érzelem és magatartás

Az emberi magatartás válasz a személyiséget ért külső hatásokra. Azonnal reagálunk azokra, melyek valamilyen veszélyt hordoznak, vagy kihasználható előnyöket rejtenek.

Az automatikus feldolgozás eredményeként megjelenhet vagy egy reflexszerű reakció, amely az alapérzelmek önvédelmi funkciójára épül,

vagy egy tudatos megfontolások alapján születő válasz, amely a magasabb rendű érzelmek szociális funkcióját hivatott teljesíteni. Ez már gondolkodási elemeket is tartalmaz.

Ebben megjelenik motiváltságunk bizonyos információk gyűjtésére, és felhasználásra kerülnek a memóriánkban tárolt információk is.

Egyedi következtetéseink, vizionált reakciónk jövőbeni kilátásai lehetőséget teremtenek a viselkedés és a hozzájuk kapcsolódó érzelmi üzenetek összhangjának megteremtésére.

Ehhez számításba veszi a meglévő energia szintünket is.

Érzelmeink rátelepednek mindarra, amit a gondolkodás eredményeként teszünk, vagy tenni szándékozunk.

Ehhez megfelelő támogatást szolgáltatnak értékeink, szükségleteink, hiedelmeink, és motivációs rendszereinkkel együtt a céljaink is.

Mivel az érzelmi tervezés hatékonyan működik, számot vet magatartásunk, viselkedésünk jövőbeni hatásairól is.

Érzelem és magatartás ezek szerint csak a vizsgálat szempontjából választható szét. Egymást kölcsönösen maghatározó, és feltételező rendszerről van szó az elme-test kapcsolatának a dialektikájáról. A magatartás két hatásrendszer eredőjeként fog megjelenni.

Az önkéntelen, magas feszültséggel jellemezhető mozgásanyag, és pszichológiai hatásrendszer, és egy a szociális környezet elvárásait kielégítő tevékenység rendszer.

      A másokhoz fűződő viszonynak értelmi és érzelmi okai vannak. Az egyik oldalon a jól felfogott érdekek, szükségletek, jól végiggondolt megfontolások, és a valakihez tartozás igénye jelenik meg, míg

a másikon az érzelmi alapokon álló kötődés, a bizalmi viszony fenntartásának az igénye. A kérdés az, hogy miért történik mindez? „Azért, mert az embereknek a túléléshez szükségük van más emberekre. Az evolúció fontos szerepet játszik a társas helyzetek hatásának magyarázatában. Minthogy a társas helyzetek ilyen fontosak, meg kell értenünk, miért reagálnak rájuk az emberek… az emberek azért reagálnak más emberekre, azért keresnek társas elfogadást, mert olyan társas motívumok fejlődtek ki bennük, amelyek segítették a csoportokba való túlélést – és a túlélést általában véve is. A társas helyzetek hajtóerejét az emberi evolúció során létrejött egyik legfontosabb adaptációnak tekintjük”[1]

      A magatartás végső soron a környezethez történő alkalmazkodás eredményeként jelenik meg. Két egymást is átható dimenzióban mozog.

A környezetészlelésen keresztül a természeti és az épített környezethez,

a személyészlelésen keresztül a társadalom tagjaihoz történő viszonyunk képeződik le benne. Ez nagy változatosságot eredményez, az erre vonatkozóan a kutatásokban két axióma jelent meg.

„Az első szerint az emberek maguk alkotják meg azt a valóságot, amelyben élnek.

A másik szerint a társas befolyásolás a társas élet egészét átfogja”[2]

Az emberek egy-egy csoportja akkor is hat ránk, ha nincsenek jelen. Csoportunk szemüvegén keresztül látjuk a világot. Családunk, baráti körünk, munkatársaink értékei, hite, szükségletei, másokkal szemben kialakult attitűdjei akkor is befolyásolják magatartásunkat, ha távol vagyunk tőlük. Érzelmeink keretet adnak az erkölcsi megítéléshez is.

    G. Allport definíciója szerint a személyiség – a személyen belüli – pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat-, és érzésmintáit hozza létre. Hétköznapi létünk naiv pszichológusaként a személyiségbe a elvárásaink és a feltételezéseink épülnek be. Allport definíciójából szükségképpen ki kell emelni az érzésmintázatot, amely az egyén érzelmi tudatosságával és az érzelmek személyiségformáló szerepével van kapcsolatban.

    Az emberi magatartás kialakulásában az összes eleddig felsorolt tényező és pszichológiai mechanizmus részt vesz. Nem csak olyan könnyen definiálható magatartásformákra kell gondolnunk, mint ami a tanulás, vagy a szórakozás, hanem összetettebb egymásra épülő, és hosszan tartó folyamatokra és komplex tevékenységekre is.

   A környezet jól definiált jogi és erkölcsi normákat, kulturális magatartásmintákat közvetít felénk. Bizonyos folyamatok bizonytalanságuk miatt nagyobb figyelmet követelnek, mint mások. Érzelmeink segítenek a rangsorolásban. Ezekkel együtt tudomásul kell venni, hogy világhoz történő alkalmazkodásnak kötelezettségeken alapuló elvárásai is vannak.

   A racionalitás, mint a társadalmi működés általánosított módja elvárásokat fogalmaz meg mindenkivel szemben. Ezek a magatartásminták kötelezettségeket tartalmaznak, melyeket meg lehet ugyan sérteni, ám ekkor a felelősségre vonás nem marad el. A probléma filozófia szintű általánosítása szerint nincs különbség az alkalmazkodás általános tartalmi követelményeiben őseink, és a mai létünk között. Akkor a természet, ma a társadalom veti fel a „benne élés” szükségleteit.

Az érzelmek a racionalitással szoros együttműködésben segítenek életvezetésünk problémáinak a megoldásában is.