romlanak az emberiség intellektuális tényezői

Romlanak az emberiség intellektuális és érzelmi képességei?

Az emberré válás folyamatához egyedülálló módon járult hozzá az a tudás, ismeret, tapasztalás, ami, lassan de meghatározó módon beépült az emberek magatartásába. A világ más teremtményeinél sokkal gyengébbek voltunk, és észlelési rendszerünk főleg szaglásunk, hallásunk, látásunk is elmaradt mögöttük. A természetes szelekció során elpusztultak azok, akiknek a tudása, és génállománya fejletlen volt. Néhány tucat génünk nekünk is megváltozik szüleinkhez képest. Ezek száma gyerekeinkkel tovább nő. Sokat változott a világ, és erről nem nagyon beszélnek, mert sokakat sérthet. Az orvostudomány fejlődésével beavatkozunk a természetes szelekcióba.

Lassan, de biztosan romlanak az emberiség intellektuális és érzelmi képességei - állítja a Stanford Egyetem egy kutatója. Az emberi intelligenciát és viselkedést 2000-5000 gén optimális működése és kölcsönhatása határozza meg. E hálózat fenntartása óriási evolúciós nyomást jelent. Gerald Crabtree, a Stanford Egyetem kutatója tanulmányában arra mutat rá, hogy ez a bonyolult génhálózat különösen hajlamos a mutációkra, viszont modern társadalmunkban nem működik a természetes kiválasztódás.

 Intellektuális képességeink és az intelligenciát meghatározó sok ezer gén optimalizálása nagy valószínűséggel a korai modern ember csoportjainál fejlődött ki. Ebben a környezetben ugyanis az intelligencia fejlődése volt a legfontosabb tényező a túlélés szempontjából. Vélhetően ekkor volt a legnagyobb az emberi intelligencia fejlődési üteme is, fejtegeti a szerző. A kutató szerint ettől a ponttól viszont megkezdődött a hanyatlás. A földművelés kifejlődésével, majd az urbanizációval egyre kevésbé érvényesült a természetes kiválasztódás, az intellektust gyengítő mutációk "kiszűrése". Abból kiindulva, hogy értelmi képességeinket 2000-5000 gén határozhatja meg, valamint figyelembe véve, hogy milyen gyakorisággal jelennek meg az emberi genomban betegségeket hordozó mutációk, kiszámította, hogy háromezer év múlva, vagyis 120 nemzedéken belül mindenki legalább két olyan mutációval rendelkezik, amely károsan befolyásolja értelmi vagy érzelmi stabilitásunkat. Elég a disz-ekre gondolnunk. A diszlexiára, a diszkalkuliára, és a diszgráfiára. Az olvasás, a számolás és az írás genetikai meghatározottságára. Mert például a számolást biztosító génünk 40000 éve alakult ki. Lehet, hogy elkezdődött romlás? Mi több, a legújabb idegtudományi eredmények azt mutatják, hogy az agyi funkciókat meghatározó gének különösen hajlamosak a mutálódásra. A Stanford Egyetem kutatója szerint a kisebb kiválasztódási nyomás és a nagyszámú enyhe mutációt hordozó gén aláássa értelmi és érzelmi képességeinket. Gerald Crabtree szerint mégsem aggódnunk. A folyamat ugyanis meglehetősen lassú, a tudomány gyors fejlődése pedig minden bizonnyal megoldást kínál majd a problémára.

Az általam folytatott kutatás az érzelmi intelligencia, az érzelmi tudatosság fejlesztésére egy lehetőség ennek problémának megoldására. Lehet, hogy elég lenne gyereknevelésből kivenni a kütyüket, és visszatárni a mindennapos „emberi” érintkezésre? Ez így túlságosan egyszerű, de mégis hatékony lehetőség számunkra. Nem lenne baj, ha az oktatási rendszer is ráhangolódna.