Prof. Dr. Pintér István 

nyugállományú repülő ezredes

 

    Tolcsván születtem 1951-ben, Sárospatakon jártam középiskolába (1965-1969) Kossuth kollégista voltam. 1969-73 között Szolnokon Kiliános hallgató, majd hadnagy lettem, és Pápára kerültem. Onnan vissza a Kiliánra. A  KISZ-bizottság első titkár lettem. 1979-ben a Katonai Akadémia következett, és 83-tól tanárkodás. Közben elvégeztem a Közgazdaságtudományi Egyetemet. Kutattam, kandidátus lettem, és a tudományoskodás töltötte be az életem. Voltam vezetői beosztásban, dolgoztam a Rendőrtiszti Főiskolán,  Szolnoki Főiskolán és még néhány helyen. Ezredesként 2004-ben jöttem nyugdíjba. Jelenleg itthon vagyok. Tanulok, kutatok, és a fejlődésemhez még erőt érzek magamban. Családom imádom, négy gyerekem van, két felnőtt, és két kisebb. Büszke vagyok rájuk. Van három unokám, akik csodagyerekek. Ígéretemet mindig betartottam, Barátaimat megvédtem, ellenségeimet tiszteltem. Hittem, hogy a szakmai értékek az igaziak, de ma  már tudom, hogy Magyarországon élek. 

Gyermekkorom Tolcsván

    1951-bben születtem a kos jegyében egy kis faluban: Tolcsván. Engem is bába segített a világra, mint akkoriban minden gyereket. Nagy szeretetben nőttem fel. Társaimmal az utcán, és a környező erdőkben töltöttem az iskolán kívüli időt. Csak enni, és aludni jártunk haza. A szülők dolgoztak, de nem voltunk felügyelet nélkül. Minden felnőttnek joga volt ránk szólni. Ha valaki otthon panaszkodott, ki is kapott, hogy szégyent hozott a család fejére. Így aztán szüleink sok dolgot nem tudtak rólunk. Csibészek voltunk. Életrevalók. Hasonló szimbiózisban voltak a szüleink az iskolával. Ott is rend volt. Az egész falu egy nagycsalád volt.

    Nagyjából negyven évvel az után, hogy elvégeztem a nyolcadikat, elvittem a családomat, hogy nézzék meg, milyen szép helyen tanultam. (érdemes megnézni Tolcsva honlapján). A gyerekek kézen fogva jöttek ki a kapun, és hangosan köszöntek. Jó napot kívánok! Nekünk, idegeneknek. A tanító néni elindította őket jobbra, balra, kit merre kellet. Az úton vigyázó szemektől kísérve mentek át a másik oldalra. Mint egykor mi is. Kézen fogva.

    Arra neveltek, hogy mindenkinek köszönni kell, mert a fél falu rokonunk. Valóban az volt. A dédapám 100 éven felül élt, két családja volt, és mindkettőben legalább 6-8 gyerek. Többségében fiúk. Unokatestvéreim egy részét ma sem ismerem. Nem beszélve gyerekeikről, és unokáikról.

    Édesanyám szülés közben halt meg. Az orvost, és a személyzetet el is ítélték. Apám később megnősült, és nevelő anyámat ma is anyaként tisztelem. Két testvérem van.

Az intellektuális ébredés Sárospatakon, főiskola Szolnokon

    Középiskolába Sárospatakon jártam. Kossuth kollégista voltam. Jó iskola volt. Négyes környékén muzsikáltam. Az máshol többet ért. Ezt akkor tudtam meg, amikor egyetemre jelentkeztem. 1969-ben a villamosmérnöki karra lehetett a legnehezebben bejutni. Akkor még saját felvételije volt az egyetemeknek. Szüleim akaratából oda is be kellett adnom a jelentkezési papíromat. Egyébként nem írták volna alá a katonai főiskolai jelentkezési lapomat. Még nem voltam 18 éves, és kellett a szülői beleegyezés. A Kilián György Repülőműszaki Főiskolára akartam menni. Repülésirányító lettem. Jól éreztem magam. Igazi jó csapat foglakozott velünk. Szigorúan, nem mindig igazságosan, de óriási emberséggel. Mint később tudatosult bennem, leaderként.

    Azokban a kisközösségekben, ahol akkoriban éltem, mindig vezető voltam. Szórakozásunkról magunknak kellett gondoskodni. Összetartó csoport voltunk.

    Egy rövid közbevetés. A mai felvételi rendszer óriási hibája, hogy a vitt pontok egy részében nem differenciál. A szörcsögi, éppen-hogy középiskolából Buta Feri több pontot tud szerezni, mint Okos Panka a megyei elit középiskolából.

    Egy másik közbevetés. A kreditekért folyó versenyben atomizálódnak a csoportok. Hiányzik a közösségek támogató ereje. Az emberi lét alapjait zúzták szét.

    A harmadik közbevetés. A rossz választásból eredő változtatást ez a rendszer a mai formájában nem tudja támogatni. Egyetemi tanárként, szülőként, diákjaiért felelősséget érző emberként nem tudom elfogadni ezt a működésT

A szolgálat kezdete

    Végzés után Pápára kerültem. Mondván, hogy az egy Sárospatakhoz hasonló város. Társaim közül egyedül én kértem oda magam. Rossz híre volt az ezrednek. Nagy fegyelem, sok munka, állandó harckészültség. 24 szolgálat, 24 szabad. Így dolgoztunk. A szabadnapokon bejártunk felkészülni a következő repülésre. Amikor már menet közben is aludtam, akkor úgy döntöttem, hogy váltani kell. Egy fél éves tanfolyam után visszakerültem Szolnokra. KISZ Bizottság első titkár lettem. Sose tagadtam. Akkor az volt a miénk, amit magunknak szervezetünk.

További tanulmányaim

    Bár szerettem volna, nem jutottam ki a Szovjetunióba tanulni. Itthon végeztem el a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Egy diákköri munkám révén már elsős koromban „meg volt” a szakdolgozatom. A „sors kegyéből” repülősként összfegyvernemi (a laikusok számára megjegyzem, hogy ez a szárazföldi alakulatokat jelenti) osztályba kerültem. Harcászatból és az azt támogató tárgyakból folyamatosan hátrányban voltam a többiekkel szemben. Hiába tanultam. Nem sok sikerélményem volt. De nem panaszkodom. Befektetésnek tekintem. Tanulmányaim - amikor már katonai vezetéstudománnyal foglalkoztam, - kifejezetten előnyömre szolgáltak. Mivel a memóriám kiváló volt, képes voltam a szabályzatok sok-sok paragrafusát memorizálni. Akkoriban a rendszerelméletű vezetés volt napirenden. Jól megtanultam a leckét.

    Naponta két órát töltöttem könyvtárban, és a magam örömére vezetéselmélettel foglalkoztam. Autodidakta módon raktam össze a tudásom. Meg kell, hogy jegyezzem: ezzel mások is így lehettek, mert akkoriban a politikai vezetési ismeretek jelentették a tudomány hazai csúcsait. E mellé elég nehéz volt másfajta irodalomhoz jutni. De soha nem adtam fel. Akkoriban sokat publikáltam. Anyagilag is jól jött.

Az utolsó szolgálati hely

    Végzés után újra Szolnok következett. Tanári beosztások különböző tantárgyakkal. Politikai gazdaságtan, filozófia, tudományos szocializmus. A rendszerváltást már tanszékvezetőként éltem meg. Mivel korábban is láthatók voltak bizonyos változások, tanulással készültünk a jövőre. Aki nem volt képes felzárkózni, attól megváltunk. Jó, és tehetséges munkatársaim voltak. A rendszerválással megszülető tantárgystruktúrára felkészültek voltunk, és sikeresen váltottunk. Közben elvégeztem a Közgazdaságtudományi Egyetemet vezetés - szervezés szakon. Ez időben oktattam közgazdaságtant, filozófia történetet, Magyarország legújabb kori történetét, és vezetéselméletet. Hozzáteszem, kényszerből, mert nagy volt a tanárhiány. Később ennek is lett haszna. Szélesen láttam rá a társadalomtudományokra. Tanszékünkkel megelőztünk mindenkit az átállásban, a NATO követelmények teljesítésében. A a tudományos munkára fordítottuk a figyelmünket. Mindannyian megszereztük a kívánt fokozatot. Én kandidátus lett, a többiek később értek, PhD-t szereztek. Igazi egyetemi tanszékké lettünk.

    Amikor egy újabb szervezési hullám indult el, a tanszéket darabjaira szedték, és beintegrálódtunk más-más tanszékekbe. Az egyetem akkreditációjához kellett a tudományos fokozatunk. Jómagam a ZMNE Vezetési-szervezési tanszékére kerültem. Tanszékvezető helyettesként. Ott lettem egyetemi tanár, és onnan jöttem nyugdíjba. Az utolsó 10 évemet három helyen töltöttem. Budapesten az anyatanszékemen, Szolnokon a Repülőtiszti intézetnél helyettes vezetőként, és a Honvéd Vezérkarnál a Hadműveleten -mondjuk azt, h Két végén égettem a gyertyát. Valamit jól csináltam, soha nem sajnált senki, ellenben voltak ellenségeim és irigyeim is. 

A kutatások, amit szerettem

    A tudományba hamar „belekötöttem”. Az első publikációm 1974-ben jelent meg a Honvédelemben. Később minden évben nyertem valamilyen pályázatot. Egész életemet végigírtam. Sajnos sok anyagom elveszett. Csak átkozni tudom ezt a CD-s világot. Későn derült ki, hogy lassan, előhívhatatlanná válnak a rájuk írt anyagok.

    Nagy köszönettel tartozom néhány szerkesztő barátomnak, akik megtanítottak az írásra. Mindig az elvárásoknak megfelelő stílusban. Írásaimon keresztül sikerült megismertetni magam, és kaptam egy professzionális táblázatkezelő SPSS szoftvert. Tudományos munkát csak ezzel fogadnak el. Akkoriban egy tucat, ha volt az országban. Nyugatnémet márkáért adták. Egy a Zrínyin, egy nekem Szolnokon, és 3-4 más egyetemeken, a Tudományos Akadémián. Később bedolgoztam magam a Honvéd Vezérkarhoz. Kezdetben a Vezetési Csoportfőnökségen, később a Hadműveletin. Sokat dolgoztam Mráz István tábornokkal, a hadműveleti csoportfőnökkel. Évente csináltam két nagy kutatást. A honvédség átalakulásának támogatására. Kollégáimat is segítettem kérdőívek szerkesztésében, az adatok feldolgozásában. 

    Mivel vezetéselméletet műveltem, szinte valamennyi a szervezeti, emberi magatartás kérdéseivel foglakozott. Mindent mértem, amire igény volt.

    Egy kis ízelítő: Változásokkal szembeni ellenállás. Változásvezetési módszerek. Kommunikáció: üzleti szervezeti, értekezletek. Hatalom, hatalomeloszlás. Konfliktus, konfliktuspotenciál, egyéni, szervezeti konfliktusok. Informális viszonyok. Döntéshozatal; elvárt és tényleges döntés. Információs rendszer. Problémamegoldás. Szervezeti célok. Szükségletek. Vezetői emberkép. Szervezeti emberkép. Hatékonyság. Hiány és felesleg. Vezetési stílus, leadership. Normatív kontingencia modell. Fiedler kontingencia modell. Szervezeti kultúra, Hofstede kultúramodell, kultúraváltoztatás. Karriertényezők, karrierösztönzők. Elégedettség vizsgálatok. Vezetői viselkedés, motivációs rendszerek. Szervezetanalízis. Stratégiai vezetés. Munka hatékonyságát befolyásoló tényezők. Vezetői befolyásolás eszközei.

Szakmai kirándulások

    Közben dolgoztam máshol is. A Rendőrtiszti Főiskolán, éveken keresztül szakcsoport vezető voltam. Kutatásokat szerveztem a rendőrség átalakításához. Kuncze úr belügyminisztersége időszakában felmerült a polgárbarát rendőrség létrehozása. Ahogy kormányváltás jött, és megjelent „Pintér”, neki más volt a véleménye. Miskolcon tanulta a szakmát. Ő nem az együttműködés mellett volt. Ki is rúgtak mindenit, aki ezen a projekten dolgozott. Az utolsó vizsgáztatásom után nekem is megköszönték. Én is megköszöntem, hogy velük lehettem, és kértem őket ne beszéljenek mellé, hogy miért kell elmennem. Ilyen a politika.

    2004-ben kértem a nyugdíjazásomat. Akkor már kezdett sok lenni a dolog. Oktattam, tanszékvezető helyettes voltam, itt Szolnokon Intézetvezető helyettes. Először katonai, később általános oktatási. Később m egbízott intézet vezető. Az állandó átalakulás, az elbocsátások belső terhe már nyomta a lelkem. Amikor döntési helyzetbe kerültem, a kérdés úgy merült fel, ha nem megyek, akkor olyanak kell mennie, aki még nem volt nyugdíjérett. Mivel én az voltam, eljöttem. Azóta itthon vagyok.

    Egy ideig a Szolnoki Főiskolán is dolgoztam. Sokaknál kihúztam a gyufát, mert humán vezető voltam, és igyekeztem számon kérni azt, amit a Felsőoktatási Törvény tartalmazott. Békéscsabán is letudtam néhány félévet. Egyik helyen sem tudtam beilleszkedni a nihilbe. Az én munkatempómmal  nem tudtak, és nem is akartak lépést tartani. Máig is csak csodálkozni tudok a „középszer” minden változást megakadályozni kész összefogásán. A hazai felsőoktatásban nem is lesz változás addig, amíg nincs normális minőségbiztosítás, és a politika maga „kinevezési” gyakorlatával deformálja a mérést, és megítélést.

    Egy megjegyzés. Vezetéstudománnyal, vezetési és szervezési ismeretekkel foglalkoztam. Sok helyen jártam, és már nem is lepődtem meg, hogy olyan emberek művelik, akiknek nincs szakirányú végzettsége. Vak vezet világtalant. Ez is olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá. Nem is csoda, hogy ott tart az ország, ahol vagyunk.

Állandó szeretetben

    Szép családom van. Az első fészekből egy fiam és egy lányom, három unokával. A másodikból két lányom. Amilyen szeretetben felnőttem fel, olyat szeretnék én is adni nekik. Hiszek az együttműködés erejében. Nem csak itthon, mindenhol, és mindenkivel, aki arra érdemes. Ha megkérnek valamire, nem tudom azt mondani, hogy nem. A szeretet a legnagyobb hatalom. Megvonása a legnagyobb büntetés. Így érzem, tudom, tanítom.

 

 

Elérhetőség

gondolatolvasás
5085 Rákóczifalva Rózsa út 5/a

20 3398345

A kép a Creative Commons Licenc alapján használható fel. Chill Mimi  © 2014 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode