba vinné a magyarokat. Egyenes úton sikerült elveszíteni a választáson. Egymaga többet használt a Fidesznek, mint az egész kampánystáb.

A csoport érzelmet úgy kell definiálnunk, mint ami olyan érzelem, amely csoporton belül a csoportból, a csoport életből ered. Az értelmezés kiterjed a csoport hangulatra is, mert gyakran nehéz elkülöníteni a csoport érzelmektől. Különösen akkor, amikor az érzelmek pozitív/negatív hatásait nézzük. A csoport érzelmek elemzésében azt is nézzük, hogy azok egyéni, vagy kollektív tapasztaláson nyugszanak, A Fidesz a békemenetekkel, az alapszervezeti akciókkal igyekszik megteremteni a csoportérzelmek létrejöttének a folyamatát, hogy a kvázi idegen tagok is ismerősként közeledjenek egymáshoz. Ez alapot ad a közös, megosztott csoport érzelem kialakulására– amely a tagok kollektív tapasztalására épül, és más csoportokkal történő interakció során alakul ki. Ez irányított módon elsősorban az ellenzék és holdudvara irányába alakul ki.

A virtuális tér az interneten keresztül kvázi csoportok létrejöttét segíti. A Fideszesek megosztják egymással saját érzelmeiket, melyeket mások is magukévá tesznek, mert hasonló jellemzőket mutatnak érdekeik, értékeik, szükségleteik, céljaik és szocializációs folyamataik területén. Ebben önkéntes (párt) influenszerekre támaszkodnak, akiknek az anyagait tovább „osztják” szervezik. Ez már nem mentes az összeesküvés elméletektől sem. Ezek empátiás irányok mentén terjednek. A megmondó emberek körül saját követői tér jön létre.

Ne higgyük, hogy mindenki hülye, aki annak tettei magát. Egy színészi teljesítmény tanúi vagyunk. Tudomásul kell vennünk, hogy a politika centrumába igyekvő pártoknak pozitív érzelmeket kell kialakítaniuk önmaguk irányába, és negatív érzelmeket kell kelteniük versenytársaik felé.

            A csoport alapú érzelem nem feltételezi, és nem is teszi szükségessé a közvetlen interakciókat mások felé. Csoport alapú érzelem alakul ki, amikor egy egész ország büszke az aranyérmeseire, vagy egy kisebb közösség a foci csapatára, egy iskola tanári tanulói teljesítményére. Orbán Viktor tündéri unokáira. Azaz létezik egy bármilyen létszámú csoport, amelyben valamilyen érzelmi hatás alakul ki egy mindenki által észlelt tevékenység eredményeként. Nem szabad csak pozitív dolgokra gondolni. Gyűlölettel, undorral gondolhatunk egy bűnözőre, politikusra, (a névsor ismerős) bárkire, akit erkölcsileg elmarasztalhatunk. Nálunk most a futball tölt be ilyen nemzetegyesítő szerepet-

A megosztott csoport érzelem során az érzelmek tovább terjednek a csoport tagjai között, és ritkán alakulnak ki szinkron folyamatok. 

Összefoglalás helyett

               Köszönöm, hogy elolvasta. Azt meg kell jegyeznek, hogy a demokráciának könyvtárnyi irodalma van. Szubjektív módon ezt hoztam ki belőle. Sajnos egyre többen vagyunk, akik ezt hasonlóan látjuk, és vérmérsékletünktől függően szólunk róla

Remélem egyetért azzal, hogy aki nálunk ilyen körülmények között demokráciáról beszél, az süket, vak vagy demens.