motiváltan

            Agyunk szabályozza életvezetésünket is. Akkor leszünk igazán hatékonyak, ha képesek vagyunk erős átéléssel, elkötelezettséggel, nagy figyelemmel, szorgalommal, és motiváltan végezni a dolgainkat. Igaz ez a munkahelyen, otthon, de erre épülnek együttlétünk intim akciói is. Mindenki érezte már valamilyen témában, hogy „ez nem fog menni.” Lemondott „valamiről” már akkor, amikor még tehetett volna érte. Így adtuk fel időnek előtte a matematika tanulását, egy másik nyelv elsajátítását, és mondtuk kedvesünknek, hogy „most fáj a fejem” Agyunk akkor igazán hatékony - aktív, kreatív, - ha lelkesedéssel, motiváltan használjuk. Ez korosztályoktól függetlenül igaz. Legfeljebb az igazán hatékony területekben különbözünk. Másként fog futásban teljesíteni egy gyerek, a jó kondíciókkal rendelkező atléta, és másként jómagam a 64 évemmel.  De biztos, hogy van olyan emberi tevékenység, amiben én győznék. Mert vannak hozzá ismereteim, és motivált is vagyok rá. Gerald Hüther professzor, az egyik legismertebb német agykutató szerint, ha elég izgalmas a feladat, aktiválódik a középső agy érzelmi központja, amely elindítja a hatékony tanulás, és tevékenység folyamatát. Ez akkor is igaz, ha kedvelünk egy jó tanárt, vagy szerelmesek vagyunk. Ha egyéb képességeinkkel nincs gond, akkor sikertelenségünk sokkal inkább a motiváltságunk hiányának tudható be.

Az iskolai tananyagot meg lehet tanulni a jutalom reményében vagy a büntetés elkerülése érdekében is. Ez utóbbi esetben hiányzik a pozitív érzelmi stimulus ezért alacsonyabb a hatékonysága is, és nagyobb munka „valami-bármi” elsajátítása, elvégzése. A „kelletlenül” végzett munka ritkán lesz „jó” munka. Ezért nagy a tanárok, és az oktatás felelőssége, hogy fenntartsa a lelkesedést, és ne csak a túlélésre ösztönözzön. A félelem által motivált aktivitás alacsonyabb hatékonyságú. Félelem esetén olyan agyi területek aktiválódnak, amelyeknek fő funkciója a túlélés, a szituáció elkerülésének, primitív leküzdésének biztosítása. Ilyen helyzetben egy szorongó, félő gyerek nem fog jól teljesíteni. Ez igaz felnőtt életünk minden területén.

A professzor szerint az agy kitűnő, példa nélküli szerkezet. Anélkül tud folyamatosan gazdagodni, hogy bármikor is telítődne, és lezárulna a fejlődése. Ezt követeli, írja elő az evolúció, ami előtt új kihívások is megfogalmazódnak. 

Az egyik a tudásunk irányultságára vonatkozik. Nem a széles, a nagy terjedelmű, sok-tudományos elmélyülés lesz a sikerek alapja, hanem az adott és a kapcsolódó területen a célirányos informálódás. Ehhez már adottak az információs társadalom „könyvtárai”. 

A másik egyben a jövő legnagyobb kihívása annak megértése, hogy nem a versengés, hanem az egymással együttműködő kapcsolatok építése a legfontosabb.